Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. Az István Király Múzeum Évkönyve. 11. 1970 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1971)

Tanulmányok – Abhandlungen - Kovács László: A honfogaló magyarok lándzsái és lándzsástemetkezésük. – Die Lanzen der Landnehmenden Ungarn und ihre Lanzenbestattung. XI, 1970. p. 81–108. t. XXXI–XXXIV.

országra kerülésének útvonalát" (227) . Mivel a dara­bonkénti keltezés nem sikerült, a leleteket csak együtt vizsgálhatjuk. így tűnik fel, hogy szárnyas lándzsáink többsége a Dunántúlról került elő (228) , s ezért figye­lembe kell vennünk H a m p e 1 J. és Nagy G. feltevését, miszerint ezek a lándzsák — vagy leg­alábbis nagy részük — Pannónia frank megszállásá­nak emlékei (229) . Ha valamennyi Géza kori lenne, akkor területileg a kétélű kardokkal megegyezően kellene elhelyezkedniük, hiszen egyazon nehézfegy­verzetű hadinép emlékei volnának. Mégis hiányoznak olyan kardos gócpontokról, mint a Nyitra környéke, Székesfehérvár, vagy a Felső-Tisza vidéke, valamint a Tisza —Maros köze. Hiányuk többféleképpen ma­gyarázható (230) , ezért az utóbbi felfogást előnyben részesítve, a kérdést eldöntetlenül kell hagynunk. d. Honfoglalás és hóra Árpád-kori lándzsák ( В e z ­déd 7. sír, Budapest-Duna meder 1., Csorna-Csatár 3., 7. sír, Deszk I. 6. sír, Domaháza, Eresztevén y, Esz­tergom, Majs, Nagyősz, Palo z nak, Szob-Vendelin 83. sír, Törtei, Zse­lickislak): A paloznaki és a zseliekislaki lán­dzsával együtt szereplő tárgyak síregyüttes volta, s ebből következőleg keltezésük is igen bizonytalan. A csornai 3. és 7. sír kora nem lehet vitás, de a lán­dzsákról — ha valóban azok, és nem nyílcsúcsok vol­tak! — semmiféle adat nem maradt. A ma meglevő nagyőszi lándzsa nem azonos a Kühn L. által közölttel, kora bizonytalan, ezért az egykori példány mellett vagy ellen sem tanúskodhat. A szobi szár­nyas lándzsáról már volt szó (231) . A maradékból legfontosabb az a lándzsaforma, amelyet a bezdédi és a majsi képvisel; ez az egyetlen lándzsatípus, amelyet — a leletekből kimutathatóan — a magyarság az új hazába magával hozott. A szovjet szakirodalomban pikának nevezik. Az altáji türkök között (232) , a Középső-Don vidékén (233) és az Észak-Kaukázusban (234) már a VIII —IX. sz.-ban feltűnt, a Volga — Káma mentén — helyi fejlődés ered­ményeként — a IV. sz.-tól nyomon követhető (235) . A szaltovo-majacki kultúrában is csak a VIII. sz.­ban jelent meg, s a szarmata-alán lakosság által ad­dig használt szélespengéjű, levélalakú formát kezdte (227) Ibid., 123. (228) 21-ből 11, és még 3 a Duna medréből. (229) HAMPELJ., Alterthümer, I, 183; NAGY G., Karo­ling, 250. E-Európában is iu. 800 körül jelentek meg. H. ARBMAN, о. c, 233. (230) 1. A fegyverzet nem volt egyéni tulajdona a közhar­cosoknak, hanem a fejedelemtől kapták, s így el sem temethették velük. BAKAY К., о. c, 26; A. N. KIRPICSNYIKOV, о. c, II, 22; 2. A kereszténység sírmelléklet adást tiltó parancsa; ennek a kardok nagy száma viszont ellentmond. 3. A lándzsás temet­kezés — alább kifejtett — szokása. (231) Cf. a frank szárnyas lándzsákról mondottak. (232) SZ. V. KISZELJOV, Drevnyaja isztorija Juzsnoj Szibiri. MIA 9, 1949, 292, 294. (233) A. N. KIRPICSNYIKOV, о. с II. 16. (234) Ibid; N. JA. MERPERT, Genezisz, 16-28. (235) V. F. GENING, Pamjatnyiki harinszkogo vremena v Prikamje. KSz 57, 1955,'116.; A. P. SZMIRNOV, Ocserki drevnyej i szrednyevekovoj isztorii narodov Szrednyego Povolzsa i Prikamja. MIA 28, 1952, 115-124. kiszorítana 236 ), és a gazdagabb mellékletű sírokra lett jellemző (237) . A könnyúvértezetű, bőrpáncélos lovasharcosok jellegzetes fegyvere volt, velük jutott el Bulgáriába (238) és Magyarországra is. Használható­ságát bizonyítja, hogy a X. sz.-ban már egész Kelet­Európában elterjedt. A XI. sz.-ban a keskenypengéjű lándzsák, a XII —XIII. sz.-ban már az összes lándzsa­forma között a leggyakoribb, s szinte változatlan alakban még a XVIII. sz.-ban is alkalmazták* 2350 . Pengéjük keresztmetszete rendszerint rombusz vagy négyzet, ritkábban egyenlőszárú kereszt alakú. Ilyen a mi két példányunk is, és — bár ezt a változatot a szovjet irodalom a X. sz. vége XI. sz. elejére kelte­z i(240) ._ a x. sz.-ban elterjedten használhattuk. A Magyarországra jövő normann fegyverbeáramlás ténye már bebizonyosodott <241) , ezért nem meglepő, hogy leleteinkben normann jellegű lándzsa (Bp.­Dunameder 1. sz., Eresztevény, Törtei) is előfordul. Mindhárom darab azonos típushoz tartozik, bár a budapesti lándzsa egyedülálló példány (242) . Ez a kes­kenypengéjű nyúlánk lándzsaforma (243) valószínűleg frank eredetű. Tőlük terjedt el elsősorban Észak- és Kelet-Európában annyira, hogy végül a normannok legkedveltebb lándzsatípusává vált. Méreteiben — a páncélzat fejlődésével párhuzamosan — a XI. sz.-tól általános rövidülés kezdődött, a köpűátmérő növe­kedésével egyidejűleg (244) . Nehezen keltezhető forma, a mi példányaink a X —XI. sz. első harmadából va­lók. Az egyszerű kivitelű eresztevényi lándzsa akár hazai gyártmányú is lehet <245) . A deszki lándzsa hiteles sírból származik, sajnos nem találtam hozzá megfelelő párhuzamot. Nagy­méretű lapos pengéje a középkori vadászfegyvereké­hez hasonló (246) . A domaházai lándzsát nem sikerült megtalálnom; rajzáról nem dönthető el, hogy pen­géje valóban a bezdédiéhez hasonló-e (247) . Az eszter­gomi lándzsának nincs honfoglalás kori párhuzama. Alakja csak a XIV —XVI. sz.-i pikához hasonlítha­tó (248) . Kétségtelen, hogy ez a lándzsaforma, a köpű (236) N. JA. MERPERT, Genezisz, 16-28. (237) SZ. A. PLETNYOVA, Ot kocsevij, 160. (238) A. N. KIRPICSNYIKOV, о. г., II. 16. (239) Ibid. (240) Ibid., 15. (241) cf. LÁSZLÓ GY., Honfoglaló, 116- 124; BAKAY К К., о. с, 33 — 35. A kievi Oroszországba is szállítot­ták: A. N. KIRPICSNYIKOV, о. с, II, 17. (242) KOVÁCS L., A budapesti lándzsa. A magyar király­lándzsa történetének vázlata. FolArch 21, l970, 127 — 146; ID., Die Budapester Wikingerlanze (Geschichts­abriss der ungarischen Köniqslanze). AArchHung 22, 1970, 323-339. (243) Petersen-féle „E" és „I". J. PETERSEN, о. c, 24, 31. ; Nadolski-féle „I". A. NADOLSKI, о. c.,53 - 54; Kirpicsnyikov-féle LA. N. KIRPICSNYIKOV, o. c.,II. 9-12. (244) A. N. KIRPICSNYIKOV, о. c, II, 9 - 12. (245) „ . . Ruszban éppen úgy, mint Európa többi részé­ben, a X. században uralkodó díszítetlen példányok valószínűleg helyi gyártmányok." Ibid., 9; hason­lóan: A. NADOLSKI, о. c, 54. (246) Gf. 258. jegyz. (247) HAMPELJ., Újabb tanulmányok, 35. (248) E. WAGNER - Z. DROBNÁ - J. DURDIK, Tracht, Wehr und Waffen des späten Mittelalters (1350 — 1450). Praha 1960, V. rész: T. 24 : 6; valamint a 2. sz. ácsteszéri lándzsa. 98

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom