Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. Az István Király Múzeum Évkönyve. 17. 1976 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1978)

Közlemények – Mitteilungen - Kücsán József: Adatok a Mezőföld déli részének népi építkezéséhez – Angaben zum Volksbau im südlichen Teil von Mezőföld. p. 307–333.

épület elhelyezését. (A hagyományok szerint a régi házak falai azért olyan girbe-gurbák, mert miután az építők gondos mérlegeléssel kijelölték az épület helyét, a fal vezető fogott egy kocsikereket és azt a hátsó főfal helyén elgurította. Amerre a kerék gurult, arra ásták a fundamentumot és bizony a kerék nem mindig a zsinór szerint haladt, de az építkezés csak így volt szerencsés.) A házfal felhúzásának első, nagy gondosságot kívánó lépése az alap kiásása. A vertfalú ház alapjával mindig a bolygatatlan, ekejárás alatti földig kellett lemenni, hogy a falak biztosan álljanak. A telektől függően ez a mélység 60 — 120 cm is lehetett. Ha az alapból kiásott föld jól tapadt, nem volt benne homok, elég nedves volt, azt tömték vissza a 70 — 80 cm széles árokba. Régen az alapba egy üveg bort helyeztek (Igar), később csak az építkezéseken résztvevők 1. ábra: Barlanglakás alaprajza (Ozora). nevét tették egy üvegbe és azt rakták a fundamentumba (Igar, Dég, Kisszékely). A döngölés sulyokkal történt. A falvezetőnek gondosan kellett ügyelnie a fal anyagául szolgáló föld minőségére, ami nem lehetett sem túl száraz, sem túl nedves. Jól kellett tapadnia, hogy erős falat adjon, de homok nem lehetett benne, mert akkor az egymásra kerülő rétegek elcsúsznak és a ház leomlik. Ha a telek talaja megfelelt ezeknek a kívánalmaknak, akkor ott helyben termelték ki a szükséges földmennyiséget, gödröt ástak, vagy teraszos helyeken a hátsó partból omlasztották le. Ha a telek földje nem felelt meg, akkor a határ valamely pontján termelték ki a szükséges földmennyiséget és azt szekéren szállították haza. Területünkön általában a lösz, — sár g aj öld — szolgált a házak anyagául. Egyes helyeken fele-fele arányban keverték a sárga- és feketeföldet (Igar, Mezőszilas), másutt a sárgaföldet részesítették előnyben (Ozora). Az alap elkészülte után az árok mellé egymástól 100 — 150 cm távolságra leásott oszlopok közé fektették a deszkákat — mai kifejezéssel élve: bezsaluzták a falat. A zsaluzat szélessége a falvastagságának megfelelő volt. Az oszlopok tetejét kötéllel ei'ősen összekötötték, hogy a bedöngölt föld szét ne nyomja azokat. A deszkák közé kb. 20 cm-nyi földet terítettek, amit 8 — 10 cm vastagságra döngöltek le. Ha az oszlopok mégis engedtek, ékekkel szorították vissza a deszkákat — vezették a falat. A vizsgált falvak közül néhányban az egyes földrótegek közé nádat, szalmát tettek, hogy jobban kössön a fal. (II. tábla, 1) Egyes helyeken (Igar) csak a sarkokhoz törtek nádat, vagy zsupszalmát. Másutt sem a falba, sem a sarkokhoz nem tettek kötőanyagot (Pincehely, Ozora). A lakóház főfalait folyamatosan készítették, nem hagyták ki az ajtók és az ablakok helyét. A főfal vastagsága általában 60—70 cm, magassága 250 — 300 cm. A közfalakat a főfalak elkészülte után döngölik. Az elkészült főfalon közfalnak 30 — 50 cm széles 10 — 20 cm mély vájatot készítettek, ebbe zsaluzták a közfalat, majd a már ismertetett 2. ábra: Barlanglakás alaprajza (Ozora). módon felhúzták azt. A fal szikkadása után a leendő ajtók helyét háromszög alakban kivágták, hogy a közlekedést megkönnyítsék. Az ablakok helyét csak a tok behelyezése előtt vágták ki. A fal tömését 10 — 12 ember végezte, naponta átlagban 8 m hosszú 3 m magas falat tudtak elkészíteni. Egy átlagos nagyságú lakóház falainak döngölesével egy, másfél hét alatt végeztek. Amennyiben a melléképületek egyidőben készültek a lakóházzal, természetesen ez az idő arányosan hosszabb volt. Falvainkban ismerték a mereglyés falat is. Nincs olyan adatunk, amely bizonyítaná, hogy az elmúlt 50 évben építettek ilyen falat — valószínű, hogy bontásoknál tett megfigyelésekből származnak ezek az adatok. Az elmondottakból kiderül, hogy a mereglyés házfalban bizonyos távolságokban 8 — 12 cm átmérőjű karók voltak, a közöket pedig rétegesen felrakott, kemény, törekes sárral töltötték ki. A száradó falat időközben ásóval nyesték simára. A mereglyés fal mellett a sövényfal is ismert volt, bár ennek készítésére — sőt meglétére sem — adatközlőim nem emlékeztek. Egy düledező ház faláról készített fel308