Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. Az István Király Múzeum Évkönyve. 16. 1975 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1978)
Közlemények – Mitteilungen - Bóna István: A kálózi koracsászárkori sírok revíziója. – Die Revision der frühkaiserzeitlichen Grber von Kálóz. p. 269–280.
A KÁLOZI KORACSÁSZÁRKORI SÍROK REVÍZIÓJA I. Amikor Marosi Arnold 1931-ben közzétette a Fejér-megyei Kalózon 1927 szeptemberében talált lovasfegyveres sírok leleteit ( x ), Személyes helyszíni ismeretei alapján pontosan tudta, hogy ,,e Sírtól alig pár lépésre" 1930 nyarán római kocsisír került elő 2 lócsontvázzal, sőt azt is Számontartotta, hogy Kalózról már 1902-ben római kocsisír leletei kerültek a Nemzeti Múzeumba( 2 ). A nyilvánvalóan koracsászárkori kocsisírok és a kardokkal, pajzsokkal, lándzsával és harcibaltával eltemetett csontvázak között nem látott összefüggést( 3 ). A fegyvereket (elsősorban a pajzsdudorokat) különböző germán párhuzamokkal vetette össze s az elemzés eredményeként a sírlelet korát az V— VI. században határozta meg( 4 ). Amikor négy évvel később a 2. kálozi kocsisír-leletet közzétette, újból hangsúlyozta az 1927. évi fegyverek és mellékletek „germán eredetét"( 5 ). A kutatás mind a keltezést, mind pedig az etnikai meghatározást elfogadta, amire 1954-ben írott dolgozatomban külön is felhívtam a figyelmet: ,,Im weiteren Verlauf hielt die Forschung die Funde auf diese Weise evident und sie sind mit dieser Zeitbestimmung auch gegenwärtig im Museum von Székesfehérvár ausgestellt "( 6 ). Ha (a Marosi Szemszögéből nézve sem teljesen érthető)( 7 ) túl késői keltezéstől el is tekintünk, annyi mégis bizonyos, hogy Marosi századunk középső harmadának beidegződött felfogása szerint értékelte az 1927. évi Sírleletet . E felfogás értelmében Pannónia területén a római hódítás utáni időből talált fegyveres temetkezések nem (1) MAROSI A., SzSz,I, 1931, 4. sz. 6—7 és kép. (2) ID., AÉrt, XLVIII, 1935, 213. (3) Marosi Л. egyik 1930. évi gépelt kézirata (1KM, 67, 143) arról tanúskodik, hogy a Székesfehérvári Múzeumba látogató külföldi és hazai régészek véleményt mondtak a kálozi leletekről s ő e véleményeket, gondosan mérlegelte. A kézirat szerint ,,német kutatók" I— II. századi „ősgermánnak" tartották az 1927. évi sírleleteket, míg „mások" római időre eső kelta leletet láttak bennük. Marosi Л. 1930-ban még határozottan az 1927. és 1930. évi leletek egykorúsága mellett foglalt állást, éppen az utóbbival (valamint a nagylóki és sárszentmiklósi kocsileletekkel) határozta meg az előbbi horát. Végső konklúziója meglepően egyezik dolgozatunkéval: ,,a kálozi leletek elrómaiasodott keltáktól származnak". — Alapvető felismeréseinek, amikor a sírleletek tényleges publikációjára került sor (1931 és 1935) ismeretlen hatásra, valamint a kor általános régészeti szemlélete miatt fordított hátat. (4) ID.,SZSZ, I, 1931, 4. sz. 7. (5) ID., AÉrt, XLVIII, 1935, 213. (6) BÓNA L, ActaArchHung, VI, 1955, 71, 3. j. (7) Cf. 3. j. származhatnak római alattvalóktól, mivel a római államgépezet a helyi lakosságot előbb lefegyverezte, majd ,,romanizálta". A római hadsereg katonája nem vihette magával a másvilágra állami fegyverzetét. Ha tehát a provincia területén itt-ott mégis fegyveres temetkezések tűnnek fel, akkor az északról szomszédos germánok vagy a keleti Duna-határon túlról beköltözött Szarmaták jelenlétére utalnak. Éppen leletünkkel kapcsolatban hangsúlyozta Járdányi — Paul о vies István: ,,Római időből is találkozunk . . . Pannóniában sírokban germán elemekkel: fibulákkal, germán jellegű pajzsdudorral, hogy csak a kálozi lovassírt . . . említsük"( 8 ). A római provinciális temetkezések fegyvertelenségének elvi és gyakorlati okait éppen akkor foglalták ismét össze( 9 ), amikor a kálozi leletre terelődött a figyelmem. Ez volt a pannóniai provinciális régészet elvi álláspontja, amikor éppen negyedszázada arra vállalkoztam, hogy az 1927. évi kálozi lovas-fegyveres sírok leleteit (amelyek a nehezen hozzáférhető első publikációban nemcsak a külföldi, de gyakorlatilag a hazai kutatás számára is csaknem ismeretlenek voltak)( 10 ) összefoglalóan feldolgozzam. A dolgozat kétségtelen eredménye a keltezés helyesbítése, a temetkezéseket a koracsászárkorba, a II. század első felébe helyeztem. A 3 X 3 gyűszű-alakú szögfejjel díszített pajzsdudorhoz számos jó párhuzamot találtam Magna Germania északi területein, e korból és e vidékekről jó párhuzamokat lehetett kimutatni a pajzsfogóhoz, a pajzskerethez, a lándzsához és a kardhoz is. A kettős-sír második temetkezéséhez sorolt vas pajzsdudorhoz és görbe sica-hoz а szlovákiai quad-dák leletek szolgáltak régészeti, de inkább történeti hátterül. Elfogadva az Elba- és Havel-völgyi rokon leletek kormeghatározását, önként kínálkozott a történeti keltezés és az etnikai meghatározás lehetősége: a 166/167-ben Pannóniába betört langobardi és obii ( + velük besodródott quadi-daci) két rangos harcosának temetkezóse( n ). (8) PAULOVICS I., BpR, XIV, 1945, 205. — cf. római provinciális régészetütik másik jelentős képviselőjének véleményét a 22. j.-ben. (9) SÁGI K., Inlercisa I. AHung XXXIII, 1954, 90—91, irodalommal. (10) Mivel a lelet vastárgyai restaurálásuk után sokat veszítettek eredeti alakjukból, más darabok pedig (pl. a bronz pajzsfogó egyik vége) időközben elkallódtak, újra közöltem Marosi A. publikációs fényképét, amely nem más, mint a leletek egykorú kiállítási fotója (BÓNA I. о. c, 71—72, XVII. t.). Az 1954. évi állapotot uo. a XVIII—XX. t. mutatja. (A XVII. t. 33 = XIX. t. 10 alatt tévedésből a leletek közé sorolt ló csüdesont látható). (11) BÓNAI. о. c, 72—77. 269
