Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. Az István Király Múzeum Évkönyve. 12. 1971 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1972)
Az István király emlékülés előadásai: - Szücs Jenő: István király Intelmei. – István király állama. XII, 1971. p. 271–275.
ellenőrzése alá helyezi. Ha a teológia nyelvén István király a magyar állam és az akkori Európa viszonyát rendezte és uralkodói szuverenitását támasztotta alá, az etika kategóriáiban a királyi hatalom és a társadalom viszonyát szabályozta — a kor dimenziói és adottságai között. Teoretikus szinten a korai feudális, keresztény állam kettős funkcionális viszony: egyrészt a királyi méltóság és az univerzális kereszténség, másrészt a király és a társadalom politikailag aktív része között. Elemeiben itt rejlik a csírája a középkori államfejlődés sajátos dinamikájának, amit a barbár és keleties despotikus rendszerek nem ismertek. Célunk nem lehetett több, mint hogy István király Intelmeinek gondolatai vázát, mintegy gondolati szerkezetének koordinátatengelyeit vázoljuk fel; megannyi, e koordináta szerint elrendezett gondolati elemről szót sem ejthettünk. De célunk több volt egyszerű ünnepi megemlékezésnél. A történelem nagyjai nem azáltal válnak naggyá, ha századokra, évezredre érvényes közvetlen, könnyen érthető ós áttételek nélküli tanulságokat olvasunk ki müvükből. Ha úgy véljük, hogy ilyeneket olvastunk ki, máris meghamisítottuk és eltorzítottuk alakjukat, mert a történelem szüntelenül újraforgalmazza a társadalmi, politikai és eszmei viszonylatokat. Örök modellek a történelemben nincsenek. Azok az elméletek, amelyeket „szentistváni állameszme" címen különböző korok kovácsoltak, hamis játékok voltak István király szellemi hagyatékával. Első királyunk valóságos államfelfogása csakis a kor viszonyai, társadalmi ós eszmei feltótelei között érthető és érvényes. Maga az a gondolati építmény, amelyről szó volt, már 1100 táján elavult, mert a társadalmipolitikai szerkezet átalakult ós új intellektuális igényeket támasztott; s ez így van rendjén. Történelmünkkel csakis úgy kerülhetünk egészséges és értelmes viszonyba, ha megfelelő történelmi műveltség birtokában a gondolkodás történetiségét is megtanuljuk, még ha ez több szellemi erőfeszítést kíván is, mintha szüntelenül modern igényeinket véljük mintegy „kiolvasni" a történelemből. István király nagyságát is csak akkor mérhetjük fel igazán, ha nem csupán frázisszerűen, hanem részleteiben és, hogy úgy mondjam, a közelbe hajolva vagyunk képesek megérteni, hogy olyan jelenségek és fogalmak között, mint magyarság, állam, Európa, társadalmi haladás — az ezredforduló táján érvényes legkorszerűbb eszközökkel teremtett meghatározott kölcsönös viszonyt, sőt — mint ennek a megemlékezésnek a tárgya mutatja — , ezt az akkor korszerű intellektuális szintre is emelte. István legnagyobb szellemi öröksége, hogy ezt a kölcsönös viszonyt minden korban az adott kor fogalmi eszközeivel kell újrafogalmaznunk. S ha ezt megtesszük, már zavartalanul ünnepelhetünk is, tisztelettel és kegyelettel gondolva nemcsak István királyra, hanem munkatársára, arra az ismeretlen íróra is, aki egyelőre latin nyelven ós körülményesen megfejthető gondolatokkal ugyan, de megteremtette magyar földön az első irodalmi művet ós egyszersmind politikai elméletet. Szűcs Jenő 18* 275
