Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. Az István Király Múzeum Évkönyve. 14. 1973 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1975)
A magyar pénzverés kezdete - Kralovánszky Alán: A tinópénz kérdései I. István király korában. XIV, 1973. p. 283–286.
„Tudjátok meg testvéreim valamennyien, hogy a pap mindnyájatoknál többet dolgozik. Közületek ugyanis mindenki csak a saját munkáját végzi, ő pedig mind a magáét, mind az összesekét."( l5 ). Jogos tehát ha az egyház két egységet kapott. Hasonló a helyzet nyugaton is, ahol a szász törvények szerint pl. az egyház ugyancsak két telket kap( 16 ). De idetartozik azon adat is, hogy csak a XII. században szorul 2 — 3 háztartás 1 ekealjnyi földterületre. A törvény e téren is reális adatokat rögzít és ezt gazdaságilag is igazolni lehet: ugyanis a 3 ökör a szántáshoz, illetve a fogatoláshoz, az 1 tehén pedig a tenyésztés és tejgazdálkodás céljaira szolgálhatott. Ha igaz, hogy egy ilyen nagyságú földterület és a hozzátartozó állatállomány megoszlása reális, és megfelel egy háznép, még terméktöbbletet is előállítani tudó eltartásához, akkor érdemesnek tűnik ezen adatok alapján egy olyan becslést végezni, amely ugyan bizonytalan, de talán közelítő adatot nyújthat a XI. század magyarországi gazdasági élet egy területén lehetséges állapotra nézve. Ez viszont nem érdektelen a magyar pénzverés kezdeti időszakára rekonstruálható gazdasági összkép szempontjából. Györffy György kutatásai szerint jogosult feltételezni, hogy a XI. században mintegy 200 000 km 2 volt összességében a lakott terület nagysága a KözépDuna medencében( 17 ). Ezt saját kutatási eredményeink úgy módosítják, hogy e 200 000 km 2 nagyságú területből csak a fele volt ténylegesen lakható, illetve lakott. A XVIII. század végi I. katonai felmérés térképéről — amely minden valószínűség szerint megközelíthette az Arpádkori földrajzi állapotot — leolvasható, hogy az ideiglesen vagy állandóan vízjárta részek, valamint az erdőségek az említett területnek mintegy 50%-át borítják. Ez a kép bontakozik ki előttünk a X —XI. századi régészeti lelőhelyek előfordulási térképének alapján is. így a ténylegesen lakhatásra és földművelésre alkalmas mintegy 100 000 km 2-nyi terület 190 000 ekealja földet jelentett^ 8 ). Valószínűsíthető, hogy a XI. században még nem művelték meg teljes egészében ezt a földterületet, ezért talán nem tévedünk nagyot, ha csupán 2/3-ad részét becsüljük művelt területnek, ami 120 000 ekealja földet jelent( 19 ). Az István király törvénye alapján említettük, hogy egy rekonstruált háztartáshoz 4 szarvasmarha tartozhatott, így a rekonstruált 120 000 ekealjhoz 4 x 120 000, azaz 480 000 felnőtt szarvasmarha kellene hogy tartozzon. Ha nem az esetleg ideális szar(15) I. törvénykönyv 5. fejezet. (16) idézi ZÁVODSZKY L., о. c, 44. (17) GYÖRFFY GY., Magyarország népessége a honfoglalástól a XIV. század közepéig. Magyarország történeti demográfiája. Budapest, 1963, 48. (18) FEHÉR G. - ÉR Y К. - KRALOVÁNSZKY A., A Közép-Duna medence magyar honfoglalás- és kora Árpádkori sírleletei. RégTan, II, 1962, 1. és 2. térkép mellékletei. (19) Cf. MOLNÁR E., О. C, 194-200. vasmarha létszámot vesszük alapul, hanem a szántáshoz és tenyésztéshez valóban elegendő minimális 2 ökröt és 1 tehenet, tehát 3 felnőtt szarvasmarhát, akkor ez a becsült szám 360 000-re módosul. Ha ehhez hozzászámoljuk a fiatalkorú állatokat is, ami 1/3 —2/3-ad természetes biológiai megoszlást alapul véve, 120—160 000 borjút jelentene, akkor összesen 480 000—640 000 szarvasmarhának kellene lenni elvileg a XI. században egy adott pillanatban. A 9—10 hónapos kihordási időt, majd a néhány hónapos szoptatási időt, valamint a 3—10. évek közötti mintegy 3 — 4 ellesi lehetőséget is figyelembe véve, a rekonstruált létszámú szarvasmarhák közül, az elles szempontjából számításba vehető 180 — 240 000 tehén egy időben élő, a korábbi generációhoz tartozó állatok arányát 25%-ra becsülhetjük, amely további 120— 180 000 állatot jelent. Végezetül pedig mindehhez hozzáadandó a nagy királyi, illetve gazdagok gulyáihoz tartozó, számszerűen megbecsülhetetlen szarvasmarhák számát, összegezésként a teljes szarvasmarha állományunk többszörös feltételezés útján becsült számát mintegy egy millióra tehetjük. A XI. századi lakosság lélekszámát alapul véve, amely Györffy Györg y( 20 ) szerint 1 millió lehetett, Molnár Eri k( 21 ) szerint 100 000 családot (á 10 fő), Györffy szerint( 22 ) 200 000 családot (á 5 fő) jelentett. Korábban igyekeztünk bizonyítani, hogy az Árpád-korban egy család átlagos lélekszáma 7 fő, tehát véleményünk szerint ennek alapján 140 000 családot tételezünk fel( 23 ). Figyelembe véve az egyházi, katonai és iparos réteget, amely mintegy 15 —20%-a lehetett az ország lakosságának, földműveléssel és állattenyésztéssel közel 110—120 000 család foglalkozhatott. Ez a rekonstrált szám egybeesik a becsült ekealj számmal. Úgy tűnik, hogy a rekonstruált megművelhető terület és a rekonstruált lélekszám adatai azonos nagyságrendű számarányt adnak, amely nagyjából egyező képet mutat az István törvényekből kikövetkeztetettekkel. Végezetül pedig ha a paleozoológiai becslést is figyelembe vesszük, amely szerint mintegy 60% szarvasmarha, 40% ló a megoszlás a nagyállatok között, akkor a rekonstruált mintegy 1 millió szarvasmarha mellett legalább 0,5 millió ló rekonstruálható, tehát összesen kereken 1,5 millió nagyállat. A XI —XIV. századi nagyállat — kisállat becsült aránya 1:3. Így a 1,5 millió nagyállathoz 4,5 millió kisállat becsülhető( 24 ). (20) GYÖRFFY GY., О. C, 49. (21) MOLNÁR E., О. C, 228. (22) GYÖRFFY GY., О. C, 47. (23) NEMESKÉRI J. — KRALOVÁNSZKY A., Székesfehérvár becsült népessége a X — XI. századokban. Székesfehérvár Évszázadai, I, 1967, 133-134; KRALOVÁNSZKY A., The palaeosociographical reconstruction of the eleventh century population of Kérpuszta. JPMÉ, XIII, 1971, 81-82. (24) BELÉNYESS Y M., A földművelés alapvető kérdései a XIV. században. LXV, 1954, 395. 285
