Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. Az István Király Múzeum Évkönyve. 18. 1977/1978 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1980)
Közlemények – Mitteilungen - Fülöp Gyula: Avarkori temető Kajászó-Újmajorban. – Gräberfeld aus der Awarenzeit in Kajászó-Újmajor. p. 317–340.
9. sír: Gyermek. Sírmélysége cca. 140 cm. Kézzel gyúrt, durva megmunkálású, rosszul kiégetett, kaviccsal soványított, foltos szürkés-fekete Színű agyagedény, M: 10, SZÁ: 8,3, TÁ: 7,3—7,5 cm. (V. tábla, 11— XI. tábla, 6) 10. sír: Nő. SírmélySég cca. 210 cm. Kettős kónikus, körbefutó, bekarcolt vonalakkal díszített orsógomb (V. tábla, 9— X. tábla, 7); ovális vascsat (V. tábla, 8); kézikorongolt, vöröSeS-szürkéS-világosbarna foltos Színű, kihajló, ferdén levágott peremű agyagedény, a vállon ferdén benyomkodott, körbefutó fésűs dísz, alatta hullámvonal, az edény közepe táján körbefutó vonalköteg, alsó harmadában ismét hullámvonal dísz, M: 15,7, SZÁ: 11,0, TÁ: 8,0 cm (V. tábla, 12— XI. tábla, 8). 11. sír: Férfi. SírmélySég cca. 210 cm. Két darab ezüstözött bronzlemez veret töredéke, egyiken két felerősítő lyukkal (VIII. tábla 3—4); kovakő (VIII. tábla, 8), töredékes vaskés (VIII. tábla, 2), téglalap alakú vascsat (VIII. tábla 5), kör alakú vékony vaslemez töredék (koporsóalkatrész ? ) (VIII. tábla, 1). A lelőhely és környezete A lelőhely KajáSzó községtől DK-re, a Váli-víz ËNYDK irányú völgyének jobb oldalán terül el (9. ábra). A Váli-víz felől fokozatosan emelkedő löszdomb néhány száz méter után hirtelen kiemelkedik. A kiugrás hosszan elnyúló, dimbes-dombos löszplatóban folytatódik. Ennek a platónak a peremén helyezkedik el az avar temető. A Szélesen húzódó Váli-völgy dús, vizenyős-mocsaras rétjeivel minden korban kedvező terepet nyújtott a nagyállattartás számára. Vizei és nádasai halban-vadban gazdagok voltak. A közelebbi környéken eddig három helyen kerültek elő a var kori leletek (9. ábra): Marton vásár-Gyermekotthon lelőhelyen 1958-ban Rosner Gyula tárt fel néhány közép- és későavarkori temetkezést (IKM Nópvándorláskori Gyűjtemény 58. 36.—58. 40. 9; RoSner 1960, 171—173; BÓNA 1971a, 53) Baracska-Homokbányában Bandi Gábor mentett meg egy későavar sírt ós néhány Szórvány tárgyat (Bandi Gábor jelentése: IKM Adattár 1959/107; IKM Népvándorláskori Gyűjtemény 59.45. 1—59. 46.1; Fitz 1963, 117; BÓNA 1971a, 50). Válról RoSner Gy. mentette meg két Szegényes későavar Sír leleteit (IKM Népvándorláskori Gyűjtemény 59.19.1—59.20.3; BÓNA 1971a, 55; Fitz 1960, 238). A temetkezések rendje A leletmentő ásatás során az I— II. Számú munkagödröket a gépi földmunka adta lehetőségeket kihasználva alakítottuk ki (10. ábra). A II. Számú munkagödörben az A. sír helyét a munkások bemondása alapján jelöltük be az emlékezet tévedéséből következően nem pontosan. Az A. sír mélysége 180 cm körül lehetett. Akkor vették észre, amikor a dózer már az utolsó csontszilánkokat túrta el. A munkagödör egész felületét megnyestük, ez azonban nem eredményezett újabb Sírokat. A gödör DK-i partfalában Szintén nem látszott beásás foltja. Ez a terület már kívül eSett az avar temetőn, annak DK-i Széle lehetett. A középen megmaradt magas partfalban és az I. Sz. munkagödörben a nyesés további sírokat eredményezett (2—11. sír). A temető térképén két sírcsoport rajzolódott ki. A kettő között a munkások bemondása alapján nem kerültek elő Sírok, bár a dózer munkálkodása itt nagyfokú bizonytalansági tényezőt jelent. A csoportokon belül a sírok sorokat alkotnak : 1. I—10—11. Sír 2. 7—8—9— В—С Sírok 3. 2—3. Sír. 9. ábra: A lelőhely ós környéke Abb. 9: der Fundort und seine Umgebung A távolabbi csoport Sírjai is Sorba rendeződnek: 4—5—6. sírok. A temető egészének nagyságára következtetni Sem tudunk. Éppúgy alkothatta az egészet ez a két csoport, mint több száz Sír. A sírok tájolása Hat Sír tájolását mérhettük pontosan (1—6. sír). A 7—11. sírokét megfigyeltük: ezek tájolása egyező a mért adatokkal — ËNY-DK. A kevés adatból más temetőkkel való összehasonlítás ésszerűtlen volna. A mért adatok ËNY-DK 40—8 és 35—5 vonás között helyezkednek el, három egyező 39—7 vonásos értékkel. Ez a fajta Sírtájolás az avarkor második felére jellemző, a VII. század végétől (LÁSZLÓ 1955, 143—144; Bóna 1957, 165; KOVRIG 1963, 98—100; Tomka 1975, 60—61, 65— 66). A sírok mélysége Általánosan ismert tény kutatásunkban, hogy a gazdagabb, az előkelőbb halottak sírjai mélyebbek a szegényebbeknél. Valamennyi általunk feltárt sír rendkívül mély volt. Az 5. sír 180 cm, a többi 200 cm-nél mélyebb. Valószínűleg még ennél a mélységnél is nagyobb adatokkal kell számolnunk, ha figyelembe vesszük a domboldal természetes erózióját. Ennek mérésére nincsenek adataink A Sírmólysóggel kapcsolatban — lehetséges ugyan, hogy ebben az írásunkban ós a jövőre nézve is öncélúan — felvetem a sírból kitermelt föld köbméter számítás lehetőségét.
