Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. Az István Király Múzeum Évkönyve. 12. 1971 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1972)
Tanulmányok – Abhandlungen. A Pannonia Konferenciák aktái, I. – Akten der Pannonia Konferenzen I. - Kalicz Nándor – Makkay János: Sündliche Einflüsse im frühen und mittleren Neolithikum Transdanubiens. – Déli hatások a Dunántúl korai és középső neolithikumában. XII, 1971. p. 93–105.
BÉLI HATÁSOK A DUNÁNTÚL KORAI ÉS KÖZÉPSŐ NEOLITHIKUMÁBAN A tanulmány célja megvizsgálni, hogy a Dunántúl korai és középső neolithikus anyagában milyen déli, balkánidélalföldi hatásra mutató elemek jelentkeznek. A neolithikum középeurópai megjelenésének közismert jellegéből kiindulva, a szerzők felvetik azt a kérdést is, hogy egyáltalában milyen leletanyag képviseli a Dunántúl legkorábbi újkőkoii időszakát. Erre az utóbbi kérdésre a választ az a leletanyag adta meg, amelyet szerzők a legutóbbi években különítettek el, és amelyet egyik lelőhelyéről a Medina típusnak neveztek el. Ez a típus részben a Körös-Starcevo típusú leletanyaggal, elsősorban annak késői időszakába tartozó leleteivel, illetve a kultúra nyugati területeinek típusaival mutat rokonságot, részben azonban már jelentkeznek benne olyan elemek, amelyek a legkorábbi dunántúli, (középeurópai) vonaldíszes kerámiába vezetnek át. A Medina típus tehát úgy fogható fel, mint átmenet a Körös-Starcevo emlékanyag és a középeurópai vonaldíszes kerámiák között, és mint ilyennek, fontos szerepe van a vonaldíszes kerámiák kialakulása szempontjából. A Dunántúl korai és középső neolitikumának további fejlődésót nagyrészt a vonaldíszes kerámia fejlődése képviseli, különböző fejlődési szakaszaival (régibb vonaldíszes kerámia, kottafejes és zselizi típusú kerámia). Ezen időszakok anyagában is mindig kimutathatók déli, elsősorban a Vinca művelődésre utaló hatások, de nem olyan nagy intenzitással, mint azt az Alföld hasonlókonl anyagában meg lehet figyelni. À középső neolithikum legvégén, a fiatalabb zselizi kerámia időszakában azonban a déli eredetű hatások sokkal intenzívebben jelentkeznek. Sikerült elkülöníteni egy olyan leletanyagot, amely minden részletében megegyezik az ún. Sopot kultúra második időszakával. Ebbe a horizontba tartozik elsősorban Bicske sokat vitatott leletanyaga is, de a legutóbbi években más lelőhelyeken is kerültek elő idetartozó leletek. Az így kialakult Sopot-Bieske kultúra jelenti a dunántúli középső neolitikum végét, a kósőneolithikumba való átmenetet, és valószínűleg egyúttal a lengyeli kultúrát közvetlenül megelőző kerámiát. 7 Alba Regia 97
