Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. Az István Király Múzeum Évkönyve. 20. 1980 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1983)

Tanulmányok – Abhandlungen - Mesterházy Károly: Köznépi ékszerek nemesfém változatai: arany S-végű hajkarikák. – Edelmetall-varianten von Schmukstücken des Gemeinvolkes: Goldene Schläfenringe mit S-förmigen Ende. p. 143–151.

S véggel. Átmérő: 2,67 cm, huzalvastagság 1,6 mm, S vég szélessége: 2,5 mm, súly: 1,6 g. (1. ábra: 12) A hajkarika kincsleletből származik, melyben elektron fülbevaló vagy karperec pár, három elektron gyűrű, két ezüst csat és 283 db. friesachi dénár volt. (Hampel 1882, 148; Parádi 1975, 136). Koroncó—Pusztatemető (Győr m.) Koroncó Árpád-kori templom körüli temetőjéből amatőr kutatás során arany S végű hajkarika került elő. Alakja kissé ovális, a huzal kerek metszetű, S vége bordázott. Átmérő: 2,3 cm, huzal vastagság : 1,5 mm, S vég szélessége : 3,4 mm. (1. ábra: 13) (Gallus 1942, 45 ; FEHÉR— ÉRY—KRALOVÁNSZKY 1962, 590. tétel). Majdan (egykor Torontál m.) A helység új temetőjében, ahol R e i z n e r szerint az egykori oroszlámosi monostor állott, sírásáskor avar kori arany fülbevalót találtak. A lelet hitelesítő ásatása idején Fülöp Mihály gazda a saját szántóföldjéről előkerült arany S végű hajkarikát adott át Reiznernek. Feltehető, hogy Fülöp M. földje is az új temető, ill. az egykori monostor szomszédságában feküdt. A hajkarika kerek metszetű arany huzalból készült, S vége bordázott. Átmérő: 1,7 cm, huzalvastagság: 1,7 mm, S vég szélessége: 4,6 mm, súly: 1,93 g. (1. ábra: 14) Szeged, Móra Ferenc Múzeum ltsz. Á.55.136.1. A hajkarika az eredeti leltárban nem szerepel. A 7/1895 ltsz. alatt az avar fülbevaló található. (Reizner 1895, 380; HAMPEL 1905, 1.440, 11.365; FEHÉR—ÉRY—KRALOVÁNSZKY 1962, 632. tétel). Nagybánya környéke (egykor Szatmár m.) S végű hajkarika hegyesedő végű, négyszögletes metszetű arany huzalból, S vége bordázott. Átmérő: 2,4 cm, huzalvastagság: 2 mm, S vég szélessége: 6,4 mm, súly: 3,05 g. (1. ábra: 15) Lelőhelye bizonytalan, vétel Krausz Jakabtól. MNM ltsz. 89/1887. Nagyecsed—Sárvármonostor (Szabolcs-Szatmár m.) S végű hajkarika kerek metszetű arany huzalból, S vége keskeny, bordázatlan. Átmérő: 1,6 cm, huzalvastagság: 1,5 mm, súly: 1,13 g. Rangos kisgyermek sírjából került elő a főszentély DK-i sarkának közelében. Nyíregyházi Jósa András Múzeum ltsz. 77.59.1. Közöletlen.(

2

) (Magyar 1978, 86—87). Nagykamarás-Bánkút (Békés m.). A MNM leltárkönyve bordázott S végű hajkarikák töredékeiről ad hírt, amelyek 3 elektron és egy ezüst példányhoz tartoztak. A hajkarikák egy kincslelet részei, melyben egy elektron gyűrű, ezüst karperecek és huzalok töredékei mellett IV. Béla (1235—70) dénárjával záródó pénzlelet voltak. Á: 2,5; 1,82 cm. A töredékek huzalvastagsága: 2,1; 1,6 mm, S végek szélessége: 4,3; 3,1 mm, (1. ábra: 24, 26). MNM ltsz. 103/1896. 16—20. (Parádi 1975, 144). Növi Banovci (egykor Szerem m.) S végű hajkarika vékony négyszögletes metszetű arany huzalból. Keskeny S vége bordázatlan. Átmérő: 1,4 cm, huzalvastagság: 1 mm, súly: 0,9 g. (7. ábra: 16) (Vinski—Gasparini 1952, 20). Nyáregyháza-Pótharaszt puszta (Pest m.) S végű hajkarika kerek metszetű elektron huzalból, S vége bordázott. Átmérő: 4,2 cm, huzalvastagság: 2,5 mm, S vég szélessége: 6 mm. (7. ábra: 18). A hajkarika egy ékszerlelet tartozéka, melyben egy elektron és két ezüst karperec, egy elektron gyűrű, két ezüst gyűrű és más ékszerek mellett 1240 körüli pénzek voltak. (Parádi 1975, 124). Ópusztaszer (Csongrád m.) A Bor-Kalán nemzetség monostorának feltárásakor a 746. sírban találtak arany S végű hajkarikát. A leletösszefüggések közöletlenek.(

3

) a. S végű hajkarika arany huzalból, karikája lapos lemezzé kalapált, S vége bordázott. Átmérő: 1,7 cm, huzal nagyobb átmérője: 1,7 mm, S vég szélessége: 3,3 mm, súly : 0,9 g. (7. ábra: 19) Szeged, Móra F. Múzeum, ltsz. 76.2.2. (2) A hajkarika adatait Magyar Kálmán szíves levélbeli közlése alapján közölhetem. (3)Az ópusztaszeri leletek közléséért Trogmayer Ottónak tartozom köszönettel. (4) A sóshartyáni hajkarika és egy II. Theodosius érme a MNM leltárkönyvében mint közös lelőhelyről származó tárgyak vannak beleltározva. A hajkarika és a pénz korábban Pintér Sándor magángyűjteményében volt, s ajándékozás folytán került a Nemzeti Múzeum tulajdonába. À két tárgy összetartozása így koránt sem bizonyos, amint azt már b. S végű hajkarika arany huzalból, karikája szögletes metszetű, lemezesre kalapált, S vége bordázott. Átmérő: 1,6 cm, huzal nagyobb átmérője: 1,95 mm, S vég szélessége: 4,5 mm, súly : 0,925 g. (7. ábra: 20) Szeged, Móra F. Múzeum ltsz. 76.2.1. Sóshartyán-Aranyosgödör (Nógrád m.) S végű hajkarika négyszögletes metszetű elektron huzalból, S vége bordázott.(

4

) Átmérő: 2,54 cm, huzalvastagság: 2,8 mm, S vég szélessége: 5,5 mm, súly: 4,15 g. (7. ábra: 21) MNM ltsz. 86/1911.244. (Pintér 1887, 433; Fehér 1954, 92—94; Parádi 1975, 152, 154). Surduk (egykor Szerem m.) S végű hajkarika kerek metszetű aranyhuzalból, S vége bordázott, karikáján aranyszálból font díszítés. Átmérő: 1,5—1,9 cm, huzalvastagság 1 mm, súly: 0,9 g. (7. ábra: 17) (Vinski—Gasparini 1952, 20). Szabadbattyán-Somlódomb (Fejér m.). Az irodalomban és a leltárkönyvben „Polgárdi melletti Somlóhegy" néven is előfordul (Marosi 1934, 106). Ennek megfelelően vagy inkább ennek következtében a leletkataszter (FEHÉR—ÉRY—KRALOVÁNSZKY 1962, 829 és 927. tétel) két különböző lelőhelyként tartja nyilván. A lelőhelyet gróf Batthyány Géza ásatta battyáni uradalmának szélén, a Somló dombon. Egy templom körüli temető több mint 120 sírját ásták ki. A leletek között közbeiktatott filigránhuzallal díszített, valószínűleg elektron S végű hajkarika is volt.(

5

) Feltehetőleg négy szál (három vastagabb és egy közbevetett filigrán) huzalból sodrott elektron S végű hajkarika, vége bordázatlan. Átmérő: 3 cm. (7. ábra: 23) (Hampel 1882, 144—145). Tiszaörvény-Templomdomb (Szolnok m.) S végű hajkarika kerek metszetű elektron huzalból, S vége bordázott. Átmérő: 3 cm, huzalvastagság: 2 mm, S vég szélessége: 5,6 mm.(

e

) (7. ábra: 22) (Horváth 1970, 131; Parádi 1975, 140). Tyúkod-Bagolyvár (Szabolcs-Szatmár m.) Szántásnál, pénzekkel keltezett kincsleletben két arany S végű hajkarika került elő. Koruk: XIII. század eleje. Közöletlen. (Németh 1971, 72; Parádi 1975, 138). Visegrád-Várkert (Pest m.) A XI. század elejéről való esperességi templom és a körülötte levő sírok feltárásakor két darab kis méretű, kerek karikájú, arany S végű hajkarika került elő. Mindkettőnek kerek metszetű a huzalja, S végük bordázatlan, a zömökebb típusba tartoznak. Közöletlen. (Szőke 1979, 105). Zalavár-Vár (Zala m.) A XI. századi kolostor egyetlen mellékletes sírjában, a 85. sz. sírban, az S végű hajkarikán kívül még egy arany pántgyűrű is volt. A hajkarika kis méretű, kerek metszetű elektron huzalból készült. Átmérő: 1,8—1,5 cm, huzalvastagság: 1,3 mm, bordázott S vég szélessége: 4 mm. (7. ábra: 25) MNM ltsz. 53.18.8. (Sós 1963, 151, 158, 160, LXVII.t.9). A felsorolt lelőhelyek közül egyértelműen vallanak az eltemetett társadalmi állásáról a kácsi, a nagyecsed—sárvári és az ópusztaszeri példányok. Mindhárom helyen nemzetségi monostor, s ráadásul jelentős nemzetség monostora található: Kacson az Örsur nemzetségnek, Sárváron a GutKeled nemzetség Sárvármonostori ágának, és Pusztaszeren a Bor-Kalán nemzetségnek volt a központja (KARÁCSONYI 1900—1901, II, 419—420; II, 56; I, 143). Az arany S végű haj karikák viselői tehát a társadalom felső rétegének képviselői voltak. E három lelőhely eleve arra utal, hogy a többi lelőhely anyaga mögött sem lehet közrendűeket keresni' Fehér G. is kimutatta (1954, 92). Hibásan adja a lelőhelyet és a két tárgyat összetartozóként közli FEHÉR— ÉRY—KRALOVÁNSZKY (1962, 908. tétel). (5) A MNM leltárkönyve szerint anyaga halvány arany : 1881/157.21.1942. nov. 11-i leltárkönyvi bejegyzés: „azegész lelet érthetetlen módon eltűnt, egy része Polgárdiban Batthyányéknál, egy része a székesfehérvári múzeumban". A hajkarika elveszett. (6) Az S végű hajkarika egy kincslelet része, melyben ezüst karperecpár, ezüst csat, két gyűrű, egy kalcedon gyöngy és egy csiszolt hegyikristály volt. 144