Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. Az István Király Múzeum Évkönyve. 18. 1977/1978 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1980)
Közlemények – Mitteilungen - Fülöp Gyula: Avarkori temető Kajászó-Újmajorban. – Gräberfeld aus der Awarenzeit in Kajászó-Újmajor. p. 317–340.
sírja volt. A mellékletek és a viselet darabjainak többsége nemesfémből készülhetett, amelyet a sírrablók maradéktalanul elvittek. A rablók Kajászón is pontosan a sírgödörre ástak rá. Valamennyi esetben viszonylag szűk rablógödörben dolgoztak. A derék és melltájékra ástak rá, pontosan tudták, hogy amit keresnek, azt hol kell keresniük. A sírok felszíni nyomai még jól látszottak a rablás idején. A rablás nem történhetett közvetlenül a temetés után, az ínak már nem tartották össze a vázat. Minden sírban egyidőben törtéhetett a rablás. A tett elkövetésekor a koporsók többsége még tartotta magát. A 2. sír elgurult koponyája önmagában még nem lenne bizomyíték erre, de a csuklón előkerült nyaklánccal együtt már igen. A rablók egy bottal, vagy az ásóval benyúltak a be nem szakadt koporsó alatt, a koponyához, ezzel a koponya a koporsó bal felső sarkába gurult, majd kihalászták a nyakéket. Látván, hogy az számukra értéktelen, visszadobták a csukló tájékára. Az 5. és 6. sír megfigyelt koporsó metszete ugyanezt mutatja. A koporsók teteje csak a rablás után szakadt be, akkor, amikor egy kissé már beiszapolódott a koporsó ürege. Hasonló megfigyeléseket tett T о m к a a tápi avar temetőben (1977—78, 49—50). A rablás okát a kajászói telep újabb népességváltásával hozzuk összefüggésbe, mint később látni fogjuk, a VIII. század elejére keltezzük időpontját. Az avarkori sírrablásokat különben sem kötném egyetlen időponthoz. Bár történeti források meglehetősen gyéren világítanak rá az avarkor belső mozgásaira, főképpen a VIII. század folyamán, mégsem hihető, hogy ez az évszázad minden belső hatalmi harc, s az ezzel együtt járó áttelepítés nélkül zajlott volna le. A VIII. században megfigyelhető egységesülő temetkezési és viseleti szokások véleményem szerint egy mozgalmas kezdetű évszázad néphagyomány irtó és egységesítő folyamatait szemléltetik inkább, mint egy „mozdulatlan" retardációt. Ez a jelenség a politikai változások lecsapódása a régészeti anyagban. A leletek időrendje Fegyverzet Szablya: a 4. sír feldúlt földjében össze törve került elő. A sírrablók törték össze, amikor a tok nemesfémrészeit lefeszegették. A szablya a fegyverzet részeként a VII. század utolsó harmadában jelent meg a Kárpátmedencében, szorosan kapcsolódva a Tótipuszta-Igar csoporthoz (László 1941, 112; MAROSI—FETTICH 1936, 10—11, 43; Garam 1976, 130). íj: két sírban kerültek elő íjcsontok. A 6. sír keskenyebb íjcsontjai a koraavar kori típust képviselik, de használták a középavar korban is (Csallány 1946—48, 354—355; Szabó 1968, 51—52; BÓNA 1971a, 31). Későbbi típust képvisel, de korban az előzőhöz is illő a 4. sír szélesebb íjcsontja (ibid.). Darabunk érdekessége, hogy bevésett tulajdon jegy található rajta (11. ábra), mégpedig azon a végén, amelyik a sírban a halott keze ügyében volt. A tamga használata széles körben ismert egyéb tárgyakról (LÁSZLÓ 1955, 158—186; ERDÉLYI 1958, 56—57; Kovrig 1957, 124; Erdélyi 1961, 280; Erdélyi 1969, 210). Avarkori( 2 ), és honfoglalásikori íjakról( 3 ) ismerünk tamgajeleket. Tegez: a 4. és a 6. sírban kerültek elő csontból és vasból készült tegezrészek. Rokon- és hasonló darabok nagyszámban ismertek. Területileg és időben is közel álló (2) Bóna István tollából megjelenés alatt: Várpalota-Unió homokbánya 12. sír, kora avar íjcsonton. Ezúttal is köszönöm szíves lektori közlését. (3) Békés-Povád 45. sír, honfoglalás kori magyar sír íjcsontján — Dienes 1962, 95-107. a dunapentelei sírlelet, VII. század vége (MAROSI—FETTICH 1936, 11—13, 44—45). Tör: a 6. sírban eredeti helyzetben, a jobb oldalon került elő egy tőr. A tőrök használata inkább a VIII. századra jellemző, de a VII. század utolsó harmadában már gyakoriak (Bóna 1957, 163; KOVRIG 1963, 140; Szabó 1968, 52). 11. ábra: A 4. sír íj csontjának tamga jelei (1:1) Abb. 11: Tamgazeichen des Bogenknochens des 4. Grabes Ruházat — ékszerek Fegyverőv : három sírban került elő díszített öv többkevesebb része. Feltehetőleg a harmadik sírban is volt, mégpedig ezüstből, vagy aranyból. Legépebben a 6. sír préselt díszekből álló öve maradt ránk. A griffábrázolások és a technikai analógok az öntött griffes-indás kör felé mutatnak, készítésük és használatuk kora a VII. századvége— VIII. századeleje; (László 1941, 107, 110—111; Csallány 1960, 77). Nemcsak az ábrázolás, de a veretek alakja, száma, az egész öv felépítési rendszere is ehhez a korhoz kötik (László 1941, 110; BÓNA 1971a, 31). Vascsatok: az egész a var koron át használt típusok — téglalap alakú és ovális. Példáikat minden temetőben megtaláljuk. Az ovális vascsat párhuzama a Szeged-baktói temetőben is előkerült (Szádeczky 1948, 14; Bóna 1971b, 287). A 6. sír bronzcsat]ának rokon darabjai az egész VII. században használatban voltak. Bizánci készítmény (Csallány 1957, 260, 262), vagy bizánci befolyás alatt álló ukrajnai műhely terméke (Bóna 1957, 162; ibid., 1971b, 293). Akármelyik lett légyen is, mindenképpen beleillik a képbe, hiszen a bizánci termékek ebben a kronológiai csoportban gyakoriak (Bóna 1970, 256—261; Garam 1976, 131). 325
