Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. Az István Király Múzeum Évkönyve. 19. 1979 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1981)

Tanulmányok – Abhandlungen - Gelencsér József: Jelesnapi szokások Sárkeresztesen. – Festtagsbräuche in Sárkeresztes. p. 187–199.

Ha engedélyt kaptak, akkor pár cseppet öntöttek a ház lányára, esetleg a szabadkozó asszonyára. Igyekezetükért tojást, néhány fillért illetve forintot kaptak. Ritkaságszámba ment a nagyobb méretű, esetleg vödörrel végzett öntözés. Az újjászületést, a termékenységet jelképező tojást a községben bolti festékkel színezték, főleg kékre vagy pirosra. Maga a föstés egyébként a századforduló után, az I. világháború körül terjedt el a visszaemlékezők szerint. A hímes tojások a felszabadulás előtt csaknem ismeretlenek voltak. Húsvét másnapján rótak a pásztorok. Házról-házra járva összeírták, ki mennyi állatot akar kihajtatni. A ház asszonyától mindenütt tojást kaptak. A húsvéttól pünkösdig tartó legény illetve leányjátékok az ország több helyéről ismertek. Falunkban inkább a húsvét körüli napok adják bizonyos játékok óráit. „Nagypéntektű húsvétig vót ördögló" A századforduló táján kizárólag ebben az időszakban gyakorlott játék volt. Egy levert dúc közepébe a gurgó serpenyőjét tették. Ebbe rudat raktak, melynek mindegyik végére egy-egy gyerek ült, s ment körbe, mint a ringlispíl. „Tütüssen jáccotíunk, meg párossan. Teccik-e a párod, ászt jáccottuk." Más játékoknál a rudazókötelet használták fel. „Gömbölüre összekötötték, asztán fogták. Egy leán meg benn vót a körbe, asztán akit megütött, az ment a helire. Vót úgy, hogy nem tudott senkit megütnyi, mer eszalattak." Tavasz a mezei munkáknak, a természet újjászületésének ideje. A föld népe nagymértékben a természetnek kiszolgáltatva élt. Igyekezett viszont törvényeit megismerni, aszerint élni. Nem meglepő tehát, hogy bizonyos mezőgazdasági munkák elvégzését meghatározott időpontokhoz, napokhoz kötötték. „A szöllőt Hugó hetibe köll meccenyi." Hugó április esejére esett, amikor az emberek kölcsönösen becsapták, megtréfálták egymást. A szeszélyes időjárású április első napja nem véletlenül vált a tréfálkozás napjává. Legáltalánosabb félrevezetési mód az volt, hogy az idősebbek a tanulatlanabb gyereket a boltba biciklimagért küldték. Akit becsaptak, az könnyen megkapta, hogy „április bolongya, május szamara." Hugó mellett egyesek száznapkor (április 10.) látták célszerűnek a szőlőmetszést. Szén György naptyát (április 24.), illetve Flórián naptyát (május 4.) az uborkavetéshez tartották kedvezőnek. Szén György nap az állatok mezőre történő kihajfásának is időpontja volt, amely csak rosszabb időjárás miatt tolódott május esejére. Szent György napra azonban rendszerint meg szokott jönni a jóidő, a talaj kellően fölmelegedett, míg „előtte nem jó a kukoricát evetnyi, mer efagy." Szórna Kati hetibe, tehát április 30. körül „nem jó vetnyi a babot, mer akkor nem ke ki." Májusi-pünkösdi ünnepkör A fiatalság tavaszi örömünnepe május elseje. Sárkeresztesen április 30-ról május l-re virradó éjjel májfát alítottak, melynek szokása napjainkig megmaradt, s mindig is jelentős eseménynek számított a falu lakossága körében. Az állítás mindig a sorozás előtt álló évfolyam, a regruták előjoga volt, egyben ennek a kis közösségnek erőpróbája is. Az I. világháború körül még Keresztes és Moha határán található savanyúvizes kút mellől hozták a legények a nyárfát. Éjszaka, sötétben, két patakon át gyalog cipelték. Emlegetik, hogy előfordult, mikor útközben levágták a végéből, mert súlya miatt nem tudták átvinni a vizén. A két világháború között már a „csurgai erdőbű" hoztak fekete vagy esetleg lucfenyőt, amit jutányos áron vettek. A legények egy része elment az erdőbe fáért, másik része a leányokhoz zsebkendőt és szallagokat kérni. Az indulás este a kocsmából történt, ahol a borból már egy kis bátorságot és erőt is merítettek. Aznap délután két liter borért valakivel kiásatták a kocsma előtt a gödröt, amibe a fát kívánták állítani. Az egyik oldalán lépcsőzetes gödör ásását a regruták nem végezhették. A kocsmáros két lovával, régebben orgonavirággal is feldíszített kerekű kocsin, rendszerint éjjel hozták meg a fát. Az álittás idejére valamennyi legény együtt volt, sőt még segítség is jött. A fa koronájára rákötötték a zsebkendőket, szalagokat, egy literes üvegben bort, majd megkezdődött az igen nehéz, erőt kívánó állítás. A vak sötétben húsz— harminc ember dolgozott együtt, de mindig egy idősebb férfi irányítása mellett. A gödör lépcsőzetesen mélyülő része felé feküdt a fa. Emelték, nyomták fölfelé. Előbb két x alakban kötéllel összekötött vendégódat, majd két hosszilétrát használtak segítségként. Amint fölállt a fa, több nehézség már nem volt, a másik oldalra átdőlni nem tudott, a merőleges gödörfal megtartotta. Késő éjszaka, sokszor hajnal felé végeztek. Az álittókat a kocsmaasztalon rendszerint már várta a húsz liter bor, amit a kocsmáros a megbeszélés szerint tett ki. Elfogyasztották, s ha valaki azonnali fizetés mellett még rendelt, azt is megitták és hazamentek. Általában a Schmitt (később Imrédi) kocsma elé állították a fát, ahol a bucsut is tartották. A kocsmárosok a májfaállítátás szorgalmazói voltak, mivel így búcsúkor, a döntésnél nagyobb forgalom, nagyobb haszon volt várható. Ennek tudható be, hogy 1942-ben a község másik, Dávid kocsmájánál is állítottak fát. A tulajdonos rábeszélte az 1922 es születésű legényeket, hogy nála emeljenek fát. Ezévben az Imrédi kocsmánál ugyanis a soros, 1921-es évfolyam állított. A következő évben az 1923-as évfolyam még nem tartotta magát illetékesnek, míg a 22-esek arra hivatkoztak, hogy tavaly már állítottak. Az esti etetés után a kocsmába besündörgő legényeket 8—9 óra tájban végülis Imrédi Rezső beszélte rá, hogy kérjenek a közeli uradalmi erdőből egy fenyőkoronát. A legények fele éjféltájt Katona erdésszel, villanylámpával alkalmas fát keresett, melyet azután vagy három kilométerről vittek a helyére; míg a másik fele zsebkendőkért ment. A koronát azután az előző évi törzsre vasaltatták, a közelben lakó Szabadi kováccsal, s rendhagyó módon így állították föl a fát. Ez évben igen jól sikerült a búcsú. A kocsmárosnak is, jelentős jövedelme származott, s így végülis gavallérosan megvendégelte a legényeket. A májfaállítás tehát az egyidős legények jogosultsága, egyben erőpróbája volt, de a háttérben ott találjuk az érdekelt kocsmárost. Lovakat adott a szállításhoz, amiért övé lett a döntés után a faanyag, épülete közelében állították fel a fát, így a döntéskor nála folyt a mulatság; szükség esetén szorgalmazta az állítást. Kocsmájában, bora mellett a legények jobban összekovácsol ódtak, együtt beszélgettek, mulatoztak. 194