Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. Az István Király Múzeum Évkönyve. 15. 1974 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1976)

Közlemények – Mitteilungen - Sergő Erzsébet, B.: Pentelei női viselet. XV, 1974. p. 217–236.

hajtották az anyagot. Ezután az egészet széles, fekete farkasfoggal körbeszegték. (Természetesen a derókrósz kihagyásásával.) Ezt a kötényt hívták ós hívják még ma is egyszerűen Hisz ter kötény nek. A múzeumi példány Ltsz.: 55.4.1 .(VIII. tábla, 2.) Mindkét szabású kötényt viselik a mai napig is azok, akik fiatal korukban ezt szokták meg. Az 1910 —20-as évek között terjedt el ünnepi viseletként a pandalyoskötény. Ennek anyaga bársonybrokát, ós a szólén díszes csíkot varrtak rá. A múzeumban két ilyen kötény van. Az egyik májszím'í bársonybrokátból készült, a szólón fekete—sárga, gyári csipke van rávarrva, majd erre a részre még külön fekete gyári rojt is került. Szabása egyenes csak a két oldalán van három bevarrás és az aljától 20 cm-re négy zámedli. (Ltsz.: 62.2.1) A másik kötényünk fekete bársonybrokátból készült, szabása hasonló az előbbihez, ennek pandalya azonban gyári ezüst csipkéből készült. Ezt a kötényviseletet a napi divat felkapta és néhány esztendei ragyogás után elejtette. Oka valószínűleg az, hogy azok az asszonyok, akik ezt fiatalkorukban hordták, mai korukhoz már nagyon cifrának tartják ós helyette ők is inkább a rakott, vagy sima lüszterkötónyt hordják. (VIII. tábla, 3.). Szólnunk kell meg a hétköznapló kötényről. Ez ötven évvel ezelőtt is és ma is a kékfestő kötény. Egy szélből készült, nem szabták. Az oldalán bevarrásokat készítettek, vagy egy rakást tettek rá, ezzel adták meg a kötény formáját. A rakáshoz vagy a bevarrásokhoz erősítették a kötőmadzagot. Az alját visszaszegték és készen volt a hétköznapló kötény. Ebből sok kellett, sok fogyott, nem készülhetett drága anyagból, drága csipkével, de erre munka közben nem is volt szükség. Terére, vagy bluzajja. Ennek a darabnak viselete szorosan összefügg a blúz szabásával, annak állásával. A terére derékra csatolható, erősen kikeményített vászonfodor, amelynek az a szerepe, hogy a felső blúz fodros alját kitartsa. A múzeumban levő két terére szabott darab, elöl gombolódik, a gombolás oldalán két-két bevarrással. Az oldalán és a hátán el van vágva az anyag ós egy harangalakúan szabott, ún. gloknis rész van belevarrva. Az alja visszavarrott, visszahajtott. Erre dolgozzák rá a csipkét. Mielőtt magukra öltenek, erősen kikeményítik, hímzett, csipkés alját kikolmizzák kolmizó-vassal. Elöl úgy gombolják magukra, hogy a „blúz farkát kitartsa". A blúz alját úgy kell kitartania, hogy hátul, kétoldalt fodrosán álljon. Arra nagyon vigyáztak, hogy a tererére varrt csipke, vagy horgolás a blúz alja alól kilássék. A terére csipkéje rendszerint azonos volt az alsószoknya aljára varrt csipkével. A múzeumi példány méretei a következők: legnagyobb bősége: 140 cm, hossza: 25 cm. Ltsz.: 56.30.4. A másik darab derékbősóge: 83 cm, legnagyobb bősége: 145 cm, hossza: 37 cm. Ltsz.: 56.17.1. (II. tábla, 4.). Ma már a terére teljesen kiment a divatból, nem hordja senki sem. Korábbi széleskörű elterjedésére azonban jellemző, hogy minden negyven évnél idősebb adatközlő világosan emlékezett rá. Fölsőblúzok. Fél Edit és Kresz Mária idézett munkáikban ismertetik azokat a fölsőblúz fajtákat, amelyek időrendben felváltották a pruszlikos-inges viseletet. Területünkön már a századforduló idején majdnem kizárólagosan a különböző anyagból készült, zárt, hosszúujjú felsőblúzokat találjuk. Ezek közül legrégebbiek a majkó, rékli, később általánossá válik a testhözálló. A két típus lényegében szabásában különbözik egymástól, ós a két szabás között rengeteg átmenetet találunk. A rókli, vagy majkó nem volt a derékhoz szorosan szabott, alját azonban ennek is fodrosra szabták. A testhözálló szorosan simult viselőjének derekához, fodra dudosabb volt, mint a majkónak. A testhözállót a feszesebb tartás érdekében bélelték, többnyire kanavásszal. A múzeumban található legjellegzetesebb majkó, vagy rékli fekete gyapjúszövetből készült. Eleje egyenes, derékban szabott, olyan módon, hogy deréktól lefelé kissé bővül ; a karöltőtől lefelé egy kissé szűkül a derék vonala felé. A két elejét ós a hátát a derékrésznél egy-egy cvikli egészíti ki, hogy a kívánt bőséget megkapják. A cvikli háromszög alakú betoldás. A blúz nyakán egyenes gallér van. Eleje fekete kötött gombokkal záródik, rejtett gombolással. A gombsor alatt patentolva van, azzal záródik. A gombok mellett a lefelé futó hói kétoldalt letűzött. Az elején csak a derékrészig gombolódik, a kötény alá kerülő rósz már nem gombolható be. Ujjai bevarrottak, a vállnál egy kissé húzottak. A könyöktől lefelé elszűkül az amúgy sem bő ujj. Kézelője 7,5 cm szélességben sajátjából visszaszegett és a szólétől 5 cm-re felhasított. A blúz béleletlen. Hossza: 70,5 cm. Ltsz.: 59.10.2. Tulajdonosa idősebb lány volt, aki már otthon is viselte az egyébként utcai viseletre szánt darabot. Ezt a ruhadarabot a közelmúltban már csak idősebb asszonyok, vagy lányok viselték, akik fiatalkorban szokták még meg. Éppen ezért az ismertetett darabon nincs semmiféle csipke, vagy díszítés. Virágkorában, mikor ilyen darabot még fiatal lányok, fiatalasszonyok is viseltek, ezen is bőven volt horgolás, csipke, selyemdíszítés. Gyűjtésünk időpontjára azonban ezek a díszítések már csak a későbbi blúzokon, a testhözállókon találhatók meg. A testhözálló, vagy testhöálló olyan blúzfélét jelent, amely derékba szabott, szorosan simul viselője derekához. Az volt a ruhadarabbal kapcsolatos kívánalmuk, hogy minél inkább hangsúlyozza a test természetes vonalát. Éppen ezért simult jobban a derékhoz és a csípővonal hangsúlyozása érdekében az alja fodrosán elállt a deréktól. Ezt úgy érték el, hogy a terére segítségével, a derékbaszabott és bőre hagyott aljú blúz „ajja farkosan, sarkosan ájjon a derekukon". A testhözálló hátát négy darabból szabták, de ha az alak megkívánta, akkor hatrészesre készítették. Elejét egyenesbe szabták, a deréknál szükséges szűkítést bevarrásokkal érték el. Ujja-szabása megegyezett a majkóéval. A testhözálló anyaga általában gyapjúszövet. Ezek között a szövetek között számos olyan van, amilyent ma már nem gyártanak : különböző domború beszövésű ós mintás gyapjiíszövet. Rendszerint erősen díszítették őket. A múzeumban van olyan bordó szövetből készült testhözálló, amelyet fekete kézi slingelóssel, fekete gyári csipkével és fekete gombokkal díszítettek. (IV. tábla, 1., a blúz hossza: 69 cm. Ltsz.: 59.3.3.) Világos barna, csíkos szövetblúzunkat bordó selyemrátéttel, fekete csipkével ós üveggombokkal díszítették. (IV. tábla, 2., a blúz hossza: 62.2 cm, Ltsz.: 59.3.2.) Sárga és rózsaszín szatén blúzunkat sárga, ill. rózsaszín csipke díszíti. (IV. tábla, 3, 4., a blúzok hossza : 67,8 cm és 71 cm. Ltsz.: 59.17.1., 56.18.1.). A rnajkó is, a teshözálló is készülhetett gyapjúszövetből, lüszterből, ebben az esetben ünnepi viseletnek számított. A kékfestő majkó az idősebbek otthoni, hétköznapló viseletének számított. A szatén testhözálló a nyári, utcai viselet volt. A fehér moll testhözálló, — fehér moll szoknyával kiegészítve — a fiatal lányok báliruhája volt, valamint a menyasszonynak menyasszonytáncba való viselete. Bármilyen anyagból készült a majkó, vagy a testhözálló, minden esetben valamilyen módon díszített volt. A fiatalabbak blúzán több csipke, rátét, az idősebbekén már gyakran csak tűzés volt, díszítést minden esetben találunk rajta. Időrendben nézve a kétfajta blúz megjelenését, a majkó kb. húsz évvel megelőzte a testhözállót, ez utóbbi inkább a fiatalok viseletének számított, azok az asszonyok, akik fiatalabb korukban még a testhözállót viselték, az idő múlásával szintén a majkót kezdték hordani. A mai idősebb generáció, azok, akik még viseletben járnak, kivétel nélkül a majkót, vagy valamilyen átmeneti formát hordanak, de testhözállót már senki sem visel közülük. Mint már említettük, a két fajta blúztípus között számos átmeneti forma is található. Az átmeneti formák között legjellegzetesebbek azok, amelyeket a hátukon ugyan nem szabnak, de hogy derékban mégis kissé szűkülő legyen, 1—4 hólt tesznek a blúz hátába. A deréktól lefelé kerülő rósz mindig bőre szabott, hogy a dereka alatt már faros legyen. A gallér minden esetben állógallér, az 219