Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. Az István Király Múzeum Évkönyve. 21. 1981 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1984)

Tanulmányok – Abhandlungen - Lukács László: Kakasütés a Dunántúlon. – Rooster beating in Transdanubia. p. 209–220. t. LXXIV–LXXVI.

Fényes Elek szerint a múlt század közepén Öskü „magyarosodni kezdő tót falu", Tordas, Tárnok szlovák lakosságú (1851, IV, 183). Ösküre 1718-ban Zólyom, Nyitra és Pozsony, Tordasra 1713-ban Pozsony, Nyitra és Turóc, Tárnokra 1739-ben Trencsén megyéből érkezett szlovák lakosság (ILA—KOVACSICS 1964, 307; WÜNSCHER 1943, 47—49; Pesty 1977, 285, 287; Garády 1859, 538). Lakodalmi kakas a dunántúli magyarságnál A fentiekben bemutattam, hogy a török alóli felszabadulás után a Dunántúlra települt német és szlovák eredetű lakosság szórványosan még századunk első felében is gyakorolta az eredeti lakóhelyéről magával hozott jeles napi és lakodalmi kakasütés szokását. Dunántúl német és szlovák nemzetiségi falvainak szomszédságában levő magyar települések lakossága nem vette át a kakasütés szokását, annak ellenére, hogy a kakasnak a dunántúli magyar ság lakodalmi szokásaiban is jelentős szerep jutott. Az alábbiakban e szerepre utalok. U j váry Zoltán hangsúlyozta, hogy a lakodalmi kakas ugyanolyan vagy hasonló szerepet tölt be, mint a lakodalmi kakasütés kakasa (1961, 33). Az Ormánságban (Baranya m.) ott találjuk a kakast a vőlegény jegyajándékai között. Jeremiás Sámuel vajszlói református lelkész 1827—28 körül keletkezett feljegyzése szerint a jegyajándék a következőkből állt: „Pénz vagy ruha a menyasszonynak, egy pár csizma a leány apjának, kötény a leány anyjának, bokréta pénz, egy akó bor, disznó orrja, kakas, anya-kalács". (Hoffmann—Jeremiás 1954, 519—520). A XIX. század közepén a jegyajándék: „egy csutora bor, a nyakára kötött szíj vagy madzag terhelve pereczekkel; egy sonka s ugyanennyi kakas; ágy- s kapupénz rendesen huszonegy krajczár váltó". (Molnár 1855, 101) A jegyajándékokat a templomi esküvő után a vőlegény násznagyai és násznépe vitte el a menyasszonyos házhoz. Drávaszerdahelyen az esketés után a fiatal férj elment a szörző házához. Szerzőnek hívták azt az embert, aki a fiatalokat összehozta. A szörző, a vőlegény és násznépe a menyasszonyos házhoz vonult. Jegyajándékként a szörző egy élő kakast, egy másik férfi egy botra tűzött nagy kerek kalácsot vitt. A menyasszonyos háznál a szörző a kakast és a kalácsot a menyasszony szüleinek e szavak kíséretében adta át : „Ihol van! Ez a menyasszonyért!" (BERZE NAGY 1940, III, 112) Rózsafán az esküvő után a vőlegény násznagyai elmentek a menyasszonyhoz, hogy kikérjék. Borosüveget vittek, pereccel megrakva és egy felpántlikázott kakast (BERZE NAGY 1940, III, 138). Hiricsen a vőfélyek a lakodalom előtt egy héttel, a harmadik menyasszonyhíváskor egy nagy kakast és egy nagy kalácsot vittek a menyasszony szüleinek, mindkettőt felpántlikázva (BERZE NAGY 1940, III, 130). Csányoszrón ugyanez volt a vőlegény jegyajándéka (BERZE NAGY 1940, III, 137). Szépen írta le a menyasszony kikérésére induló násznép vonulását Kiss Géza kákicsi lelkész Ormányság című könyvében: „Elöl a násznagy. Nyakában óriási, térdet verő perec: az anyakalács. Onnan a neve, hogy a menyasszony anyjának: az örömanyának járt. A násznagy fején kalap fölött zsuppszárakból és pattogatott kukoricából korona. A koronáról madzagok lógnak rájuk húzott zsuppszárakkal, pattogatott kukoricával kicifrázva le csizmasarkig. Előtte zsinóron kakas lépked. Ez is a menyasszonyos házé. Lagzi után két hétig hizlalják majd kukoricán fönn a hászén (padláson). A menyasszonynak a lagzi után két hétre szabad csak hazamenni, de a lakodalom után eső első nagy ünnepre — karácson—húsvét — soha, majd akkor készítik mög ezt a kakast számukra urával együtt. S míg hajtotta a kakast a násznagy, föl-földobta, hogy réjjon: néma gyeröke ne lögyön a mony asszonynak. A kialkudott ép és teljes hátur-t — disznó farka, gerince szalonnájával, feje felső része fülekkel — mögötte viszi valaki. Pintös-emelés, hujákolás, keszkenyőlobogás, pisztolydurrogatás, bőggőropogás." (1937, 117) A korábban Somogy ma Zala megyéhez tartozó Nemespátrón a lakodalom utáni reggelen 3—4 legény törülközőkendőt kerített, a vőlegényt nagy lármával derékon kapták, a kendőt a dereka köré csavarva felhúzták a mestergerendára. Addig tartották ott, amíg a felesége ki nem váltotta. Erre a célra az örömanya elkészítette a menyasszony ajándékát: sült kakast, aprósüteményt és mogyorót. Az ifjú feleség ezzel váltotta ki az urát. Erre a násznagy megkérdezte a legényeket: „Mér akartátok fölkötni?" „Mör nagy bűnt követőit el!" „Ugyan micsoda bűnt?" „Föltörte ja kis ládát!" „Miféle kis ládát?" „A menyasszony kis ládáját!" Erre a násznagy a menyecskéhez fordult: „Igaz-e?" „Igaz hát, de nem baj!" — felelte az újdonsült feleség. A násznagy apróra darabolta a sült kakast, a mogyoróval és a süteménnyel együtt szétosztotta a násznép között (Seemayer 1936, 87). Somogyudvarhelyen, Pogányszentpéteren (Somogy m.) a lakodalmi kalács (patkó) tetejére díszítésként madár, kakas, került (Knézy 1981, 462). Kiskanizsán (Zala m.) a lakodalom estéjén a vőlegény vendégei zeneszó mellett vonultak a menyasszony házához. A menetben a pozovics (vendéghívó) egy eleven kakast vitt, amelynek nyakáról madzagon egy bicska lógott (Banekovics 1896, 190). Hasonló szokásról tudósít P1 á nd e r Ferenc novai plébános a Tudományos Gyűjtemény 1838. évi kötetében megjelent „Göcseinek esmérete" című írásában: „Lakodalom napján, délutáni egy vagy két órára a' hivatalosok a' vőlegénynek házánál megjelennek, és azonnal ebédhez ülnek, mellynek végével, miután a' vendég hívó a' menyasszony házától megfordulván, hírt hozott, hány vendéget készek elfogadni, szekerekre vagy szányokra ülnek, és a' menyasszony házához mennek, a' szekerek előtt két csinosabban öltözködött hés legény keszkenőkből készült 's pántlikákkal felczifrázott Zászlót visz. Ha pedig a' menyasszony ugyan azon egy helységben van, a' vőlegénynek vendégei két sorban, elől a' zászlótartók, ezek után a' férfiak, hátrább az asszonyok, és végre a' muzsikusok mennek. A' Zászló tartók előtt a' vendég-hívó, különféle tréfálkozások közt madzagra kötött eleven kakast hajt, melynek nyakárul piros pántlikán új kusztora kés lógg. Elérkezvén a' menyasszony házához a' vendég hívó, noszoló asszony és noszoló leány egy mellék ajtón abba beeresztetik, a' vendéghívó kakasát egyenesen a' konyhára viszi és a' szakácsnénak adja, ki is a' nyakán függő késsel megöli, feltisztíttatja, feltisztíttatva megsüti, azonnal vacsorára fel is adja, a' vőlegény többi vendégeivel kizáratik, be sem eresztetik addig, míg a' nekik tétetett különbféle rejtvényes kérdésekre meg nem felelnek. .'." (1838, VI, 15—16) 215