Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. Az István Király Múzeum Évkönyve. 21. 1981 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1984)

Tanulmányok – Abhandlungen - Demeter Zsófia: Summások Fejér megyében. – Gedingarbeiter im Komitat Fejér. p. 221–234.

valóan az uradalom és a summásgazda előre megállapodott, így ezzel a kérdéssel a szerződésben már nem foglalkoztak. „Az előszállási uradalom felfogadja Mileji István barabásszegi lakost és 93... társát..." (Boros 1967, 281). Ezután a munkaidő meghatározása következett. Itt többfajta megközelítéssel találkozunk, vagy a kezdés vagy befejezés dátumát, vagy az elvégzendő munkákat adják meg, de lehet, hogy a kettő keveredik. „Munkaidő május 1-től 10-ig terjedő időben kezdődik és az őszi betakarítással végződik. Ezen idő nem terjedhet azonban november 15-től tovább" (Koós 1960, 20). „1929. május hó 1-től október hó 31-ig, illetve a munkaadó uradalom kívánságára november 15-ig bezárólag..." (Boros 1967, 284). Az elvégzendő munkák meghatározására is változatos, általában a „minden néven nevezendő munkák" kifejezés mögé bujtatják. „A munkaadó tulajdonát képező fekvőségekben vagy bárhol előadandó bármilyen munkának pontos és hűséges teljesítésére" — így szól a lajosházi bérgazdaság és Balassa József, letenyei munkásgazda között megkötött 1926-os szerződés (ibid., 256). Az előszállási uradalom és Mileji István barabásszegi gazda közötti 1928-as, illetve 1929-es szerződésben „az uradalom gazdaságaiban előforduló összes gazdasági és szőlőbeli munkák" elvégzése szerepel (ibid., 281, ill. 284). Valamivel pontosabb a gróf Hadik Jánosné seregélyesi uradalma által 1929. évre Letenyén kötött szerződés, amely a munkásokat „a gazdaságban előforduló minden néven nevezendő gazdasági munkák végzésére — teljesen hasonlóan, mint az éves cselédek, beleértve a fogathoz beosztott munkásoknál az állatok vasárnapi gondozását és takarmányozását is..." (ibid., 289). Pontosan felsorolja a végzendő munkákat a martonvásári Dreher uradalom és cserépváraljai munkásainak 1942. évi szerződése: a munkások „a gazdaságban töltendő idő alatt tartoznak minden néven nevezendő és a gazdasággal kapcsolatos bármilyen munkát nevezetesen a kapásnövények összes ápolási és betakarítási munkáit, azok esetleges cséplését, végül az összes gabonaneműek aratását, hordását és cséplését elvégezni. Ezenkívül a gazdaság kívánsága szerint esetleges ároktisztogatási, gazdasági utak javítása stb. munkákat is tartoznak teljesíteni" (LENCSÉS 1982, 74—75). A szerződések legfontosabb része a munkabér meghatározása volt. A bérek elemzésekor ki kell térnünk a különböző bérezési- és munkafajtákra, hiszen ezek pontos körülírására, amennyiben többféle fordul elő, a szerződések is nagy gondot fordítanak. A hathónapos summásokat munkaidejük nagyobb részében „summában" alkalmazták, ezért ezt a bérezési formát tekintik a szerződés alapjának a dokumentumok is. 1926-ban Lajosházán az egészrészes férfi havonként 4 K-t, 65 kg búzát, 65 kg rozsot, a női munkás 3 K-t, 50 kg búzát, 50 kg rozsot kapott (Boros 1967, 257). Előszálláson a barabásszegi férfiak 1928-ban és 1929-ben hat hónapra 850 kg búzát és havi 16 pengőt, a nők 600 kg búzát és havi 12 pengőt kaptak, de a búzát nem természetben, hanem napi tőzsdei áron fizették ki (ibid., 281, ill. 285). A seregélyesi uradalomban 1929-ben az I. osztályúak bére hat hónapra 11 q búza, és havi 14 pengő, a II. osztályúaké pedig 8,5 q búza és havi 10 pengő volt (ibid., 289). Előszálláson 1942-ben, 1943-ban és 1944ben a következő havi bérek voltak: 1942-ben I. osztályú munkásnak : 10 P és 210 kg búza II. osztályú munkásnak: 8 P és 160 kg búza 1943-ban I. osztályú munkásnak: 30 P és 200 kg búza II. osztályú munkásnak: 24 P és 160 kg búza 1944-ben I. osztályú munkásnak: 45 P és 200 kg búza II. osztályú munkásnak: 36 P és 160 kg búza Volt olyan eset, amikor a munkások választhattak, hogy a munka ellenértékét készpénzben vagy gabonában kívánják-e kivenni. 1940-ben Előszálláson az egészkezes bére 45 P vagy 210 kg búza, a félkezesé 35 P, vagy 160 kg búza volt havonta (LENCSÉS 1982, 99—100). Ugyancsak választhattak a summások gróf Eszterházy Móric csákvári uradalmában (SCHERER 1939, 311). Dreher Jenő uradalmában viszont csak pénzt fizettek ; Ráckeresztúr Szentlászló pusztáján 1932-ben a férfiak bére 30 P, a nőké 20 P volt (Gunda 1932, 25), a 30-as évek végén Marton vásáron a férfiaké 32 P, a nőké 25 P, a harmadosztályú gyerekeké 16 P volt (SCHERER 1939, 344). A summásbérhez az ellátás is hozzátartozott. Az ellátást a szakácsné vagy szakácsnék felfogadása, a konyhai edények, a főzési lehetőség és a tüzelő biztosítása, valamint az étel nyersanyagok összesége, azaz a konvenció jelentette. A legtöbb szerződés mindegyik momentumra kitér. Általában a főszakácsné bérét egy egészkezes, azaz férfi bérében, a többi szakácsnéét pedig félkezes, azaz női summában állapítják meg. A szolgaegyházi szerződésben a szakácsnék mellett két vízhordó és kukta is szerepel (Koós 1960, 21). Lajosházán a konvenció személyenként és havonta 9 kg főzőliszt, 21 kg kenyérliszt, 90 dkg zsír, 2 kg hús, 3 kg bab vagy 15 kg burgonya, 90 dkg só, 1/2 liter ecet és az egész csapat számára 15 kg vöröshagyma volt (Boros 1967, 257). Előszálláson 1928-ban és 29-ben kenyérliszt, 10 kg főzőliszt, 12 kg burgonya, 3 kg bab, 2 kg hús, 2 kg szalonna, 1 kg só, 1 és negyed kg zsír, fél liter ecet, hagyma és paprika hol személyenként, hol egyben számolva. Mindkét esetben megjegyzik a szerződésben, hogy „a megtakarított élelmiszerek a munkások összességét illetik" (ibid., 281, ill. 285). A seregélyesi szerződés lényegében nem különbözik az élelmezés tekintetében az előbbiektől, feltűnő azonban, hogy csak itt szerepel a 15 kg burgonya mellett vagylagosan a zöld főzelék (ibid., 289). A szolgaegyházi szerződésben más mennyiségek, de lényegében ugyanazok az élelmiszerek szerepelnek; csak két eltérés figyelhető meg: nagyobb a szalonna és a hús aránya (havonta 4—4 kg) és szerepel még havonta személyenként 80 fillér fűszerpénz is (Koós 1960, 21). A martonvásári uradalomban a munkások kívánságára a természetbenieket napi áron készpénzben is kifizették (SCHERER 1939, 344). A munkások és adott esetben a terményilletmény szállítását, valamint a csomagok és szerszámok szállítását is az uradalom fizette, illetve vállalta. Ezt a szerződések minden esetben kikötik. Ám van példa arra is, hogy ez lényegében csak előleg, mert a szállítási költség ledolgozása címén a seregélyesi szerződés személy és gabonaszállítás esetén 4, csak személyszállításért 2 nap angáriát, csak ellátással honorált munkanapot köt ki (Boros 1967, 290). A szállítási költség fedezésére a szolgaegyházi szerződés páronként 3 kh. zabos bükköny lekaszálását, kévébe kötését és kazalba rakását írja elő (Koós 1960, 21). A szerződések legbonyolultabb és számunkra legtanulságosabb része az — ha egyáltalán foglalkozik a szerződés