Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. Az István Király Múzeum Évkönyve. 13. 1972 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1974)

Közlemények – Mitteilungen - Sergő Erzsébet, B.: Népi táplálkozás és étkezési szokások Dunapentelén. XIII, 1972. p. 273–285.

zsírral vót, de azért abbul már ettünk. Lepény vót az ebéd, és akkor mikor főtt a sonka, meg minden, a tojás megfőtt, akkor annak a sunkának a leve megmaratt, asztot mindig eltettük. Mire megvót a föltámadás, hazagyüttünk, akkor abbul vót paprikáskrumpli csinyáva. De azon a napon nem szabad vót enni sunkát. Nem engette anyám még délután sem. Az én bátyám, meg ez a Gucsi az ászt monta, hogy idesanyám — má mikó nagy vót, — aggyon mán nekem egy kis sunkát, főgyütt má a csillag, a zsidók is ászt várták." „Húsvétvasárnapján azután vót jó ebéd mindig, tyúkot vágtunk, nagyünnepre mindig tyúkot vágtunk. Karácsonyra, húsvétra, pünkösdre, mindig egy-egy tyúk. En ászt most is tartom. Most is egy-egy tyúkot mindig levágunk. A tyúkleves elmaradhatatlan a finommetélt tésztával. Akkor azután vót rántott hús, meg asztán jó kis sütemények, meg minden. Mi mindig sütöttünk süteményeket. Ezek is, akkortájt, mikor idekerűtem, sütöttek süteményeket. A mandulakoszorút, meg illesmiket. Amiket még abbakorba való sütemény vót, de nem rossz az se. Mer ugye, akkor kemény, amikor megsüt. Olyan a tésztája, mint a darálósé. Picike kis kiflik vótak. Mandulánk meg vót is, ez vót legtöbbnyire a legjobb sütemény. Szoktunk vinni nagyszombaton sunkát meg kalácsot, (szenteltetni.) Most az idén nem vittem, mer a pap nem monta, hogy szentül. Asztán nem vittem. Ementem a misére, hát egyik másik is vitt. Nem sokan vittek már, mer mindenki is, várta, hogy mongya majd a szentülést. Akkor, mikor meg volt a fél hetes mise, akkor monta a tisztelendő úr, hogyhát szentelünk sunkát is. Húsvéthétfőn, akkor már vót ebéd előzőnapról. Ugy csinyátunk, hogy a maradék meg vót. Akkor ráértünk Akkor mentünk ide-oda. Nem köllött főznyi, akkor vót a locsullás. Karácsony. Hát nagyon készülődtünk arra is. Megfőtt a kocsonya, meg akkor is tyúkot vágtunk. Azután meg megsült a kalács, sütt a sütemény. Mink karácsony este mindig lencselevest ettünk, meg mákostésztát. Máma is ászt csinyálunk ez a régi szokás. Délbe nem, karácsony büjtjén délbe túróslepényt eszünk. Nem is tészta, hanem guba. Nálunk otthon az vót mindig. Halat nem ettünk karácsonykor, ászt nagypénteken ettünk. Karácsonykor nem vót hal, baromfit vágtunk. Akármennyi disznóhús is vót, akkor is szoktunk legalább tyúkot vágni, egy nagy tyúkot, hogy jó leves legyen. Meg akkor hát voltak sütemények, meg estére ilyen gyümőcsöket főztünk, (aszalék). A rántotthús vót, mer mindig szoktunk a disznóölésből hagyni, amikor vágtunk. A tyúk megfőtt a levesbe, asztán akkor meg szoktuk sütni egy kicsit. Ászt nem szoktuk kirántani, nem szerette egyőnk se. Beletettük bővebb zsírba, már én is úgy láttam az anyósomtól, besózta, pirította, lett belőlle pecsenyeféle. Mostand a menyem megtőtti. Megfőzi a tyúkot egészbe, kiveszi a tyúkot, a levesse már kész van, külön megfőzi a zőccséget. Nagyon jó, laktató. Szalonnát is tesz a tepsibe, meg egy pohár bort, avval locsúgassa. Másodnapján is az vót már akkor. Az ember kártyázott, Itt vót a rengeteg dió, az asztal alatt vót a sok széna, a Jézuskának a fekhele. Asztán akkor mind odadobáltuk a dióhajat is. Addig nem söpörtünk ki a két napba, vagy háromba az ünnep alatt. Minden szemét odament. Mer aszongyák, akkó nem vót jó kisöpörni, mer akkor emegy a szerencse. Ez oan babonaféle vót. A szalmát azt elkötösztük szíjjel, mikor kihordtuk a jószágnak is attunk belőlle egy kicsikét, meg a fákra is kötöztünk. Ez azért vót, hogy azéven jó legyen a termés. Meg asztán be szoktunk vinni karácsony este mindenféle gabonából egy-egy marékkal, egy szalvétába belekötösztük és a pusztakalács mellett ott vót az asztalon. Mikor lejárt az ünnep, minden jószágnak attunk belőlle egy kicsit. Szilveszterkor disznóhúst ettünk, abból vót a húsleves is. Az orjahúst tormával, mártással készítették, utána lesütött disznóhús vót káposztával. Szilveszter éjszakáján kocsonyát eszünk, ászt is lehetőleg disznó körmiből. Ilyenkor van hájastészta, meg krémeslepény hájastésztából. Szilveszter estére vacsorára még kalbászt is szoktunk főzni tormával. Levesek 1.Savanyú levesek. Ilyet tüdőből is csinyátunk. 2. Gombalevest csinyátunk, de nem savanyúan. Ászt anyám nem szerette savanyúan. Nagyon, nagyon jó vót. Igen nagyon jó vót a csiperkegomba. 3. Disznótorkor szoktak savanyúlevest főzni, aprólékbúi. Vese vót összeaprogatva, szíve, meg egy-két falat nyeve hozzá, meg pár falat zsírosabb hús is hozzá, ki hogyan szerette. Jó be vót rántva, jó be vót fűszerezve, köményezve, az igen jó vót, de savanyúan, ahhó egy kis ecetet csinyátunk. Erjesztett répalevest nem csinyátunk. Káposztát igen, de ászt nem levesnek csinyátuk meg. (erjesztve.) Káposztalevest nem csinyátunk, ahhoz ott vót nekünk a kelkáposzta. 4. Gerslileves hát az is csak úgy, hogy megcsinyájjuk először a levit és beletesszük ászt a gerslit, mer annak nem sok fövés kell. 5. Hajdinából mi abból nem csinyátunk, ugye mások csinyáhattak, de mi nem szoktunk. 6. Kásalevesek: rizsaleves ászt csak úgy főtették, megmosták a rizsát és asztán a sósvízbe megfőtt, rántással berántották. Ekkis hajmát is sütöttek a rántásba. Más fűszert nem tettek bele. A rizsalevesbe nem, mer az diétás. Ebbe nem lehet fűszert tenni. Köles is vót, de az gersli vót. Gersli igen, öreg gersli is vót, káposztába szoktuk az öreg gerslit, és az aprógerslit levesbe. 7. Tejeslevest ászt igen-igen csinyátunk. Még reszettlevesnek is. Egy tojással gyúrtuk a tésztát és akkor vót nagyon jó tejesleves. Hát ászt, amit úgy frissen fejtünk tejet, ászt felforratuk és asztán egy kicsiny vizet öntöttünk hozzá. Azért, hogy hígíccsa és ne legyen tejjesen sűrű, hogy egy kicsit ritkább legyen. Es aztán így jó vót a tejesleves. Hát a tejet felforralni, asztán tetszés szerint, hogy hogyan, és egy két deci víz hozzá, hogy mégis ritkább, gyengébb legyen. Reszettészta kerűt bele, az megfő benne, és akkor kész. Egy kis só kell bele, csak hát ne olyan legyen ugye, mint a tejeskávénak, vagy valami, egy kicsit ritkábbra. Az emberek ettek úgy tejlevest, hogy kenyeret is aprítottak bele, de én még zsömlét is nagyon ritkán. Zsömlét se nagyon. Csak így, észt a tejeslevest, megforrt, és akkor egy tojással gyúrtam a tésztát, ászt szerettem. 8. Katrabóca az vót jó. Hát ászt meg úgy, hogy savót kell felforralni. Savót, ós akkor asztán, mikor a savó felforrt, meg köll a habarcsot csinyáni egy tojással, egy kis liszttel, és ászt beleereszteni. Egy kis nulláslisztet, meg egy egész tojást beleütnyi, és akkor asztán még egy kis tejet hozzá, hogy ne legyen olyan sűrű, az összeforrott, és akkor kész is. Édes tejet. Nem kapta össze. De túrót meg amúgy is szoktunk beletenni. Mer amiigy is túróstésztához szoktuk csinyáni. Akkor túróstésztából bele egy félmarokkal a katrabócába, de milyen jó vót! Egy zsemlét hozzászeetünk ós akkor már kész is vót. Tudom, ilyenről nem is hallott. Túrólevesnek is mondtuk, mint aféle gyerekek. 9.Gyümölcslevest is szoktunk csinyáni. Körte is vót aszava télre, idejin pláne iigy gyerekeknek, mikor vagy beteg vót, vagy mi. Csinyátunk a levest, szegfűszeget tettünk bele, egész fahajat. Az talán úgy vót jó. A friss gyümölcs meg csak kompótnak vót jó. Friss gyümölcsből is csináltunk levest, de hallottam almából almalevest. Almalevesről hallottam. Alföldi asszony vót itten tehenesné, hát az szokott almalevest csinyáni. Hogy milyen? Nagyon jó az, friss gyümölcsből. 10. Rántottleves, megy nálunk, csak úgy rántással. Ászt akkor bele egy kis köménymag, egy-két levél babér bele, asztán meg egy kis fokhajmát szoktam bele szelnyi, apróra megvágva. 11.Húslevesbe zöldségféle, ászt a ződséget, vöröshagymát, milyen vót a húsleves, még fokhajmát is szoktam beletennyi. Pláne a székbeli Inishoz, ahhó kellett fokhajma, mert ászt nem szerettem, hátha valami szaga van, mer a fokhajma elveszi ám a szagát. Erősebben kellett fokhajmázni ászt a székbeli húst. A tészta? Vagy tarhonyát, vagy ászt a gyűszű tésztát, Ászt 283