Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. Az István Király Múzeum Évkönyve. 15. 1974 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1976)
Közlemények – Mitteilungen - Lukács László: A népi építkezés emlékei a zámolyi szőlőhegyen. – Denkmäler der Volksarchitectur im Weinberg von Zámoly. XV, 1974. p. 237–248.
A AT ÉPI ÉPÍTKEZÉS EMLÉKEI Л ZÁMOLYI SZŐLŐHEGYEN 1. A Dunátúl szőlőhegyi hajlókainak első néprajzi leírásait Jankó János ós Gönczi Ferenc klasszikus monográfiáiban találjuk meg( 1 ). Jankó balatonmelléki és Gönczi göcseji adatainak megjelenése óta a néprajzkutatók több tanulmányban foglalkoztak a dunántúli présházakkal, pincékkel. Ennek ellenére igen sok a fehér folt, az ismeretlen terület (pl. Mezőföld, Vértes, Komárom m., Somogy m., Villányi-hegység). Ezekről a területekről egyetlen feldolgozás sem készült, így az egész Dunántúlra kiterjedő összefoglalás is nehézségekbe ütközik. Seemayer Vilmos a dél-zalai présházak tűzhelyeit írta le( 2 ), V a j к a i Aurél a Balatonfel vidék szőlőhegyeinek építményeit vizsgálta tanulmányainak, cikkeinek egész sorozatában( 3 ). Dornyai Béla Gyenesdiás (Veszprém m.) fapincéit, Mendele Ferenc az Aszófő-Udvari feletti szőlőhegyek (Veszprém m.) néhány présházát mutatta be( 4 ). Tóth János a Kőszeg-környéki, sághegyi, göcseji és őrségi pincéket vizsgálta tanulmányaiban és könyveiben( 5 ). Dömötör Sándor a Sághegy legrégibb, datált (1567) borospincéjéről külön tanulmányt írt, Gazda Anikó a petőmihályfai és a cáki (Vas m.) szőlőkben végzett felméréseket^). Andrásfalvy Bertalan a pátyi Pincehegyet (Pest m.) és a sárközi szőlőhegyek népi épít(1) JANKÓ J., A Balaton-rnelléki lakosság néprajza. Budapest, 1902, 217—219; GÖNCZI F., Göcsej. Kaposvár, 1914, 574—579. (2) SEEMAYER V., Régi tüzelőberendezések Dél-Zalában és BelsőSomogyban. NéprÉrt, XXV, 1933, 49—63. (3) VAJKAI A., Cserszegtomaj (Egy hegyközség élete). NéprÉrt, XXXI, 1939, 170—204; ID., Présházak, pincék a XVIII. századból a Balaton északi partján. Ethn, LXVII, 1956, 57—90; ID.' Balaton melléki présházak. Budapest, 1958; ID., Adatoka Balatonmelléki szőlőhegyek népi építkezéséhez. VMMK, I, 1963, 171—183; ID., A Balaton északi partjának présházai. VMMK, V, 1966, 181—246. (4) DOBNYAY В., A balatonparii Gyenesdiás régi fapincéi. NéprÉrt, XXXI, 1939, 48—59; MENDELE F., A pécseji Öreghegy szőlőpincéi. Magyar Műemlékvédelem 1959—60, Budapest, 1964, 167—182. (5) TÓTH .T., Kőszegvidéki szőlőhegyi pincék. Budapest, 1940; ID., Falusi épületek fejlődése a nyugati végeken. Szombathely, 1940; ID., A Sághegy pincéi. Dunántúli Szemle, IX, 1942, 92—100; ID., Göcsej népi építészete. Budapest, 1965, 19—22; TD., AzŐrségek népi építészete. Budapest, 1971, 85—91. (6) DÖMÖTÖR S., Sághegyi borospince 1567-ből. Ethn, LXIX, 1958, 448—454; GAZDA A., Petőmihályfa. Budapest, 1959; In., Cák. Budapest, 1962. kezesét mutatta be( 7 ). Találunk szőlőbeli építkezésre vonatkozó adatokat a Dunántúl néprajzi csoportjairól készült kismonográfiákban, vagy egyes falumonogárfiákban is( 8 ). Végül a paraszti szőlőműveléssel foglalkozó néprajzi tanulmányok is bemutatják a szőlőfeldolgozás és a bortárolás építményeit^ 9 ). A magyar borpincék típusokba sorolását V i n с z e István végezteel( 10 ). Vincze István pincéinket két alaptípusra (felszíni présházas pincék, felszín alatti lyukpincék) vezeti vissza, ezek továbbfejlődéséből eredezteti a később kialakult változatokat. Kendszere jól eligazít a különböző típusok történeti alakulásának, földrajzi elterjedésének kérdésében, de azt egy-egy területre vonatkozó részletkutatásoknak kellene további tartalommal megtölteni. A Dunántúl keleti részének népi kultúrája még sok szempontból feltáratlan. A témákkal kapcsolatos hiányosságra Tóth János már 1940-ben utalt( u ), majd két évvel később ezt írta : „Különös, hogy a magyar néprajzi kutatók szinte kizáróan a Dunántúl nyugati felén foglalkoztak a szőlőhegyi pincékkel. Somogy, Zala, Vas és Veszprém megye szőlőhegyeinek egy része már felkutatott terület, a többi még teljesen ismeretlen."( 12 ). 2. Zámoly község a Vértes és a Velencei-hegység között elhelyezkedő Zámolyi-medence központjában fekszik. Századunk első felében még négy szőlőterülete volt: az öreghegy (Fősőhegy),az Újhegy (Újszőlők), a Vadszőlők és az Irtások. A Vadszőlők és az Irtások a XIX. század végén, a filoxéra-járvány után telepített szőlőskert volt. A szőlőterület nagyságának változásán jól látszik a filo(7) ANDRASFALVY В., A pátyi Pincehegy. NéprÉrt, XXXVI, 1954, 113—125; ID., Népi építkezés a sárközi szőlőhegyekben. JPMÉ, 1964, 147—168. (8) VAJKAI A., A Bakony néprajza. Budapest, 1959, 55—56; KATONAI., Sárköz. Budapest, 1962, 73—74, 96—97, 152—157; FÉL E., Kocs 1936-ban. Budapest, 1941, 45—47, 58; VAJKAI A., Szentgál. Egy bakonyi falu néprajza. Budapest, 1959, 116, 216; ID., Balatonmellék. Budapest, 1964, 100—110. (9) VAJ KAI A., A parasztszőlőmivelés és bortermelés Veszprém megye déli részében. NéprÉrt, XXX, 1938, 15—48, 172—204; KODOLÁNYI J., Adatok a Nyugati-Mecsek paraszti szőlőgazdálhodásáhozés borászatához. JPMÉ, 1958, 147—78., (10) VINCZE I., Magyar borpincék. NéprÉrt, XL, 1958, 83—104; ID., Ungarische Weinheller. Acta Ethnographica, IX, 1960, 119—145. (11) TÓTH J., Kőszegvidéki szőlőhegyi pincék. Budapest, 1940, 1. (12) ID., Dunántúli Szemle, IX, 1942, 97. 237
