Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. Az István Király Múzeum Évkönyve. 16. 1975 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1978)
Közlemények – Mitteilungen - Fitz Jenő – BÁNKI Zsuzsanna – LÁNYI Vera: Kutatások Gorsiumban 1975-ben. – Forschungen in Gorsium im Jahre. p. 169–268.
matikuS. Mind az É-i, mind a D-i zárófal úgy Szakad meg, hogy Sem folytatása, Sem Sarkosan elfordulása nem állapítható meg. Lehetséges, hogy az említett két falvégződés már a K-i zárófalon túl jelentkező, a cardo maximusra tekintő porticus két szélének lezárására szolgáló fal. Hasonló a palatium porticusánebk K-i oldalán látható. Mindez csak feltevés. A két fal hossza a K-i zárófaltól nem egyenlő, ez a feltevést nem erősíti meg. Az említett K-i zárófal helye is csak valószínűsíthető. A D-i zárófal belső oldalán, az utolsó külső támpillérrel átellenben indulása nyomokban megfigyelhető. A falból a továbbiakban kevés törmelék és helyenként a kiszedés nyoma maradt meg. Egyedül a 160/745 szelvényben sikerült a fal legalsó rétegét kis darabon megtalálni. Ez a csonk az É-i zárófallal azonos mélységű alapozással, azonos habarccsal készült. A töredékesen megmaradt K-i zárófalat mintegy helyiség-szélességű terület választja el a vele párhuzamos cardo maximus szélétől. Az É-i és a D-i zárófal végződése alapján, mint említettem, lehetséges, hogy a főutca felől porticus díszítette. Ennek azonban oszlopsora nem került elő, bizonyosra vehető, hogy ilyen nem is volt. Az utca Szélén eredetileg csatorna húzódott, amely a decunuvnus maximus nagy csatornájából ágazott ki, D irányban. A csatornát ugyanazzal az élénk sárga Sóderrel kevert kötőanyaggal építették, mint a tabernae alatt talált porticusos épületet, így kétségtelennek kell tartanunk, hogy azzal egy periódusban, alighanem a III. Század közepe előtt (legkorábban a marcomann háborúk után) készülhetett. A csatornát a tabernae periódusában betömték, részben sárga sóderrel, részben — a tabernae É-i zárófalának vonalától a középső DNy—ÉK irányú elválasztófal vonaláig — habarcsba rakott kövekkel. A csatorna ezen a szakaszon tehát fallá alakult. A tabernae középső DNy—ÉK irányú falának vonalától D-re a csatornát nem tömték be, ezen a szakaszon annak iránya is kevéssé módosult, eltért a tabernae ÉNy—DK irányú falainak vonalától. A fallá alakított csatorna rendeltetését egyelőre nem lehet megnyugtató módon megadni. A tabernaen belül a 155/730 szelvényben a D-i zárófalon belül, a 150/735 Szelvényben a középső DNy—ÉK irányú válaszfal kereszteződésében, valamint a 150/740 szelvényben az É-i zárófalon belül egy-egy nagy pillér került elő. A középkori templom és a temető semmit sem hagyott meg a pilléreket esetleg összekötő ÉNy—DK irányú belső elválasztó falból. Egy további belső pillér a 155/840 szelvény b részében a Ny— К irányú belső elválasztófalat erősíti. A tabernae feltárásnak befejező Szakasza mindenben megerősítette a nagy épület korábbi datálását. (8. ábra). A település III/IV. század fordulóján kezdődő újjáépítésének periódusában keletkezett. Az épület tagozódását nem követő belső pillérsora arra enged következtetni, hogy a IV. század folyamán átépítették. Ennek más építészeti bizonyítéka nincsen. A járószinteket ismételten megújították, ez az épület hossz idejű használata mellett Szól. Az előkerült későbbi falak mind középkoriak, ennek alapján nincs adatunk arról, hogy a római kor utolsó Szakaszában, az V. század folyamán területén építkezés, átépítés történt volna. A Ny-i oldalon levő helyiségek egy részében a római Szinten talált középkori kályhamaradványok arra engednek következtetni, hogy egyes helyiségeket még évszázadok multával is használtak. Ez nem vonatkozik a tabernae K-i felére, ahol az avarkortól kezdve temetkeztek. Középkori templom (XXVI. épület) A tabernae DK-i vége fölött a középkorban Föveny falu temploma épült. A templom DNy-i sarka a 155/725, az ÉNy-i sarok a 150/735 szelvényben, a K-i oldalon levő apszis a 160/735, 165/730 ós 165/735 szelvényekben van. Az egyhajós templom teljes hossza 12,80 m, szélessége 7 m ( 7 ). A hajó belmérete 8 X 5,20 az apszis átmérője 2,50 m. A templomhoz a hajó É-i oldalán 9,30 X 4,20 m nagyságú sekrestye épült. A kis épületből csak törmelékes alapfalak maradtak meg, a templom nagy része újkori kőkitermelésnek eSett áldozatul. A belső padlószint alapja a 160/735 szelvényben nagyobb felületen megmaradt 213 cm magasságban. A templomot temető, ezt kőkerítés vette körül. A temető feltárása a D-i oldalon még nem fejeződött be, a kerítés helye itt nem ismeretes. A Ny-i oldalon mindössze két falcsonk ad kiindulást a kerítés helyének, irányának meghatározásában. Az egyik csonk a 140/725 szelvény b részében került elő, a taberbaetől D-re, a másik a 140/735 Szelvényben, a római kori épület Ny-ról számított 8. É-i helyiségében. A két falcsonk alapján ÉNy—DK irányú kerítés ezen a ponton ÉK felé fordul el. A következő ismert Szakasza a 145/745 Szelvény b részében tűnik elő, ahol újabb tompaszögű sarkot alkot. A kerítés innen csaknem K-i irányban követhető nyomon. A 155/745 szelvény közepén — említett maradványaitól eltérően — a gyenge minőségű, Sárgás kötőanyagba rakott vékony fal alapja 195, legmagasabb falmaradványa 232 cm-nél határozható meg. A fal a 160/745 Szelvényben kiszedetten nyomon követhető, majd a 165/745 Szelvény Ny-i Szólón DK felé fordul el, a cardo maximust szegélyező csatornát a 170/740 Szelvényben keresztezve újabb tompaszögű töréssel DDK felé fordul. A kerítés által bezárt templomkert DNy—ÉK irányban 31 m széles, alakja Szabálytalan, nem igazodik Sem a templomhoz, Sem a római kori előzményekhez. A K-i oldalon elérte a cardo maximust, az É-i oldalon egy Szöglettel megközelítette a decumanus maximust kísérő pillérsort. A templom elhelyezése a IV. Századi város (Herculia) két főutcájának kereszteződésében valószínűvé teSzi az ókori utak használatát a templom építése idején. Ez éppen úgy korai építésre enged következtetni, mint alaprajza. A temető teljes feltárásáig a templom építési idejéről végleges megállapítások nem tehetők. Csak feltételezhető, hogy a XI. század második feléből való. A temető legkorábbi rétegeiben avar Sírok voltak, a templom és a hozzátartozó templomkert létesítése előtti időkre keltezhetők a templomban, illetve a kerítésen kívül feltárt sírok. Az utóbbiak nagyobb része a basilica maiortól K-re feküdt. Nem lehetetlen, hogy a VII— X. Században, esetleg a XI. Század első felében a római basilica még fennállott és a kis település temploma volt. Ha a középkori templom keletkezésének ideje a XI. század 2. fele, fel kell tételeznünk, hogy a basilica ebben az időben omlott össze, vagy lett háború, pogány lázadás, vagy tűz áldozata. A középkori plébánia templom említései a XV. Századból valók. Fitz Jenő (7) Méretei megfelelnek középkori templomaink átlagos nagyságának. Cf. I. BONA, Arpadenzeilliche Kirche und Kirchhof im südlichen Stadtgebiet von Dunaújváros. Alba Regia, XVI. 1978, 145-146. 174
