Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. Az István Király Múzeum Évkönyve. 12. 1971 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1972)
Szemle – Rundschau - Kovács Péter: Megjegyzések Székesfehérvár középkori topográfiájának kutatásához. XII, 1971. p. 261–267.
Település, utcák Kralovánszky Alán megállapítása szerint, a mai székesegyház dombján, a belvároson átvezető főútvonal fölött alakult ki Géza fejedelem szálláshelye, amely a későbbi város belső magját képezte. (KRALOVÁNSZKY A. : SzÉV. 1. 1967. 40-41.) Ugyancsak Kralovánszky 1971. évi ásatásai bizonyították, hogy a korábbi hipotézisek reálisak voltak. A székesegyház előtti téren előkerült négykaréjos templom alapfalai minden bizonnyal Géza fejedelem sírkápolnájának maradványai. (K ralovánszkyA. az ásatás eredményeit még nem publikálta. ) A fentebb írtak, s elsősorban a királyi palotára vonatkozó sorok értelmében Kralovánszk ytól eltérően kell látnunk Géza fejedelem kora után a város további fejlődését. Úgy tűnik, hogy István király korában csak a prépostsági telek beépítésével számolhatunk. A belvárost átszelő út másik oldalán még sokáig legfeljebb egy falusias jellegű, jelentéktelenebb település állhatott. Ennek a résznek a kiépülése talán a latinok XITT. századi betelepítésével hozható kapcsolatba, aminek lehetőségét már Nagy Lajos is felvetette a telekformákkal kapcsolatban. (NAGY L.: op. cit. 206.) A belvároson belüli települések pontos határainak megvonását akár Géza fejedelem, akár István király korában, de még később is — megfelelő régészeti feltárások hiányában — ma még nem tartjuk megoldhatónak. Ezzel kapcsolatban nagyon fontos lehet Nagy Lajo snak az a megállapítása, hogy a belváros déli oldalán — esetleg még a városfalak felépülése után is — egy falusias jellegű településsel kell számolnunk, amely a falakon kívüli Ingovánnyal alkothatott korábban egységet. (NAGY L.: op. cit. 202. és 210-211.) Nem egységes a kutatók álláspontja a belváros falainak építési idejét illetően. Az azonban bizonyosnak látszik, hogy a XV. század elején már mindenképpen álltak. (NAGY L. : op. cit. 211. Ismerteti az eltérő véleményeket is.) Anélkül, hogy ebben a vitában állástfoglalnánk, felhívnánk a figyelmet arra, hogy esetleg korábban egy szűkebb területet kerítettek falakkal. Talán ennek a korai falnak a bizonyítékait fedezhetjük fel azokon a XVII. század eleji metszeteken, amelyek W. Dillich nyomán terjedtek el, és Székesfehérvár képét oldalnézetben, a Szárazrét felől mutatják. Ezeken a /Szent Péter templom dombját, tehát a város legrégebbi magját, fogja körül egy belső fal, amely északon két kisebb torony közt nyílik a mai Szabadság térről és délen, nagyjából a mai Petőfi utca vonalában záródik egy egyenes fallal. A záró fal sarkain egy-egy négyzetes alaprajzú torony áll. (W. P. Zimmermann három metszetét reprodukálja: FITZ-CSÁSZÁR-PAPP: op. cit. 19. és 21.) Végül itt szólunk az utcák kérdéséről is. A régóta ismert tényt, hogy a belváros utcáinak vonala nagyjából megegyezik a középkori renddel, Nagy Lajos is megerősíti. (NAGY L.: op. cit. 203.) Fügedi Erik az oklevelekből ismert hat középkori utcanévből hármat azonosított mai utcákkal. így a Vicus Sancti Petri-t a mai Arany János, a Vicus Magnus-t a Március 15. utcával, a Theatrum Civitatis-t pedig a mai Szabadság térrel. (FÜGEDI E.: TK. 20. 1967. 44-45.) Nagy Lajos, Fügéd ivei vitázva, a Vicus Magnus nyomvonalát a mai Bástya utca — Lakatos utca vonalában állapítja meg. Fő érve szerint ez az útvonal felel csak meg annak az 1489-es adatnak, hogy a Vicus Magnus „közvetlenül a bazilika kápolnájával határos." (NAGY L. : op. cit. 207.) - Megítélésünk szerint a vitát csak régészeti feltárás tudja eldönteni. Egy ilyen feltárás esetleg igazolhatná Nagy Lajos másik feltételezését is, hogy a mai Március 15. utcát csak 1647. után szélesítették ki. (cf. ibid.) Feljebb a Szent Bertalan templom és az Ingovány problémája kapcsán már írtunk arról, hogy Nagy Lajosa Vicus Sancti Bartholomaet a Vicus Cannonicalis-szal azonosítva, azt a belváros dél-keleti részére helyezi, meggyőző érveléssel. Ugyanígy elfogadhatónak tűnik a mészárszékek XVII. század végi helyével összefüggésben a Vicus Teutonicalis-nak a Kossuth utca székesegyház mögötti szakaszával való azonosítása is. (cf. ibid.) A kutatás további jeladatai Ujabb középkori oklevelek előkerülésével — ahogy ezt Pügedi Erik is írja — már valóban nem számolhatunk. (FÜGEDI E.: SzÉV. 1. 1967. 30-31.) Mégis, mint talán az eddigiekből is kitűnik, nagyon fontos lenne ennek a már ismert iratanyagnak a friss szemmel való átnézése és új pontos értelmezése. Valószínű, hogy ez a munka nemcsak a topográfiának, hanem a szélesebben értelmezett történeti kutatásnak is igen nagy szolgálatot tenne. Sok még a vitás kérdés, sok a fehér folt is. Nem akarunk ismétlésekbe bocsátkozni, a bizonytalan meghatározások már az előbbiekből is kitűnhettek. Néhány fontosabb belvárosi épületre mégis külön felhívnám a figyelmet. A Városi Tanács épületéről már volt szó. Hasonló problémát érzünk a régi Megyeháza (Csók István utca 11.) és a Zalka Máté utca 6. számú házzal kapcsolatban is. E három ház mindegyike valami féle közfunkciót sejtet a középkorban. Külön vizsgálódást érdemelne a Zalka Máté utca 11. számú ház is, amelyet néhány éve sajnos lebontottak. A már többször idézett 1601-es felmérési rajzon valószínűleg ezt a tornyot látjuk a belváros északnyugati részén, a várfalak közelében. Erős kérdőjellel talán még azt a föltevést is megkockáztathatjuk, hogy ez lehetett a belvárosban álló középkori sóraktár. Hangsúlyoznunk kell azonban, hogy a jövőben elsősorban és a legeredményesebben a régészet szolgálhatja a topográfiai kutatások ügyét. Ez egyaránt vonatkozik a belvárosra ós a külvárosokra is. (Az eddigi kutatásoktól ós itt vázolt gondolatainktól is erősen eltérő véleményt fogalmaz meg két cikkben is KRALOVÁNSZKY A.: Az ezeréves Székesfehérvár korai története. Elet és Tudomány, 27. 1972. 1556— 1563. és Az ezeréves Székesfehérvár. Természet Világa, 103. 1972. 338-342. A folyóiratok jellege miatt jegyzetekkel nem dokumentált megállapítások és a közölt rekonstrukciós térképek alapján érdeklődéssel várjuk készülő tudományos publikációját.) Kovács Péter 267
