Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. Az István Király Múzeum Évkönyve. 13. 1972 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1974)
Tanulmányok – Abhandlungen - Bodrog György: A jobbágyság kisnemesi szövetségesei az 1514. évi parasztfelkelésben. XIII, 1972. p. 185–194.
13. Levordinay János a vármegye délnyugati részéből Leordinából való nemes volt. (43) 14. Konyhay Bogdán (Bogdany de Konyha) egy 1458 óta ismert családból az izamelléki Konyháról származott. (44) 15. Dragomérfalvi Diák (Dyak) Tivadar vagy Tódor és 16. Dragomérfalvi Diák István rokonságban állhatott az Ugocsa vármegyei Diákfalvyakkal vagy Gyakfalvyakkal, akik szintén resztvettek a felkelésben/ 4 ^ Dragomérfalvai birtokosok. 17. Farkasrévy Lázár családja Farkasrévéről való s oklevelesen már kilencven esztendővel azelőtt említik." 6 » 18. Középapsai Gorzó Simon családja a vármegye délnyugati sarkában Jódon, (47) de ő maga Szigettől északra Középapsán volt birtokos. 19. Középapsai Kosztha Simon. 20. Alsóapsai Balázs Alsóapsán volt birtokos, de családja már 1407 óta perelt mind a három Apsáért rokonaival. 21. Jódi< 48 > Lázár és 22. Jódi Domokos és rigy látszik más helységekben is birtokos volt. 23. Gyulafalvi Ficza (keresztneve ismeretlen) a 12. szám alatt említett Fejérfalvi Ficzákkal szoros rokonságban állhatott. 25. Barczánfalvi Petermann Pétera máramarosiSajóról (49) Barczánfalvára átszármazott s megnemesített német család tagja lehetett. A családnak Mojszében (a borsamelléki Mojszinben) is voltak részbirtokai. 24. Barczánfalvi János családját, melynek egyes tagjai szolgabírók és királyi emberek voltak 1408 óta emlegették. 26. Jurkafalvi Tódor vagy Tivadar családja és birtokviszonyai ismeretlenek. 27. Alsóvizsói Pap István és 28. Alsóvizsói Pap Illés családja 1468 óta szerepel. (50) Ez a névsor nem teljes, csak azokról szól, akiknek javait Werbőczi még abban az évben megkapta vagy amelyeken Pogány Zsigmonddal osztozott meg. Hogy Máramarosban a nemeseknek a parasztok mellé állása milyen általános volt, azt jól megvilágítja az 1514. 34. t. c, mely szerint Máramaros vármegyének majdnem minden nemese pártját fogta a parasztoknak és résztvett ezeknek minden gonosz és veszedelmes tettében. Szatmár megyében a gencsi és a tyukodi nemesek mindnyájan a parasztok mellé álltak. (51) A felkelésben részt vett gencsi és tyukodi nemesek neveit ugyan nem ismerjük, de a XV. sz. második felében és ezidőtájt Genesen a Gencsyek, Sarolyániak, Endrédyek, Egryek (43) NAGY I: о. c, ós Csánki ezt a családot nem ismerik. (44) CSÁNKI, О. C, I. 458. (45) Ibid., I. 456. (46) Ibid., I. 456. (47) Ibid., I. 457. (48) Horváth idevonatkozó közlése szerint Werbőczi emléke 169-172.) jódbróti (de Jod-Broth) de Máramarosban ilyen nevű család és Broth v. Bród nevű helység ismeretlen. (49) CSÁNKI О. C, I. 459. (50) Ibid., I. 459. (51) SZIBMAY, Szatmár, I. 46., II. 39, 127. és Mikolayak pörlekedtek egymással (52) — Tyúkodon rjedig a Tyukodyak, Domahidyak, Ramocsaházyak, Zsadányiak, Szantusok, Eöryek, Kakasok, Pogányok, Lónyayak és Jármayak voltak birtokosok. (53) A király utóbb a lázadó gencsiek és tyukodiak összes jószágait Báthory András szatmári főispánnak adta, akinek családja 1515-ben Almást, Börvélyt, Cseke egy részét s Magyarkékest is megszerezte, továbbá Hajós Tamás Domahidát, Kölesei Kende Péter Mándot, Szekerest és Cseke egy részét, Rozgonyi István pedig Panyolát kapta. Ezek a tömeges adományozások nyilvánvalóan a kereszteshad elnyomásában szerzett érdemekkel függenek össze. Szabolcsba a felkelés valószínűleg Szatmárból terjedt át. Nevezetesen Kispericsei Nagy György, aki a hol Szabolcshoz, hol Szatmárhoz számított Kispericsén volt birtokos nemes, II. Lajos király szerint: „Az ezen ország összes nemessége ellen dühöngő és zavargó keresztes parasztok felkelésének idejében, a keresztes parasztokkal együtt résztvett azoknak minden gonosz cselekedetében, tudniillik rablásaiban, gyilkosságaiban, s más lakosok ingóságainak és javainak elprédálásában," — amint erről halála után Kiskállai Vitéz János maga vádolta a király előtt. Vizsgálat indult meg, amelynek azt kellett kiderítenie, hogy Nagy György csakugyan csatlakozott-e a parasztokhoz, résztvett-e gonosz tetteikben? S mindezekről mi biztosat tudnak vallani ? Werbőczi István királyi személynök maga helyett Bagói Miske Miklós mestert, a királyi kisebb kancellária jegyzőjét küldte le, hogy vezesse le a vizsgálatot. A tanúk vallomásaiból kivehető, hogy Nagy György miután csatlakozott a keresztesekhez (a parasztok elfogták, hogy utána milyen feltételekkel bocsátották szabadon és milyen feltételekkel maradt mégis közöttük, az nem derült ki), azokkal résztvett cselekedeteikben, rabolt és fosztogatott (Gorbai Mihály, Máté Pál, Nesthe Pál jobbágyok vallomásai), vért azonban nem ontott, (Varjas Mihály jobbágy tanúsága szerint.) Máté Pál jobbágy szerint aztán mikor látta, hogy a parasztok dolga rosszra fordul és vége felé közeledik, azonnal visszatért Bátorba, a maga házához és sok minden ingóságait, nevezetesen lovait is elvitte magával. (Azt a tanú nem tudta, hogy ezeket rabolta, vagy pénzen vette-e? Gorbai Mihály viszont azt állította, hogy a vádlott azokban az időkben Kocsy Mihály lovát ellopta. Hozzá kell még fűznünk, hogy a parasztok maguk között valami fegyelmet tartottak pl. egy esetben eskü alatt kutatták ki, hogy hová lettek azok a holmik, melyeket Simon paptól elvittek. A holmik éppen Nagy Györgytől kerültek elő, aki pedig szintén esküt tett, hogy nem tud azokról. (Nesthe Pál vallomása.) Ebben az esetben világos tehát, hogy az anarchia kihasználásáról és a zavarosban való halászásról van szó. A fősereghez szintén csatlakoztak nemesek bárcsak kevésről tudunk. így még a Cegléden való táborozás közben csatlakozott hozzájuk egy Mihály nevű, Er(52) Ibid., II. 39. (53) Ibid., П. 127. 191
