Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. Az István Király Múzeum Évkönyve. 11. 1970 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1971)

Tanulmányok – Abhandlungen - Kovács László: A honfogaló magyarok lándzsái és lándzsástemetkezésük. – Die Lanzen der Landnehmenden Ungarn und ihre Lanzenbestattung. XI, 1970. p. 81–108. t. XXXI–XXXIV.

H a m p e 1 J. és Nagy G. munkássága után, fegyverünkkel foglalkozó tanulmány nem jelent meg. Egyes formák, mint a szárnyas lándzsák és a normann lándzsák kérdése egy-egy új lelet kapcsán felmerült ugyan

(195

), de összefoglaló mű nem született. A magyarság régészeti emlékeit tárgyaló monográfia is mindössze egy fél mondatot szentelt ennek a fegyvernek

(196)

. A már említett külföldi munkákhoz hasonlót a ma is meglevő leletszegénység miatt nem készíthettem ; megvalósítható célul csak a X — XI. sz.-i példányok kiválogatását tűzhettem ki, az erre a korra keltezett lándzsák közül. 2. A X — XI. századra keltezett lándzsák korbeli megoszlása a. Őskori lándzsák (Csorna-Csatár 1. sír, Földeák, Nagyhalász): Századvégi közleményekben néha felbukkan egy-egy honfoglalás kori sírból előkerült őskori tárgy említése, azzal a megjegyzéssel, hogy őseink a már általuk is a földben talált fegyvert vagy eszközt életükben használták, és eltemetésük alkalmával a sírjukba került

(1S)7)

. Mivel az új, hiteles ásatásokból ilyen leletet nem ismerünk, valószínű, hogy az őskori tárgyak vagy még a terepen, vagy a múzeumi raktározás alatt keveredhettek a honfoglalás koriakhoz. A csornai 1. sír késő bronzkorkora vaskori lándzsáját

(198) Paur I. a „fö vény vájok "tói vette át. A földeáki bronz nyílcsúcs őskori raktárlelet része volt. A nagyhalászi leletben pedig, akár őskori lándzsa, akár honfoglalás kori nyílcsúcs volt, a továbbiakban számunkra egyaránt érdektelen. b. Avar kori lándzsák (Diód, Gombás, Kótaj, Magyarlapád, PrigrevicaS z e n t i v á n, Törökkanizsa, Z á m о 1 у ) : A Nagy G. által keltának tartott gombási lándzsa avar temetőből került elő; a dokumentáltan megmaradt temetőrész 9. sírjában hasonlót találtak

099

). Ez a sima köpűs, a mintegy a köpű folytatásaként erősen bordázott, széles levélalakú — háromszög- és köralakú áttörésekkel díszített — pengéjű lándzsaforma, csak Erdélyből és Albániából — az avarkorból — ismeretes

(200)

. Szintén az erdélyi avar temetőkre jellemző, de a Felvidéken is előfordul az a rombuszmetszetű, hosszú pengéjű, nyúlánk lándzsatípus, melynek egy példánya — honfoglalás kori környezetben — Magyarlapádon is előkerült. Ez a forma keleti (195) Pl. P. PAULSEN, о. с, ; CS. SÓS Á., о. с. (196) Egy kengyelformáról szólva említi, hogy „a meglevő kevés adat szerint a kopjamellékletes sírokban a kétélű kardok mellett talált kengyelek voltak. Jellegzetességük a szokottnál egyenesebb talp és villaszerűén szétágazó szárak." SZŐKE В., Tanulmányok, 83. Megállapítása tévesen keltezett leletekre épült. (197) NAGY G., Erdély, 270; TEKGINA GY., Horgosi ásatások. AÉrt 14, 1894, 204. (198) Cf. KEMENCÉI T., Jósa A, Bronzkori halmazleletek. Kemencéi T. értékelésével. NyJAMÉ 6 — 7, 1963 — 1964, (199) K. HOREDT, о. c, 96, fig. 14: 13. (200) A Kalaja üalmaces-i avar temetőben találtak hasonlót. F. NOPCSA, Beiträge zur Vorgeschichte und Ethnologie Nordalbaniens. WMBH 12, 1912, 198., és fig. 85. eredetű

(201)

. A kótaji lándzsa kevert avar —magyar együttesben került a múzeumba, mégis keltezhető, mert „anyaga ugyanabból a finomabban megmunkált vasból" áll, mint a lelet egyik hosszúfülű kengyele

<202)

, másrészt hiteles párhuzamai is előkerültek

<203)

. A Prigrevica-szentiváni és a zámolyi lándzsa jellegzetes nádlevél alakú, kora avar kori kopja

(204)

. Pengéjük rombuszmetszetú, a penge és a köpű találkozását, valamint a köpű peremét — a gondosabban kidolgozott példányoknál feide rácsmintás — gyűrű díszíti. Többségük igen jó minőségű vasból készült, néhányon polírozásnyomokat figyelhetünk meg

(205)

. A diódi lándzsa keltezése a kísérő leletek megismerése óta nem lehet vitás

<206) ; s valószínűleg avar korinak kell tartanunk a törökkanizsai lándzsát is, melynek nem találtam jó párhuzamát

(2ü7)

. c. Frank szárnyas lándzsák (Budapest-Csepel, Budapest-Duna meder 2., Cák 1 — 2., Ismeretlen lelőhely 2 — 4., Kecöl 1—2., Kecskemét-Belváros, Keszth e 1 y-F enékpuszta 22. sír, Marcalt ő, Nógrádszakái- Ráróspuszt a, Pannonhalma-Szentvilibálddomb, Sopronkőhida 30., 60., 84. sír, Szob-Vendelin 83. sír, Tiszalök-Rázo m puszta, Túrócszentmárton, Vác): Leginkább súlyos, nagyméretű fegyverek. Nevüket a köpű két oldalából kinyúló, rendszerint ívelt oldalú derékszögű trapézalakú szárnyaikról kapták, amelyek megakadályozták azt, hogy a penge túl mélyen hatoljon be a sebbe <208)

. Vadász- és harci fegyvernek egyaránt alkalmasak voltak, egykori rendeltetésüket csak fémvizsgálat dönthetné el

(209)

. Ez a lándzsaforma a frank birodalom területén alakult ki, és hamarosan egész Európában elterjedt — mindenütt, ahol nehézlovasság és vértezett gyalogság alkotta a hadsereget — a frank fegyvergyártó műhelyek tömeggyártmányaként, vagy mint a vándorló frank fegyverkovácsok áruja

(210)

. Meglehetősen gyakori előfordulásuk ellenére, keltezésük még megoldatlan. Feltűnően sok közöttük a szórványlelet és a folyók medréből előkerült darab

<211)

, ezek inkább hadi események, semmint temetkezések (201) K. HOBELT, o. c, fig. 9 : 12, fig. 10 : 1. stb; J. EISNER, Devinska Nova Ves. Bratislava 1952, T. 45: 9, T. 47: 6, T. 55: 7, T. 73: 5, T. 96: 2. (202) CSALLÁNY D., о. c, 41 ; így keltezte Kiss A. is: KISS A., Az avarkori fegyverzet kérdéseihez. Szakdolgozat, kézirat. 1962, 93. A tanulmányozás és a felhasználás engedélyezését ezúton is köszönöm. (203) Tiszavasvári-Koldusdomb 1. és 21. sír. CSALLÁNY D., o. c, 51, T. XV. 1-2. (204) L. KOVBIG I., о. c, 36. (205) Összefoglalta: ibid. 30. (206) К. HOKEDT, о. с, 103. (207) Cf. leletleírás. (208) HAMPEL J., Újabb tanulmányok, 22; A. NADOLSKI, о. c, 55. (209) Cf. В. PLEINEB, о. с, 90. (210) HAMPEL J., Újabb tanulmányok, 22.; NAGY G., Karoling, 252-254.; A. NADOLSKI, o. c, 55; CS. SÓS Á., о. c. 269, és az ott megadott irodalom. A Szovjetunióban szárnyas lándzsa nem került elő. A. N. KIRPICSNYIKOV, о. c, II, 17. (211) Magyarországon 21-ből 16, Lengyelországban 11ből 7; cf. A. NADOLSKI, о. c, 55. 96