Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. Az István Király Múzeum Évkönyve. 14. 1973 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1975)
A magyar pénzverés kezdete - Kovács László: Adatok a LANCEA REGIS feliratú pénz értékeléséhez. XIV, 1973. p. 257–274.
ennek szem előtt tartásával végezte^ 8 ). A pénzleletek — mint arra Gedai István is utalt — természetesen kellő számban, felvázolják a temető benépesülését; a temetőtérképen látható (1. ábra), hogy a nyugat-európai pénzekkel keltezett korai első szakasz után, a II. szakasz temetkezései valahol a középtájon kezdődtek meg és sugárirányban terjeszkedtek tovább a temető a szélei felé. E második szakasz sírjaiban néhány római kisbronzot találtak, s a szélén vagy akár a III. szakasz elején került be István egy obulusa a sírba, majd az őt követő királyaink pénzei Lászlóig, ill. egy II. Béla veretig, a középtől mindjobban távolodó sírokba. A temető viszonylagos időrendje így kialakult, Gedai István pedig továbblépve, abszolút kronológiai támpontokat is keresett. Az István pénznek az I. András, illetve a Béla dux-rex pénzekkel keltezett sírokhoz való közelségében, az utóbbiaknak Salamon, azoknak pedig az I. László pénzeivel keltezett sírokhoz megfigyelhető kapcsolatában s a sírok szoros rendjében bizonyítékát látta annak, hogy a pénz kiverési és földbekerülési éve között nem sok idő telt el, többnyire még a kibocsátó uralkodó életében mellékletül adták^). A többi elemzett temetőből levont hasonló végeredményt összegezve, ez István obulusára nézve azt jelentené, hogy uralkodásának vége felé vagy nem sokkal utána kerültek a sírba, s figyelembe véve, hogy e pénzek általában nem kopottak „. . . uralkodásának utolsó éveiben, de legalábbis uralkodásának második felében kellett ..." azokat veretnie( 10 ). Ha Szőke Béla nyomán áttekintjük a X — XI. század fordulójáig terjedő magyar temetkezéseket, akkor azokban a pénzmellékletnek három formáját figyelhetjük meg. Az előkelők és a középréteg — X. század harmadik negyedéig keltezhető — sírjaiban felvarrásra alkalmassá tett (több helyen átlyukasztott) nyugati dénárok és arab dirhemek találhatók. A köznépi temetők előkelőbb és a nagycsaládi temetők szegényesebb sírjaiban gyakori a többnyire gyöngyfüzérben viselt, két helyen átfúrt dénár vagy (8) GY. TÖRÖK, Die Bewohner von Halimba im 10. und П. Jahrhundert. AHung, XXXIX, 19B2, 51-52, 95 — 100; Cf. Kiss A., A magyar államalapítás telepítéseinek tükröződése dunántúli köznépi temetőkben. AÉrt, XCV, 1968, 248-55. - Megjegyzendő, hogy Gedai I. térképén (1. melléklet) a 23. sír vereté BÉLA DUX-nak van jelölve, holott REX; a 109. sír László vereté a 103. sírhoz került; a 230. síirómai érme a 236. sírhoz került; a 274. sír — benne Salamon pénze — 214. számmal van jó helyen; hiányzik a 394. sír 2 római pénze; a 418. sír Salamon érme a 419.-re jelölve; a 494. sír Kálmán vereté Lászlóként szerepel; az 559. sír — benne László érme — 555-nek jelölve; az 588. sír — László pénzével — 616.-nak jelezve; a 859. sír — Provencei Hugó vereté vei — a 853. sír helyére van jelölve. — of. GEDAI L, O. C, 158 — 160. Kiss A. térképén (о. c, 246. 2. ábra) a 341. sír László és a 254. sír II. Béla érme II. Gézaként szerepel, s ugyanígy a képaláírásban: az X jel magyarázata II. Béla helyett II. Géza. Ezenkívül hiányzik a 423. sír római pénze. (9) Cf. G Y. TÖRÖK, о. с, 100. (10) GEDAI L, о. с, 26. esetleg dirhem, nagyjából a X. század II. harmadának végéig. E szokást a köznép római és bizánci bronzpénzek felhasználásával utánozta egészen a XI. század közepéig( n ). A fentiektől eltérően, a sírba tett (11) Szőke Béla e szokást a következő temetőkben figyelte meg: 1. Szentes-Szentlászló I. 73. sír: I. Constantinus, átfúrt. 2. Hódmezővásárhely-Kopánes 13. sír: császárkori, átfúrt. 3. Székesfehérvár-Rádiótelep 66. sír: 2 db IV. századi, átfúrt. 4. Székesfehérvár-Maroshegy, Szüts-féle szőlő 1. sír: 2 db IV. századi, átfúrt. 5. Csan у telek-Síróhegy : 9. sír anyagában VI. Leó (886-912), átfúrt. 6. Kád-Kishegy 2. sír: Jovianus, átfúrt. 7. Halimba-Cseres 213. sír: II. Constantinus, átfúrt. 230. sír: Licinius Poter, átfúrt, 394. sír: 2 db IV. századi, átfúrt, 423. sír: Constantinus dinasztia, átfúrt, 606. sír :II. Constantinus, átfúrt (cf., GY. TÖRÖK, о. C, 51,133). 8. Vukovar 2. sír : Bíborbanszületett Konstantin és Romanos (954 — 59) aranypénze (!), átfúrt, 252. sír: I. Valentinianus, átfúrt, 271. sír: Maxentius, átfúrt, 409. sír: IL Claudius, átfúrt. 9. Bjelo Brdo: a temető anyagában, sír adatok nélkül: 1 db II. századi, 1 — 1 Arcadius, II. Constantinus, Valens, átfúrtak. Ezen kívül volt még egy-egy Philippus, I. Constantinus, Crispus és 2 db Aurelianus, ezeknek állapotát nem ismerjük (cf. HAMPEL J., Ujabb tanulmányok a honfoglalási kor emlékeiről. Budapest, 1907, 152 — 54). 10. Ptuj 77. sír, római, átfúrt, J93. síi': Valentinianus, átfúrt. 1 1. Bled 95. sír: 22 db. többnyire későrómai, átfúrt. SZŐKE В., A hunfoglaló és kora Árpád-kori magyarság régészeti emlékei. RégTan, 1, 1962,. További 9 lelőhely szerepel a leletkataszterben: FEHÉR G. — ÉRV K. - KRALOVÁNSZKY A., A közép-Dunamedence magyar honfoglalás- és kora Árpád-kori sírleletei. RégTan,'ll, 1962,' 98. 12. Bogojeva (Gombos) 3. sír: Valentinianus és II. Constantinus, átfúrt (cf. HAMPEL J., O. C, 167). 13. Budapest V., Károlyi u. 16. 1. sír: III. századi, ép (cf. В. BONIS E., Leletek a Fővárosi Képtár kertjéből. BpU, XV, 1950, 391, 395). 14. Ellend-Nagygödör-dűlő 144. sír: 4 db, átfúrt (cf., DOMBAY J., Árpád-kori temetők Bárányéiban. I. JPMË, 1960, 144). 15. Palotabozsok 32. sír: Vespasianus, ép (ID., Árpád-kori temetők Baranyában. IL JPMË, 1961, 83). 16. Pécs-Vasas 29. sír: meghatározhatatlan római, átfúrt (cf. ibid., 71). 17. Sóshartyán: germán leletben (?) Ï1. Theodosius arany solidusa, ép (cf. L. HUSZÁR, Das Münzmaterial in den Funden der V ölkerwanderungHzeit im Mittleren Donaubecken. AArchHung, V, 1955, 93.). 18. Szöllősgyörök: sírleletben Valentinianus, átfúrt. 19. Veszprém-Kálváriadomb : csak a felsorolásban szerepel. 20. Zala vár-Kápolna 161. sír: II. Constantinus, átfúrt (cf. Á. Cs. Sós, Die Ausgrabungen Géza Fehér s im Zalavár. AHung, XLI, 1963, 175). Ezen kívül Gedai István említi a 21. Csanytelek-Dilitor 56. sír: 2 db Constantinus, átfúrt (cf. SZÉXL M., XI. századi temetők /Szentes környékén. Fol Arch, III-IV, 1941, 252). Összesítve a felsorolt lelőhelyek római és bizánci pénzeit, a 62 érméből 53 volt átfúrva s csak 2 nem; ismeretlen 5 db állapota, egy adat bizonytalan, egy lelet pedig nem XI. századi. Egyetértve Szőke Bél ával (SZŐKE В., о. с, 55), el kell utasítani azt a feltételezést, hogy a halotti obulusadás szokása a magyarságnál a római kisbronzok felhasználásával kezdődött meg, valamikor a X. század végén, a XI. század elején (GEDAIL, о. c, 37). A sírba tett római pénzek az ékszerként vagy ruhadíszként viselt X. századi érmék köznépi pótlékai. Hogy a halotti obulusadás korát az ékszer-pénz meg is élte, arról néhány sírlelet tanúskodik. A Székesfehérvár-Attila utcai temető egyik sírj&ban Aba Sámuel (1041-44), a Székesfehérvár-Bodrogi utcai temető 104. sírjában pedig II. Boleszlav cseh herceg (967 — 99) átfúrt pénze volt. (SZŐKE В., о. с, 258
