Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. Az István Király Múzeum Évkönyve. 14. 1973 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1975)
A magyar pénzverés kezdete - Gedai István: A magyar pénzverés kezdetének problémái. XIV, 1973. p. 249–252.
elő egy XI. század elejére keltezhető leletből, erősíti ezt a feltevésünket, hogy ez a típus az első magyar pénz. Jogosan feltételezhető, hogy Gizella királynéval nagyszámú kíséret jöhetett, s nemcsak lovagok. Eddig is úgy vélték, hogy a kíséretben bajor pénzverők is lehettek, ez a még tipikusabban bajor hatás alatt készült pénz pedig azt látszik megerősíteni. Mégsem állíthatjuk határozottan. Ugyanis a magyar pénzeket elsősorban eltérő technikával készült verőtöveik választják el a nyugateurópai pénzektől. Ez a helyzet a Dannenberg 1706/a esetében is. Teljes bizonyossággal állapítható meg ugyanis, hogy ennek verőtövét nem vésték, ha nem poncolták. A X. századi magyar társadalom vezető rétegének magasfokú ötvösmunka igényét ötvöseinknek ki kellett elégíteni. A törzsfők, fejedelmek, majd a király udvarában egészen biztosan jelentős ötvösműhely működött. Ennek kellett kapnia a verőtő elkészítésének feladatát és elkészítették ezt az itt használt technikával és formában. Ugyanis a Dannenberg 1706/a karoling templom inkább hasonlít a X. századi magyar tarsolylemezek mintájához, mint a merev, oromháromszöges bajor pénzek templomábrázolásához. Az udvari ötvösműhely bizonyára több műremekkel látta el magas megrendelőit. Csak röviden említjük az ún. Gizella keresztet, amelyet a korábbi kutatás 1008 körül készült magyar ötvösmunkának tart. A kereszt feliratának betűtípusai — különösen az E és G betűk — olyan feltűnő egyezést mutatnak, a Dannenberg 1700/a dénárral, hogy a verőtő és kereszt egy műhelyben történt készítésének felvetése indokoltnak látszik. Kovács Éva szerint a kereszt feliratának betűit hátidról domborították, ami a nyugat-európai párhuzamoknál ismeretlen. A nagyharsányi lelet 40 példány Dannenberg I706/a-nak részletes vizsgálata azt az eredményt hozta, hogy a 40 példány mindössze két verőtővel készült. Ez ugyancsak azt bizonyítja, hogy a verés helye nem lehetett messze, mert nem szóródtak szét, valamint hogy a kiverés és elrejtés között sem telhetett el hosszú idő. A súlyviszonyok tisztázásához, átlagsúly megállapításához csak ép és hibátlan példányok-használhatók. Ez meglehetősen nehéz, mert a középkori ai marra verés nagyfokú eltolódásokat okozhat. Ezt figyelembe véve a 40 db Dannenberg 1706/a dénárból végül is 17 példányt találtunk alkalmasnak súlyvizsgálatokra. A 17 példány összsiílya 21,5307 gramm, ami 1,2005 gramm átlagsúlynak felel meg. A CNH. I. 1. obulussal kapcsolatos kutatások szerint István II. Henrik herceg 1,590 grammos dénárnak felét vette alapul. Kérdés, hogy H ó m a n , részben Dannenbergre támaszkodó megállapítása mennyiben fogadható el. Ugyanis a berlini Bode Museumban végzett méréseink ennek ellene mondanak. Eredményképpen azt tapasztaltuk, hogy IV. Henrik — István sógora — könnyebb pénzlábra tért át, majd mint király ismét magasabb súlyú dénárokat vert. Az átlagsúly számszerinti adatai eltérnek H ó m a nétól. IV. Henrik herceg denárainak átlagsúlyát H ó m a n 1,398 grammra tette, a berlini példányoké 1,25 gramm. Minden esetre ez annyira közel áll a Dannenberg 1706/a 1,2665 grammos átlagsúlyához, hogy nem gondolhatunk véletlenségre, hanem állíthatjuk, hogy annak pénzlába alapján készült. Az átlagsúly végeredményben azt bizonyítja, hogy István nem apósának, hanem sógorának, 995—1002 között vert pénzeit vette alapul. A CNH. I. 1. obulus súlyának eredetére nézve több lehetőség kínálkozik, egyik szerint István később kisebb súlyú pénzt kívánt kibocsátani, de nem akarta saját denárának felét venni, ezért egy nehezebb dénársúlynak megfelelő obulust veretett, minden újabb bajor befolyás nélkül. Feltételezhető azonban ismételt közvetlen bajor hatás is. TI. Henrik 1009—1014 közötti vereteinek átlagsúlya ugyanis 1,54 gramm. Ha esetleg túl szigorú volt a válogatás, s több példány kisebb átlagsúlyt adna, még akkor is igen közel lenne a CNH. I. 1. 0,7682 gramm átlagsúlynak megfelelő 1,5364 gramm denárátlagsúlynak. P]zek alapján nem lehet elutasítani azt a feltevést, hogy István obulusa súly tekintetében sógorának későbbi vereteihez igazodott. Végeredményben a súlyviszonyok hozzásegítenek bennünket a pontosabb "kormeghatározáshoz. A Dannenberg 1700/a dénár súlya II. Henriknek, mint hercegnek 995 — 1002 között vert denárai súlyával egyezik; így István denára 1000— 1002 között kellett készüljön. Gedai István 252
