Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. Az István Király Múzeum Évkönyve. 18. 1977/1978 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1980)

Közlemények – Mitteilungen - Fülöp Gyula: Avarkori temető Kajászó-Újmajorban. – Gräberfeld aus der Awarenzeit in Kajászó-Újmajor. p. 317–340.

Ezek szerint az 1. sír: 2,9, a 2. sír: 3,8, a 3. sír: 9,3 a 4. sír: 3,9, az 5. sír: 3,9, a 6. sír 3,4 köbméter föld kitermelésével jött létre. Ebből első látásra az következik, hogy a 3. sír kiásására fordított idő és energia csaknem kétszer annyi volt, mint a többi sír esetében. Ha pusztán a sírmélységet nézném: —270 nem derülne ki a nagy különbség. Ezzel az elhunyttal többet törődtek halála után is, több figyelmet érdemelt. Azt hiszem közel járunk az igazsághoz, ha a 3. sír halottjában a telepet és temetőt nyitó közösség vezetőjét látjuk. Ez egyben a temető első sírjainak egyike lehetett A kitermelt föld köbméter számítás arra is rámutat, hogy a sekélyebb 5. sír: —180 cm kiásására fordított eneriga több volt, mint a mélyebb 6. sír : —203 cm elkészítésére fordított energia. Itt a sírmélységből következő társadalmi rang és megbecsültség ellentétben áll a sír kiásására fordított munkával. Különösen akkor szembeötlő mindez, ha az eddigi publikációs gyakorlatot vizsgáljuk. A sírok mélységét általában tág határok között mozogva elemzik, holott egy-egy sekélyebb sír talán sokkal rangosabb volt, mint némely mélyebb, de kisebb munkával elkészült sírgödör. Étel-ital melléklet Valamennyi feltárt sírban, de a TSZ dolgozói által feltárt 7—11. sírban is kerültek elő étel- vagy ital mellékletre utaló leletek. A hitelesen feltárt sírokban mindig a koporsón belül, a lábak és a koporsó alsó keskenyebb fala között. A gyászoló egybegyűltek már a ravatalozás közben, a koporsó lezárása előtt toroltak, s ebből az elhunytnak is juttattak. Ilyen tapasztalatok több temetőből ismertek (Tomka 1969, 61,81,; Török 1973, 36; Daim 1977, 95 skk. stb.). Kaj aszón minden sírban volt csirke — vagy más szárnyas csont, a 4. sírban marhaborda is. Edények, amelyek az ételt-italt tartalmazták 3 sírban kerültek elő. A sírgödrök végeinek lemélyítése, koporsók A sírgödrök végeinek lemélyítése — minden egyéb elméletet kizárva és ezekre itt nem hivatkozva — kétségtelenül a koporsók jelenlétével, leeresztésével függött össze (Tomka 1969, 77; Tomka 1977—78, 52—53). Kajászón a sírgödrök két végének lemélyítése ugyanezen gyakorlati célból történt. A lemélyített részeken minden sírban a sírföld lassú, réteges beiszapolódását figyelhettük meg, ami mutatja, hogy a koporsók alatti rész a temetéskor nem töltődött be szorosan a visszahányt földdel. Az egyre szaporodó pontosabb ásatási megfigyelések, tudniillik, hogy a sírgödör lemélyítése az avarkoban gyakori, időrendi szereppel is felruházzák ezt a fajta sírgödör ásási módszert. Ezt a gyakorlatot mindaddig folytatták, amíg ki nem találták a kevésbé munkaigényes megoldást, amelyet mind a mai napig alkalmaznak a temetéskor: a koporsó alá tett tégla, vagy bármilyen más anyagú magasító tárgy alkalmazását, hogy a leeresztő kötelet ki lehessen húzni a koporsó alól. A kisebb mélységű síroknál erre természetesen nem volt szükség, a koporsót kézzel is letehették. A sírásótól többlet munkát követelő lemélyítési gyakorlat a praktikusabb megoldással kiveszett. Nem beszélve arról, hogy a T о m к а Р. által megfigyelt (1977—78, 21. ábra) és általunk a kajászói temető 3., 5. sírjában feltárt koporsóforma, a két végén lábbal ellátott láda, önmagában is megfelelt arra, hogy a sír két végét ne kelljen lemélyíteni. Bármilyen módon is történt a koporsó sírbatétele, ha kötelet használtak hozzá, a pontosabb ásatási megfigyelések kimutatják a lehelyezés módját. A koporsó alá — akár saját lábán állt, akár tettek a két vége alá magasító tárgyakat — nem kerülhetett tömör sírföld. Mindenképpen lassú beiszapolódást várhatunk. A sírokban tehát ilyen esetekben a valódi sírfenék és leroskadó koporsóalj között meg kell tudni figyelni pár centis más jellegű elszíneződést. Kaj aszón a koporsók sötétbarna elszíneződése a löszös sírföldben minden esetben megfigyelhető volt. A T о inka Péter által leírt (1977—78, 17—18), általam B. Horváth Jolán és Dr. Bóna István rácalmási ásatásán elsajátított módszer : az állandó vízszintes és függőleges metszetek kialakítása a sírgödörben — három koporsó típus megfigyelését tette lehetővé Kaj aszón. A harmadik típust azonban itt feltételesen kezelem. Az első típust az 1. és a 2. sír koporsói képviselik. Hasonló típus, mint Tomka 19. ábrája (1977—78). A második típus a 3. és 5. sírban került elő, ez a variáns azonos Tomka 21. ábrájával (1977—78). A harmadik típus a 4. és a 6. sírban előkerült enyhén lekerekített, félkörös aljú típus. Itt — pontosabb megfigyelések hiányában — elképzelhetőnek tartom, hogy nem bödönszerűen kivájt koporsót tártunk fel, hanem ezt a jelenséget a megroskadt és kissé bedőlt koporsóalj és oldalfalak hozták létre. A kajászói koporsók mért adatai megerősítik Tomka P. megfigyelését, hogy az egyes darabok koporsó voltuk mellett, illetve ilyen célra való felhasználásuk előtt, köznapi használati tárgyak — ládák lehettek (1977—78, 57, 84.). 1979 nyarán a dunaújvárosi avar telep feltárása közben magunk is gondolkodtunk azon, hogy a félig földbemélyített házak, bármennyire jól volt is letapasztva padlójuk, nem lehettek valami kiválóak a földön, gyékényen, szőnyegen hálásra. Az ilyen ládák akár fekvőhelynek is kiválóan megfeleltek, szigetelésüket a bennük tartott ruhanemű, stb. még csak növelhette. A koporsódeszkák elkorhadt barnás foltjai, csíkjai mellett önmagukban is koporsó jelenlétére utaló szegek és vasalások kerültek elő a 2., 3., 4., 6., 7., és a 11. sírban. A koporsók mérhető adatai : Sírszám Hosszúság Szélesség Magasság 1. sír 60 30 2. SÍI' 180 62 4 1 3. sír 208 70 4. sír 200 70—72 — 5. sír 220 68 —• 6. sír 202 60 34 Sírrablások Szándékosan sírrablást és nem bolygatást írtunk a fejezet élére. Ebben a temetőben a sírok avarkori újraásása — kétséget kizáróan — rablási szándékkal történt. Az avarkori sírrablások-sírdúlások kérdéskörét legutóbb kimerítően Bakay Kornél tárgyalta (1973) Időrendjével és gondolatmenetével nem minden tekintetben értünk egyet, csakúgy, mint az azóta megjelent, idevágó munkák szerzői (pl. Tomka 1977—78, 50; Garam 1978, 207). Az avarkori sírdúlások csaknem minden esetben valójában rablási szándékkal ós nem babonás okokból történtek (Tomka 1977—78, 50). A babonás célzattal történt utólagos bolygatások éppolyan kis százalékkal szerepelhetnek az egész avarkorban, mint amilyen kis arányban képviseltetik magukat a recens vagy a közelmúlt néprajzi anyagában. A fosztogatás szándékát a kajászói sírokban maradt leletanyag állapota is bizonyítja. A 7. sír aranyozott bronz nagyszíjvége meghajlított, törött állapotban került elő. A sírrablók a csillogó tárgy valódi arany voltáról kívántak meggyőződni, majd látván, hogy csupán aranyozott bronz — visszahajították a gödörbe. Ugyanígy bántak el a 6. sír szíj végeivel is. Nem lehet véletlen az sem, hogy a legmélyebb, legnagyobb méretű férfisír, amelyet a temető alapítójának gondolunk, semmi érdemleges leletet nem tartalmazott. Ez a sír azonban a temető egyik legalaposabban feldúlt 324