Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. Az István Király Múzeum Évkönyve. 20. 1980 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1983)

Időszaki kiállítások. – Sonderausstellungen. p. 287. - Petres Éva, F.: Magyar régészet és műtárgyvédelem ’80. p. 288.

Magyar régészet és műtárgyvédelem '80 A kiállítás rendezésének gondolata a Művelődési Minisztérium Múzeumi osztálya részéről merült fel, mint az 1980-as év Múzeumi Hónapjának mottója: a magyar műtárgyvédelem bemutatása. Három kiállítás született ebben a gondolatkörben: Budapesten, az országos múzeumok anyagából az ott folyó munkát bemutató „Múzsák kertje" címen rendezett kiállítás a Magyar Nemzeti Galériában, Miskolcon a néprajzi gyűjtést és restaurálást és Székesfehérváron a régészetet bemutató kiállítás Magunk részéről a kiállítás alaptémáját, a régészeti restaurálást, csak kiinduló, gondolatébresztő ötletként fogtuk fel. A régészeti tárgyak és jelenségek konzerválása, kiegészítése és bemutatása, történeti stúdium, az archeológia munkafolyamatához tartozó, azt kiegészítő, a feldolgozást és az azt követő esetleges bemutatást lehetővé tévő, a régészet szempontjából fontos segédtudomány. Ezért kiállításunk nemcsak a restaurálást, hanem a régészeti munka egészét kívánta bemutatni, „Magyar régészet és műtárgyvédelem '80" címmel. A kiállítást a szokott közönségen kívül, mindazoknak szántuk, akik valamilyen módon kapcsolatba kerülnek munkánkkal, s ez nem kis réteg. Egyrészt hivatalos szervek, tanácsok, minden földmunkával járó beruházást végző vállalkozás, mezőgazdaság; másrészt a régészet iránt egyénileg érdeklődők, tanárok, honismerettel foglalkozók. Ugyanakkor a saját szakmánk, a hivatásos régészek számára kívántunk áttekintést adni a szakág jelenéről. A kiállítás felépítése a következő lett: I. Általános tudnivalók a régészetről Hogyan dolgozik a régész A régészeti ásatás folyamata Technikai módszerek (földminta vétel, elektro-mágneses vizsgálat, légi felvétel) Átfogó, országos jellegű régészeti munkák (topográfia, római út, limes és város kutatás, csörszárok kutatás) II. Bemutatás a legutóbbi évek jelentős ásatásaiból. Válogatás a neolitikumtól a törökkorig, az egész ország területéről III. Feldolgozás és bemutatás Néhány a régészetet segítő, kiegészítő (interdisciplináris) tudományokból Antropológia Állatcsontvizsgálatok Fémvizsgálat Régészeti restaurálás Kerámia, fém, fa, bőr, textil Műemléki és múzeumi bemutatás Műemléki helyreállítások (brigetioi római falfestmény, visegrádi kutak) Válogatás jelentősebb helyreállított hazai műemlékekből (római kortól a törökkorig) Bevezetésképpen a Csók István Képtár földszintjén az általános tudnivalók fogadták a látogatót: mi a régészet jogi helyzete ma hazánkban, mi a magyar régészet szervezeti felépítése, azaz kik foglalkoznak hivatásszerűen régészettel. A régészeti törvényen kívül az ásatási engedélykérés — amely a hivatásos régészre is kötelező — és a védetté nyilvánítás folyamatát is bemutattuk. Felvázoltuk a kiállítás tér és idő határait: térkép jelezte a lelőhelyet, amely a kiállításon anyaggal szerepelt és egy időrendi táblázat, amely ugyanezeket a lelőhelyeket korszakonként, a régészeti szakelnevezéssel együtt, abszolút időrendben felsorolta (Makkay János munkája). Összeállítást készítettünk a Magyarországon megjelenő régészeti szakirodalomról: folyóiratok, monográfiák és sorozatok bemutatásával. Itt kapott helyet az országot átfogó régészeti topográfiai munka bemutatása, a MTA Régészeti intézete és az érdekelt megyék közös vállalkozása. A kiállítótér adottságai — az emeleti két, egymásba nyíló terem — szabta meg, hogy a kisebb terem falain a régészet technikai, módszertani munkáját jeleztük. Egyrészt a „hogyan dolgozik a régész" fotó-, rajzos tablósorával, az egyszerű, kézi munkaeszközök kiállításával, szinte játékos formában vázoltuk a feltáró munkát, az ásatást. Másrészt néhány ásatás típus (őskori földvár ásatás, vár feltárás) segítségével a feltárást megelőző és a kutatást segítő módszerek — légi fotó, talajminta vétel fúrással, mágneses talajvizsgálat — kaptak helyet. A kiállítás súlyát a 72 lelőhelyről származó régészeti anyag bemutatása jelentette, amely a korai neolitikumtól a törökkorig bezáróan, az elmúlt évtized jelentősebb ásatásait sorakoztatta fel az egész ország területéről. A bemutatás technikai módját — amelyet a nagyszámú lelet és a különböző méretű, arányú és anyagú tárgy (kerámia, fém, kő, csont, textil) nehezített — a következőképpen oldottuk meg. A kis teremben a középen, a nagy teremben kétoldalt a falak mentén végigfutó, fehér padkát építettünk, előtte üvegfallal. A kis teremben így kettős, belső fallal elválasztott, két oldalról nézhető teret kaptunk. A két oldalon, az időrendben futó régészeti anyagot területi megosztásban rendeztük: egyik felén az alföldi és tiszántúli, a másikon a Dunántúl régészeti anyaga kapott helyet. A régészeti anyaghoz az ásatási dokumentációból is válogattunk: eredeti felmérések, rajzok, fotók, naplórészletek szerepeltek. Az egyes ásatások leírását mindig a feltárást végző régész adta, ahol már megjelent publikáció, azt is mellé tettük. Mindezt a padka szélén futó párkányon helyeztük el, amely találó módon a „régész asztala" elnevezést kapta. A nagy terem háromnegyed részéig tartó, és itt a középső térben egyes dobogókon is elhelyezett régészeti anyagot a harmadik rész zárta: a feldolgozás és bemutatás témája. A feldolgozás és bemutatás feltételeként mutattuk be a restaurálást. A régészeti feltárási anyag gazdagsága miatt a kiállítás arányai kissé eltolódtak: csak egy-egy különlegesen érdekes, vagy kevéssé ismert restaurálási módszer bemutatására szorítkoztunk. Például a kerámia restaurálás területéről a miskolci múzeumban készülő fűzéri vár kályhaszemeinek helyreállítási folyamatát. Hasonló módszerekkel mutattuk be, mint a régészeti munkát: az első jegyzetek készítésétől, a vázlatrajzok, majd a színminták segítségével rekonstruált és helyreállított, kiegészített darabok megszületéséig. Különleges anyagú és feldolgozást kívánó módszerek közül rómaikori bőrcipő, favödör, XVII. századi sírból származó kislányruha, párta, teljes viselet helyreállítása reprezentálta a sokoldalú magyar régészeti restaurátori munkát. A régészeti feldolgozást teljessé tevő, segítő, interdisciplináris tudományok is mindössze csak jelzést kaptak a kiállításon: a történeti antropológia alapvizsgálatai, az állatcsontvizsgálat, fém analízis. A kiállítást szabadpolcos kézikönyvtár egészítette ki, a magyar régészeti irodalom viszonylagos teljességére törekvő, válogatott anyagával. Emellett minden múzeumtól összegyűjtöttük a saját régészeti kiadványát, árusításra. Végül színes diapozitív összeállítás volt látható a kiállításon szereplő összes ásatásról. A téma kidolgozásában (régészeti munka bemutatása) Bandi Gábor volt segítségemre, a neolitikus anyag válogatásában és általában az alföldi anyag kiválasztásában, az időrendi tábla elkészítésében Makkay János. A kivitelezés tervét és irányítását Horváth Ferenc végezte, a megvalósításban az István király múzeum teljes kollektívája résztvett. A kiállítás megszületése szinte az egész régész társadalom közös munkája volt, mindenki résztvett benne aki anyagot adott vagy egy-egy rész bemutatását kidolgozta. Nehézséget két körülmény okozott : az idő rövidsége (az egész munka, a téma kidolgozását és az anyag összegyűjtését is beleértve, június és október között zajlott), és az anyag gazdagsága, amely a régész társadalom teljes segítőkészségéből adódott. A kiállítást téli szezonban, amely Székesfehérváron holt idény, 1980 október — 1981 március között 27 287-en nézték meg. F. Petres Éva 288