Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. Az István Király Múzeum Évkönyve. 15. 1974 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1976)

Közlemények – Mitteilungen - Sergő Erzsébet, B.: Pentelei női viselet. XV, 1974. p. 217–236.

ujjain pedig három keskeny csíkban selyemrátét szolgál díszítésül. Az aljára fekete gépi csipkét dolgoztak. Sajnos, az ujjairól a fekete csipkét később lefejtették, hogy egy másik ruhához felhasználhassák. (V. tábla, 3., Ltsz.: 57.1.2.) A blúzhoz azt a dohányszínű, zöld selyemrátétes szoknyát viselték, amelyet korábban a szoknyáknál már ismertettünk. A szoknya és a blúz egy anyagból készült ; gyapjúszövetből. Ehhez a ruhához is természetesen fekete lüszterkötónyt vett fel a menyasszony. Abban az időben nem a sima fekete lüszterkötény volt a menyasszonyi viselet, amikor a pandalyoskötényt hordták; pandalyoskötényben esküdtek a menyasszonyok. Ilyenkor a pandalyként felvarrt csipkedísz hasonló színű volt a ruhához. A menyasszony fejére művirágkoszorút tettek. Meny asszony tánchoz fehér moll táncruhába öltözött át a menyasszony. Ennek a vasalt fehér mollruhának a blúza, szabását illetően az átmeneti típushoz tartozik: hátul holla], be varrással adják meg a vonalát, eleje apró fehér gombokkal záródik. A gombsor egy hói közepén fut végig, a hói két oldalára fehér gyári csipkét varrtak, ezen kívül még három-három bevarrás szolgál díszítésül. Nyaka a szokásos állónyak, ujja szabása is megegyezik a többi blúzéval. A blúz aljára, — amely szintén jól kitartott, szabása két oldalon farkos, — 8 cm széles gyári csipke került (Ltsz.: 59.13.2.) A fehér blúz tartozéka az ugyanilyen anyagból készült, sűrűn, apróra ráncolt szoknya. Gallérja a szokásos szélességű: 5,5 cm, azonban a jobb tartás érdekében vastagabb vászonnal bélelték alá. A két anyag közé foglalták a sűrűn beráncolt szoknyát. A pléje — a szoknya gallérjának béléséhez hasonlóan — szintén vastagabb vászonból készült. Az egy méter hosszú szoknyának egyetlen díszítése a plé fölötti háromszoros zámedli. Alul fehér farkasfog erősítette a szoknyát, amely ugyancsak díszítette is egyúttal. A szoknya méreteire jellemző, hogy míg derékbősége mindössze 66 cm, bősége 5 méter, 42 cm. (Ltsz.: 59.13.1, VI. tábla). A fehér batisztblúz (moll) alól áttetszett a pirossal hímzett, vagy piros szalaggal díszített pruszlik. Ehhez a ruhához is fekete lüszterkötónyt vettek fel. Fehér mollruhája minden pentelei lánynak volt, ebben jártak vasárnap táncolni, vagy farsangkor a bálba. Amikor azonban menyasszonyként, ill. újasszonyként átöltöztették ebbe a ruhájába, akkor már a fejére fekete menyecskekendőt tettek, evvel kötötték ki a fejét. A fekete menyecskekendő fölé olyan színű fölsőkendőt kötöttek, amilyen színű ruhában esküdtek. Ezzel a színes fölsőkendővel kötötték be az újasszony fejét, mielőtt kivezették volna a menyasszony-tánchoz. Fekete ruha. Minden lány ruhatárában megtalálható alkalmi ruha volt a fekete ruha is. Erre azért volt szükség, mert a lányok kísérték ki a halottakat a temetőbe és erre az alkalomra fekete ruhát kellett ölteniök. A korábban ismertetett fekete lüszterszoknya, csipkével díszítve, valamint a hozzátartozó fekete csipkével díszített lüszterblúz ilyen alkalmi viselete volt tulajdonosának. Ehhez a ruhához fekete lüszter rakott-kötényt vett fel, a hajába pedig fekete szalagot kötött a ruha kiegészítésekónt. Olyan eset is előfordult, hogy a lány a fekete ruhájában esküdött, mert az anyja kedve ellenére ment férjhez, s ezért nem kapott másikat. Пуеп esetben bizony a temetésre járó fekete ruhája szolgált esküvői ruhaként is. Sok leány sírt emiatt, hogy abban a ruhájában kellett esküdnie, amiben már sok ember kikísért a temetőbe. Szüreti mulatságon viselt bír óné-kötény. Ünnepi viseletből való a szüreti bál bírónó ruhájának a mellénye is. Fekete selyemszaténból készült mellényünk bélése fekete lüszter. A nyaka körül fehér gyári csipke díszíti, a karöltő körül és az aljánál arany pikkelyes, gyöngyös katykaringó szegi. Az elején, mindkét oldalán négy-négy rigedli van, ezekkel fűzik össze, zsinórral. (V. tábla, 4.) (Ltsz. : 58.16.2.) A szüreti bált az Óvárosban minden évben most is megtartják. Kégen a lányok a bálba a tiszta fehér mollruhájukban mentek el. A bírónén is fehér ruha volt, és erre vette fel a fekete mellényt, a fejét pedig fekete menyecskekendővel kötötte hátra. A kisbíróné is fehér ruhát viselt, de ő piros mellényt és piros menyecskekendőt vett fel. Ezek voltak a megkülönböztető jeleik. Az alkalmi ruháknál még egy érdekességről szeretnénk megemlékezni. Ez azonban nem törvényszerűen, rendszeresen ismétlődő alkalomból fakadt, hanem a háborús szükség hozta magával viseletét. Az első világháború idején a nagyméretű gyapjúhiány miatt sokan készítettek maguknak kenderből nagykendőt. Finomra fonták meg a kendert ós vékony szálból kötötték meg kendőjüket. Vagy magát a fonalat, vagy már a kész kendőt azután befestették a kívánt színre. A múzeumi, kenderből készült darab barna színűre festett, négyszögletesre kötött. A laza szeműre kötött kendő a megtévesztésig hasonlít a gyapjúszálból kötötthöz. Hossza: 165 cm, szélessége: 165 cm. Ltsz.: 59.10.3. h. Mai viseleti darabok Az általában hordott és ismertetett ruhadarabok után szeretnénk azokat a tárgyakat ismertetni, amelyek egyediek, vagy az átalakulás után még most is élnek, vagy pedig a sorozatos változás következtében fejlődésük máig kísérhető. Gyűjteményünkben vannak olyan női viseleti darabok, amelyek az eddig tárgyalt csoportokba nem tartoznak, azonban jellegzetesek és máig is élnek. Ezeket a tárgyakat az alábbiakban kiegészítésül ismertetem. A női alsóruhák közül a találhat/) két legrégebbit tárgyaltuk : az inget és a pendelyt. Ezt a fajta ruhát azonban ma már csak a legidősebb korosztály viseli, a valamivel fiatalabb generáció már a kerekvállú inget viseli. Ez a mell felett kezdődő, ujjatlan, térden alul érő ing. Sifonból készül, karkivágása és a nyaka körül gyári csipkével díszített. Felül keskenyebb, lefelé bővül. Az egyszól vásznat kétoldalt cviklik betoldásával bővítik. Ez az ingtípus az 1910-es évektől fogva fokozatosan kiszorítja az ingből ós pendelyből álló alsóruhát. A múzeumi példány hossza : 112,2 cm, bősége: 188 cm. Ltsz.: 56.10.6. Melleskötény. A második világháború után, városi hatásra kezdett kialakulni a melleskötény divatja. A kötény viselésének kezdete pontosan rögzíthető, mert az Újváros építésének hatására — a fokozottabb városi hatásra — kezdték viselni. Az új szabású kötény viselését azzal indokolják, hogy ez jobban védi a ruhát, mint a félkötóny, mert jobban takarja. Elterjedéséhez talán az is hozzájárul, hogy ezt a fajta kötényt viselik azok is, akik már egyberuliát hordanak ós így még azok is átveszik, akik egyébként a régebbi, bőszoknyás viseletben járnak. Kétféle szabással készítik : a teljesen egy darabból szabott ós a derékban elvágott szabású kötényt különböztetik meg. Mivel még teljesen új típussal állunk szemben, kialakult neve még egyik szabású köténynek sincs. Jellemző azonban, hogy mivel az asszonyok megszokták a kékfestőből készült munkakötényt, ebben az új szabású kötényben is, — legalább színben, mintában — hasonlót keresnek. Ma már nehezebben jutnak kékfestő anyaghoz, az üzletekben pedig csak kartont kapnak, de azért ragaszkodnak az olyan mintához, amely hasonlít a kékfestők általuk megszokott mintáihoz. A legtöbb mai fiatalasszony sötétkék alapon apróbb, nagyobb fehérmintás kartonból készíti, vagy készítteti a melleskötényét. i. Oltözés Az egyes ruhadarabok ismertetése után szóljunk azokról, akik a ruhák felvételének rendjére ügyeltek : a leányok édesanyjáról és a ruhák készítőiről. Mikor egy lányt templomba készített az édesanyja, egy óra, másfél óra hosszat öltöztette. A lány maga felvette a harisnyát és a perkáti cipőt, inget, pendelyt. Miután az édesanya a lányára feladta a kikeményített, kivasalt alsószoknyákat, a lánya már nem tudott egyedül tovább öltözködni, mert törtek volna a szoknyák, másrészt a ráncokat nem tudta egyedül elrendezni. Mikor a legfelső alsószoknya már rajta volt, a felsőszoknyát úgy kellett a lányára ráadnia, hogy a ráncok összesimuljanak, 222