Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. Az István Király Múzeum Évkönyve. 16. 1975 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1978)
Közlemények – Mitteilungen - Lukács László: Népi építkezés a Velencei-hegység szőlőiben. – Volksbauten in den Weingarten des Velencer Gebierges. p. 299–343.
a présházajtótól a pinceajtóhoz vezető utat és a présházajtó előtti részt. Ezután zárja be nagy gonddal a külső zárakat (vaszár, lakat, srófos zár), vigyázva arra, hogy az ajtó előtt felsepert területre már ne lépjen. Gyakran egy botot is odatámaszt az ajtóhoz valami jelhez (XXVII. tábla, 1). Az iletéktelenül ott járó a botot elmozdította a jeltől. Ugyanígy kis pálcát támasztott a présházajtó elé a hegyőr annak jeléül, hogy éjszaka járt arra. A pázmándi Szőlőhegyen a hegyőr ma azzal jelzi, hogy nappal mikor tartózkodik a hegyen, hogy ilyenkor présházának ablakán a zsalugáter mindkét szárnyát kitárja. Ez már messziről látszik. A présház falait kívül-belül búzapolyvás sárral tapasztották be és lemeszelték. Régen a Szüret előtti időszakban évenként kimeszelték a szőlőhegyi hajlékot. Ezzel el is készült a présház, már csak a berendezése volt hátra. A présházban levő tárgyak elhelyezésére az jellemző, hogy a présház középső részén a pinceajtóhoz utat hagynak, így csak a sarkokba és az oldalfalak mellé rakodnak. Itt kapnak helyet a szőlőfeldolgozó eszközök és edények (prés, daráló, kádak, törkölyös hordók), a szőlőművelő szerszámok (szőlőültető cuca, ásó, gereblye, kapák, curhuló) és az egyszerű présház-bútorok. Asztal, fél sarokpad, befúrt lábú kis Székek vagy padok, régen a kukoricalevélből vagy zsúpból font lésza, újabban ágy — mind a falusi lakószobából kiszorult bútordarabok ezek. 3. A szőlőhegyi hajlékok nem szolgáltak állandó lakó* helyül. Ideiglenesen csak a falusi társadalomból valamilyen okból kiszorult emberek éltek itt. Ezek közé tartoztak az olyan öregek, akik már családjuk, a fiatalabb nemzedék Számára tehert jelentettek. Kihúzódtak a présházba nyaranként azok az idős emberek is, akikre a falusi gazdaság nyári nagy munkáiban már nem volt Szükség, viszont a szőlő gondos művelésében nagy hasznukat vette a család. Ezek az emberek Szinte együtt éltek a szőlővel, gyümölcsfákkal; nagyszerűen ismerték a Szőlőhegyet, a présházakat. Alapos természetismeretük, ethnobotanikai tudásuk volt. A szőlő kezelésén túl a Szőlőhegyen és a fölötte levő erdőkben, juhlegelőkön gyűjtögettek is a család számára. Egész nyáron át Szinte naponta bejárták a hegyet és a gyűjtögetésre alkalmas területet. Összeszedték a félig vadon termő meggyet, szilvát a Szőlőhegyi gátakban. Ezt nagyon gyakran pálinkafőzéshez, cefrének gyűjtötték össze a présházban levő hordóba. Gombát, vadgyümölcsöket (a lekvárfőzésre használt hecsedlit, vadkörtét, födi szedret, epret) vittek haza a családnak. Az állatok számára füvet, tyúkhúrt, szénát gyűjtöttek a Szőlőhegyen. Ősszel fontos feladatuk volt a Szőlőben a kártevő madarak ijesztgetése. Ezt ostorral végzett durrogatással csinálták. A Szőlőhegy és a fölötte levő erdőség, juhlegelő jó vadászterületnek Számít. Az orvvadászat, a rapsickodás egészen az 1950-eS évekig nagyméretű volt a Velenceihegység területén. Sokan a szőlőhegyi présházban tartották fegyverüket, innen indultak éjszakai vadászatukra. A rapsicok közül nem egy valóságos betyárrá vált. Ilyen volt századunk első felében Rókás Miska, aki a Pákozd fölötti Sági-völgyben és a Bella-völgyben élt a lyukpincékhez hasonló odúkban. A sukorói Csipke hetekig egyegy elhagyott, romos pincében húzódott meg, egész életében vadorzáSSal foglalkozott. A hegység betyárjainak emlékét a földrajzi nevek is őrzik (Betyárösvény, Pandúrkő). A betyárok természetesen kívülrekedtek azon a falusi társadalmon, amelynek életében, gazdálkodásában jelentős Szerepe volt a Szőlőművelésnek, bortermelésnek. Ebben a munkában — gazdasági funkcióját tekintve — a présház a szőlőfeldolgozás, a pince a bortárolás és a borkezelés helye. Ehhez a funkcióhoz tartozik a szőlőgazdasági épületek raktározási szerepe is. Mindenekelőtt a szőlőművelés, bornyerés eszközeit, de esetenként a szőlőben termelt répát, krumplit, a szőlőhegyen, a présház körül kaszált Szénát tárolták a pincében, présházban. A szőlőhegyi hajléknak az igen fontos gazdasági funkción kívül fontos társadalmi funkciót is kell tulajdonítanunk. A szőlőműveléssel, borkezeléssel párhuzamosan folyt a sajátos présházbeli élet. Nyáron déli pihenőhely volt a présház és eső elleni menedék. Ősztől tavaszig megélénkült a présházban, pincében folyó élet. A szüret — azonkívül, hogy a parasztcsalád gazdálkodásának fontos eseménye — jelentős társadalmi funkciókat is betölt. Társasmunka, ahova a rokonokon, barátokon kívül az udvarlókat, menyasszonyjclölteket is meghívják. A szüret utáni mulatság egyben táncalkalom is. Szüret végén mindig nagy lakoma volt kinn a présháznál. A cigányok kinn jártak a hegyen és húzták a mulatóknak. A fiatalok a présházban vagy a pince előtti térségen táncoltak. A pinceszerek az új bor megforrása után, ősszel és télen, szombat-vasárnap délutánonként jelentős eseményei a présházbeli életnek. Pinceszerezni általában öt-hat férfi jött össze, akik sorba járták egymás pincéit. Először rendszerint a gyengébb borokat kóstolják meg, azután sorban az erősebbeket. Ha valakit nagyon meg akarnak tisztelni, akkor annak a menyecskeborból, a legfinomabb italból hoznak fel. Ezzel a borral csalogatják a pincébe a kikapós menyecskéket. A szőlősgazdák jól ismerik a helyi borokat. Egy pohár után megmondják, hogy: ,,Ez a Körmösbűi való rizling. Ez meg a Gécibűl való muskotályos." Ivás közben gyakran kritizálják egymás termését, borát: „Te, Józsi! Hordóíze van ennek a bornak!" Mire a felelet : „Hát zsákíze nem lehet!" Szóval és nótával bíztatják egymást az ivásra, úgy ahogy az a pincékben mindenütt megtalálható kívül zöld —, belül sárgamázas csákvári boroskorsókon olvasható: Igyál jegyző, igyál pap ! Nem lesz mindig János nap ! A férfiak az egész év folyamán jártak pinceszerezni. Pákozd on a farsang búcsúja az asszonyoké volt. Ilyenkor ők kapták meg a pince kulcsát, a férfiaknak otthon kellett maradni az állatokat ellátni. A férjes asszonyok húshagyó vasárnapon a pincében ittak, mulattak( 30 ). Némileg más formában él a farsangi pincézés Pázmándon és Velencén. Itt a gazda farsang utolsó napjaiban meghívta a pincébe a család közeli rokonait, barátait: a férfiakat, nőket, leányokat, legényeket egyformán. Farsang utolsó három napján hangosak voltak a Szőlőhegyek. A gazda és felesége Pázmándon kosarakban siskát (farsangi fánkot), kolbászt, tepertőt, újabban rántott húst hozott ki a pincébe. A présházban ettek, ittak, énekeltek. Sokszor éjfélkor, vagy másnap reggel értek haza. A borfejtés, a szürethez hasonlóan, a társasmunkák azon csoportjába tartozik, amely egyben Szórakozás is. A gazdának a hordók emelgetésében, a söprő kiöntésében rokonai, barátai segítenek. A Segítők egyben tanácsokat is adnak, hogyan keverjék, hogyan házasítsák, a különböző borokat lefejtés után. Munka közben kénytelenek gyakran kóstolgatni az italt, így hamarosan pinceszerezés(30) Az asszonyfarsang szokását a Dunántúl más területeiről is ismerjük. A Somogy megyei Mernyén farsang utolsó vasárnapján a férjes asszonyok, húshagyókedden a lányok pinceszereztek. A Tudományos Gyűjtemény 1834. évi kötetében Oláh János Balaton melléki tudósításában olvashatjuk: „Itt a' szőlőhegyen ha valaki keresztül megyén, és az ő szólások szerént lyukas pintzét (kinyílt ajtajút) lát, és hívatlanul is bé nem tér, azért dorgálást, pirongatást, és szemrehányást nyer. Divatozik itt egy különös szokás; de leginkább Köveskál táján, mellyet pintze szerezésnek neveznek. Abból áll ez: hogy a' Komámasszonyék öszvesúgnak, ki kolbászt, ki rétest, ki sódart, ki fánkot, ki sült baromfiat vitetvén ki a' szőlőhez, elkezdik a' lakozást a' szélső pintzénél, onnan tovább mennek, mindenütt mulatván vígan, de tisztességesen egy keveset, míg nemöszvejárjáka' barátságos hajlékokat. Ilyenkor a' férfijak is néha rajtok ütnek a' mulatókon véletlen, a' mikor még nagyobb szokott osztán lenni a' vígasság." Az asszonyok — lányok pinceszerezésének szokása Igar községben (Fejér m.) napjainkig él. Hamvazószerdán tartják meg, ezért hamvazásnak nevezik. A falu teljes egészében református vallású így a hamvazószerdái szigorú böjtöt nem tartják. :io<>
