Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. Az István Király Múzeum Évkönyve. 15. 1974 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1976)
Tanulmányok – Abhandlungen - Szabó Miklós: A „magyar kardstílus” kialakulása. – The Development of the „Hungarian Sword Style”. XV, 1974. p. 25–37.
gozó műhelyekben készültek( 29 ). Aligha kétséges, hogy a literi kardhüvely is ezek valamelyikéből került ki, minthogy típusa, technikai szempontból jellegzetes részletei egyaránt az adott területre jellemzőek. Más kérdés azonban, hogy a háromszögbe, ill. rombuszba foglalt inda-díszítést olyan előképek inspirálhatták, mint például a waldalgesheimi gyűrű alakú kocsialkatrészek( 30 ). Az előlap lyra-motívuma esetében csábító volna Marne-vidéki hatásokra gyanakodni, de ez a probléma további vizsgálatokat igényel.( 31 ) Maga a díszítményszkéma azonban — függetlenül az alapmotívum eredetétől — már Kárpátmedencei jellegzetességnek fogható fel. Amíg a literi kardhüvely mestere a zoomorf lyrát és a Waldalgesheim-stílusú díszítést nem kísérelte meg egységes színtaxisba foglalni, a vojvodinai töredéken ( „Mitrovica", Mainz-ban ; itt IV. tábla, 3. sz.) éppen ez történik meg: a „sárkánypár" valósággal beleolvad a Waldalgesheim-stílus „készletéből" származókétlevelű lótusz-virágok, pelták szövevényébe( 32 ). A virágminta hasonló fűzésére jó példa az alighanem fémmunkáktól inspirált waldenbuchi sztélé( 33 ). A vojvodinai kardhüvelyen látható ornamentika már jellemzően közép-dunavidéki megoldásnak fogható fel, még akkor is, ha nem sorolható a „magyar kardstílus" tipikus díszítményei közé. Annál kevésbé, minthogy a vázat alkotó „sárkány-lyra" a többi sárkánypár változattal együtt — De Navarro szavaival — „inter-Celtic currency "-nek tekintendő, és semmiképpen sem a „magyar kardstílus" motívumának( 34 ). Jelenlegi ismereteink szerint kivételes jelenségnek számít, ha a kardhüvelyen együtt fordul elő a sárkánypár és a „Hungarian Sword Style" jellegzetes díszítménye( 35 ). Mindenesetre a vojvodinai kardhüvely díszítése már jelzi a keleti kelta mesterek új törekvéseit; az előlap felső részét elfoglaló szimmetrikus képződmény pedig a „magyar kardstílus" egyik kompozíciós módszerét előlegezi meg( 36 ). A genezis sokrétű folyamatának fő ihletője továbbra is a „Waldalgesheim-stílus": a veszprémi Bakonyi Múzeum egyik jutási kard(29) F. SCHWAPPACB, о. с, HBA, I, 157—160. (30) Cf. elsősorban a 20. jegyzetben idézett rezi-cseri kardot. Az inda-kompozíciókhoz Cf. ECA, 156. sz., 99. t. — Uj szempontokat igér a probléma megoldásához egy egyelőre nem kielégítően publikált Marnevidéki díszített kardhüvely. V.o. R. LANTIER, Bull. Soc. Nat. Ant. Fr. 1927, 255—7. (31) A feltevés legfontosabb alapja a St. Jean-sur-Tourbe-i kardhüvely. L. a 28. jegyzetben; ui. található a Kárpát-medencében előkerült zoomorf lyrás kardok irodalma. (32) A darab új rajza és elemzése : J. M. DE NAVARRO, О. С, 94., 26. kép és fénvképe: CXXXVII. t. — Cf. ECA, 96. (33) így: ECA, 94. — L. elsősorban a kard függesztőfülét. Az itt látható megoldás jelenik meg egy magvarországi kardhüvely medaillonjain : Magyar Nemzeti Múzeum 14. 1950" 38. (34) J. M. DE NAVARRO, О. С, 237. (35) Ebből a Szempontból a legfontosabb a veszprémi Bakony Múzeum talán Halimbán előkerült kardja: J. M. DE NAVARRO, О. С, 83. skk., 24. kép CXXXI.'t.; cf. SZABÓ M., O. C, AArchHung. XXVI, 1974, 248. 36) Cf. ECA, 94. és 96, hüvelyén( 37 ) az ebből levezethető, lantmintára épülő, bonyolult szimmetrikus díszítmény egyszerűsödik „testetlen" indavázzá, amelyet palmetta-maradványnak értelmezhető „csepp "-minták díszítenek. De erre utal az is, hogy sem az indákon, sem az általuk határolt területeken nincsenek kitöltő motívumok^ 8 ). Egy másik jutási kardhüvely (Veszprém) előlapjának felső részén az új felfogás teljesen kibontakozik: a lendületes és nagyvonalú indaváz vízszintes peltapár tengelye körül a függőleges „S lyrák" bonyolult hurokrendszerben „rejtőznek". A viszonylag épen megmaradt felületen, a pelták alatt, az egész díszítmény-vázat szinte elfedik a hármasforgókból, nyolcasokból álló kitöltő indák. (V. tábla) ( 39 ) Mindaz, amit itt látunk, alapelemeiben a „Waldalgesheim-stílusban" gyökeredzik, azonban maga a színtaxis szakítást jelez ezzel a hagyománnyal: az arabeszk-szerű indaháló egymásbatűnő vázelemeivel, a buja kitöltő mintákkal már a „magyar kardstílus" megszületését jelzi. A továbbhaladást ezen az úton olyan darabok szemléltetik, mint az egyik bölcske-madocsahegyi, a mokronogi vagy egy halmajugrai kardhüvely( 40 ). A „magyar kardstílus" legszebb és legjellegzetesebb teljesítményei az átlós felépítésű díszítmények. P. Jacobsthal svájci darabokat idéz annak illusztrálására, hogy ez az ötlet esetleg a kardhüvelyre csavart, pusztuló anyagból készült bandázs utánzásával magyarázható( 41 ). A literi kardhüvely ebben a kérdésben új perspektívát hoz. A középső, rombuszalakzatban elhelyezett inda alapján a Waldalgesheimstílus újítása a diagonális kardhüvely-díszítés. (Természetesen a Jacob s thai által felvetett szempont ezzel nem veszti el aktualitását)( 42 ). Ennél talán még egy lépéssel tovább mehetünk. Ü.-H. Frey mutatott rá az egyik bölcske-madocsahegyi kardhüvely átlós kompozíciója kapcsán (VI. tábla, 1. sz.), hogy az szimmetrikus díszítményre vezethető vissza. amelyet középen szalag vág ketté, azonban a részek nem tükörkép-szerűén, hanem egymással ellentétesen szembeállítva helyezkednek el( 43 ). Ez a megoldási lehetőség tuladonképpen a literi hüvely kompozíciójából szervesen következik. A szobi kard egyik részlete (VI. tábla, 2. sz.) pedig arra jó példa, hogy az átlós inda folytonossága éppen ebben a szellemben teremthető meg( 44 ). (37) HUNYADY L, Kelták a Kárpát-medencében. DissPann, 11/18, 1942—44, XLV. t., 5. sz. (38) A fent összefoglalt felfogásbeli különbségekhez Cf. ' O.-H. FREY, о. е., HBA, IV, 1974, 149 skk. (39) MÁRTON L., A korai La Тепе-kultúra Maqijarországon. Alíung, XI, 1933, XXVII. t. 2. sz.; ECA, 117. sz., 69. t. (40) Mokronog: HÜNYADY I., o. c, XL VI. t., 3. sz.; St. GABROVEC, AArchSlov, XVII, 1966, 1. t. 1 a—d.; Bölcske-Madocsahegy: HUNYADY I., о. с XLVI. t. 1. sz.; ECA, 116. sz., 67. t.; SZABÓ M.—F. PETRES F., o. c, 42. 75. sz.; Halmajugra: SZABÓ M. —F. Petres F., о. c, 43., 80. sz. (41) ECA, 95. (42) L. fentebb a III. táblát. (43) O.-H. FREY, О. С, HBA, IV, 1974, 144., 2. kép, 1— 2. sz. (44) HUNYADY L, О. С, XLV. t., 4. sz.; SZABÓ M,— F. PETRES É., О. С, 80. sz, 28
