Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. Az István Király Múzeum Évkönyve. 21. 1981 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1984)

Tanulmányok – Abhandlungen - Lukács László: Kakasütés a Dunántúlon. – Rooster beating in Transdanubia. p. 209–220. t. LXXIV–LXXVI.

) töttek, hogy az új bandatagot Szentbékáiián avatják fel. A jelölt menyasszonyának Istvándi Máriát, keresztapjának Németh Gyulát, a községi római katolikus ifjúsági egyesület pénztárosát kérte fel. Az első vőfély Oltárczy Lajos, az első koszorúslány a köveskáli Réka-kontrás leánya volt. Tíz pár vőfély és koszorúslány vett részt az eseményen. A vőfélyek a sorozás előtt álló, 18—20 év körüli legényekből kerültek ki. A résztvevők farsangvasárnap délután a Lakosy Jenőféle kocsmában gyülekeztek. Innen indult a lakodalmas menet az ifjúsági egyesület kultúrházához. Elöl két legény vitte a lécekhez kötözött fehértarka kakast, amit a felkért keresztapa adott. A vőlegény az első koszorúslánnyal, a menyasszony az első vőféllyel vonult. Őket a vőfélyek, koszorúslányok követték. A kakasütés a keresztapa udvarában történt, amely a kultúrházzal szemben van. Az udvarba érve a prímás felköszöntőjében elmondta, hogy ma bandataggá avatják a legényt. A keresztapa erre azt válaszolta, hogy az csak akkor válhat a banda tagjává, ha egy kardvágással le tudja vágni a kakas fejét. A legény sikeres vágására a banda egy zenditéssel felelt, amit a jelenlevők éljenzése követett. A felkért keresztapa ezután uzsonnát és bort adott a kakasülés szereplőinek. A kakast is az ő házánál főzték meg a zenekar számára. A kakasütést az ifjúsági egyesület kultúrházának nagytermében rendezett bál követte, ahol már az új bandatag is muzsikált. Javára éjfélkor itt is menyasszonytáncot jártak. A zselicségi Mozsgón húsvél hét fő délutánján kakasütéssel választották meg a falu elsőlegényét. Az idősebb gazdalegények már húsvét előtt felkészültek a kakasülésre. Kijelölték a játék rendezőit: a kakasvevőket, cigányfogadókat, pénzszedőket, szembekötőt, cséphadarótartót és a játékvezetőt. Megvették a falu legszebb kakasát. Húsvétvasárnap a két pénzszedő a falu valamennyi házához bekopogva jegyeket árult a másnapi nagy eseményre. Húsvéthétfő délelőtt előkészítették a Templom teret a délutáni versenyre. Tíz méter átmérőjű kör közepén gödröt ástak a kakas számára. Kora délután a körön kívüli területen már együtt volt a falu népe. A játékvezető legény intésére a cigányok tust húztak. „Hozzák a kakast!" — kiáltotta a közönség. Az utca közepén kíváncsi gyerekseregtől kísérve a rendező legények hozták a papírszalagokkal feldíszített kakast. Úgy ásták be a kör közepén a gödörbe, hogy csak a nyaka és a feje látszott ki. A játékvezető így kiáltott: „A kakasülést megkezdjük! Ütésre jelentkezni tessék! Jelentkezés húsz fillér! A pénzt a kalapba tegyék!" A jelentkező legények számozott jegyet kaptak, a szám sorrendjében próbálkozhattak a kakasüíéssel. Háziszőttes kenyérruhával kötötték be a sorrakerülő legény szemét. Körülvezették a közönség által alkotott körben, közben többször megforgatták. A cséphadarótaríó ünnepélyesen kezébe adta a cséphadarót, amit az rögtön megforgatott a feje fölött. „Lehet!" — kiállotla a játékvezető. Erre az ütőlegény megindult, csúszó lépésekkel igyekezett kitapogatni a talajt. A csépet néha ijesztésül a közönség felé forgatta. Tágult-szűkült a kör, mert egy véletlen „találat" emlékezetes kék foltokat okozott volna, A közönség pártokra szakadva kiabálta: „Üss! Üss!" „Ne! Ne! Ne még!" „Rám hallgass, ne üss!" Ütni csak egyszer lehetett. A kakas fejét eltaláló legény diadalmasan emelte magasba a „zsákmányt". Ő lett a nap hőse, a húsvéti bál ünnepeltje, a falu elsőlegénye. Húsvét keddjén meghívta legénybarátait szőlőhegyi pincéjükbe, ahol a kakasból pörköltet főztek. A mozsgói kakasütés bemutatott formája századunkban több változáson esett át. Az 1930-as évek végén a járási főszolgabíró az élő kakassal történő játékot állatkínzásnak minősílette, ezért betiltotta. Az I. világháború előtt meg,jelent Rendőri Lexikon Állatkínzás címszava szerint, aki nyilvánosan botrányt okozó módon állatot kínoz vagy durván bántalmaz: nyolc napig terjedő elzárással és 200 koronáig terjedő pénzbüntetéssel sújtható (RÉDEY—

LAKY 1909, 39). Mozsgón a betiltás után lyukas cserépfazék alatt lapult a kakas, s a versenyzők a fazék fenekét ütötték. A fazék összetörése jelentette a találatot. Később már üres, felfordított virágcserepet ástak a földbe kakas nélkül, s a cserép összetörése volt a cél. Amíg a legények az ütéssel próbálkoztak, a játékvezető a felszalagozott kakast hosszú zsinegen a körben sétáltatta. A II. világháború idején s az azt követő években nem rendeztek kakasülést. 1948-ban a szabadságharc centenáriumi ünnepségsorozatára újították fel, azóta minden évben megrendezik. Az utóbbi évtizedben a mozsgói körzeti művelődési ház Almásmenti Juniálisának részeként a szigetvári járás ifjúsági szervezetének közreműködésével bonyolítják le (Lengyeltóti 1955; 1977, 80; 1981). Mozsgót Szigetvár környékének a töröktől való felszabadulása után a birtokos Batthyányak magyar, német és horvát jobbágyokkal telepítették újra (Vargha 1977, 31.9, 321). Fényes Elek szerint Mozsgó a XIX. század közepén „magyar-shokacz-német m.-város" (1851, III. 117). Nemzetiségi lakosai századunkra javarészt elmagyarosodtak, illetve elházasodással a környező nemzetiségi településekre költöztek. A baranyai németek húshagyókeddi és búcsúi kakasütéséről Baranya vármegye 1896-ban megjelent monográfiájában is olvashatunk (VÁRADY 1896,

1, 163). Ebben a leírásban a mecseknádasdi és mozsgói kakasütéshez képest új, hogy a játékot búcsú alkalmával is megrendezték, az ütéssel sikertelenül próbálkozó legények áldomást fizettek a győztesnek. Lakodalmi kakasütés A századfordulón a lajoskomáromi németeknél lakodalom hajnalán egy kakast pálinkával és borral megrészegítettek, majd a szoba közepén egy felfordított, lyukasfenekű cserépfazék alá tették úgy hogy a feje a lyukon kívül volt. Egy önként jelentkező legény szemét kendővel bekötötték, kezébe botot adtak és a szobába vezették. A legény a násznép jó szórakozása, nevetése közben először össze-vissza csapkodott a fazék körül, majd a kötést a szeméről félretolva egy hatalmas ütéssel szétzúzta a fazekat, agyonütötte a benne levő kakast. Erre a vendégek, közül valaki odaugrott, felkapta a kakast, s akit megdobott vele, annak kötelessége volt pálinkát fizetni. A kakast végül a zenészek kapták meg (Kurz 1896, 106). Az 1803-ban Batthyány Lajos kezdeményezésére telepített Lajoskomárom lakosainak „közel fele német, 3/10-de tót, 2/10 pedig magyar ajkú" a XIX. század közepén F é n y e,s szerint (1851, II, 243). A lajoskomáromi evangélikus németek egy része Puszta? 213