Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. Az István Király Múzeum Évkönyve. 11. 1970 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1971)
Tanulmányok – Abhandlungen - Bándi Gábor – Nemeskéri János: Das bronzezeitliche Brandgräberfeld von Környe-Fácánkert. – A Környe-fácánkerti bronzkori hamvasztásos temető. XI, 1970. p. 7–34. t. I–XVI.
an mehreren Punkten, die eventuell auch zu einer Änderung der Ergebnisse führen wird. Wir sind davon überzeugt, dass dieses, aus 20 freigelegten Gräbern bestehende Gräberfeld — oder jede herausgehobene Einheit aus den Fundorten dieser Bevölkerung — in sich nicht zu einer auf typologischen Vergleich der Funde aufgebauten Bearbeitung eignet. Das Gräberfeld von Környe ist eines unter jenen mit Leichenbrand und gemischtem Ritus, die А К ö r n y e községhez (Komárom megye, tatai járás) tartozó Fácánkertben, nagyobb méretű földkitermelés során egy hamvasztásos rítusú bronzkori temető került feltárásra. A 6 elpusztult sír mellett kibontott 20 sír topográfiai helyzete megnyugtatóan bizonyítja, hogy a temető két sírcsoportból állt és teljesnek tekinthető. Az együttes kulturálisan a mészbetétes edények népe, északdunántúli csoportjához kapcsolható. Az alacsony egyedszámú, de hitelesen feltárt teljes temető lehetőséget kínál a hamvasztásos rítusu temetők embertani, paleodemográfiai és régészeti feldolgozási módszereinek kidolgozására és magyarországi bronzkori anyagon való kipróbálására. (2 — 18) A módszerek rögzítése és a sírok embertani és régészeti anyagának együttes leírása alapján a Környe-fácánkerti temető népességének demográfiai és történeti rekonstrukciója az alábbiakban rögzíthető : 1. Demográfia. Mivel a temető feltártsági reprezentációja 0, 8, — feldolgozásra alkalmas, — igen fontos kiindulási pontnak tekinthető az egyedszám meghatározása. Figyelembe véve a kettőstemetkezéseket és a csontnélküli ún. jelképes sírokat is, a temető öszlétszámát 25 (? + 6) elhalálozott egyénben határozhatjuk meg. A részben elpusztult „A csoportban" a nemek megoszlása a következő: A 9 sírból 7 individuum alapján 2 nő, 2 férfi és 3 gyermek volt. A teljesnek mondható ,,B sírcsoportnál: 9 értékelhető sírban levő 11 egyénből 3 nő, 2 férfi, valamint 6 gyermek volt. A halandósági viszonyokat a meghaltak korszerinti megoszlásából ítéltük meg. Temetőnk esetében a gyermekkorban elhaltak %-os aránya 44,7 %. A felnőttkorúak életkor szerinti megoszlása határozottan jelzi a két nem halandóságának eltérését (Lásd részletes halandósági táblázatot). Az életkori adatok alapján, a környei népesség születésekor várható átlagos életkora 26,8 év, a 15 — 20 éves korban várható átlagos életkor 41,5 év lehetett. Az életkori jellegzetességekre támaszkodva elkészítettük a temető halandósági táblázatát gépi feldolgozással is. Ez a következő korrekciós lehetőségeket mutatta. Úgy látszik, hogy a hamvasztott csontokból történt életkormeghatározás bizonyos mórtékig „alul becslést" eredményezett. Mindezen adatokat összevetve a temető betemetkezési idejét, — csoportoktól függetlenül, — 1,5 — 2,5 generációra becsüljük. Ebből az egy generációban éltek száma 6 — 8 főben határozható meg. Lényegében tehát a két csoport bontásában egy ,,nagy család" képezhette népességünket, amely egy biológiai értelemben vett egységből (B csoport) és az ahhoz tartozó töredék családból alakult (A csoport). 2. Az urnás és szórthamvas temetkezés kérdése. A mészbetétes edények népe északdunántúli csoportjánál jellegzetesen keveredő urnás- és Szórthamvas temetkezési rítusvizsgálata is új megvilágítást kaphat az antropológiai adatok birtokában. A kétféle rítusvariáció abszolút időbeli szétválasztása, illetve a népesség kulturális Származásából kiinduló feloldása, ma már több régészeti-stratigráfiai adat alapján nagy biztonsággal elvethető. (29 — 35). Minden jel arra mutat, hogy a hamvasztás kétféle variánsára csak a népesség vérségi-társadalmi struktúrájából szabad magyarázatot keresni. Ezt a feltételezést támogatja az északdunántúli csoport lokális csoportjainak rítusvariációk szerinti vizsgálata, (36 — 41), mely szerint a Kisalföldié jüngere Epoche des Volkes der inkrustierten Keramik vertritt, seiner nordtransdanubischen Gruppe, im Gebiet entlang der Donau, zwischen Esztergom und Sütto (50) , sowie am linken Ufer, in der Slowakei (51) . Zur genaueren Kenntnis der inneren Chronologie und der Geschichte dieses Gebietes in der betreffenden Epoche gelangen wir nur dann, wenn es zu einer vergleichenden Untersuchung der Fundorte kommen wird. G. Bandi— J. Nemeskéri i dön tisztán csak urnás-rítusú temetők ismertek, a Balatonfelvidéki lokális csoport területén viszont mindkét Szokást tisztán képviselő egységek találhatók. A mindkét területen jelentkező vegyesrítusú temetők tehát a különböző ) vérségi-társadalmi csoportok között, bizonyos időben be5 következett kapcsolatokat tükrözik. Ez viszont elsősor i ban házassági kapcsolatok révén magyarázható. A környei temető antropológiai adataival ez a feloldás, egy két-esoportos temető viszonylatában még világosabban í magyarázható. A két sírcsoportban más-más rítusvariáció i a domináns, az eltérést, illetve „keveredést" viszont a nei mekkel való összevetés indokolja. (Lásd a sírcsoportok lehetséges leszármazási rendjének sémarajzait) Nagyon vai lószínűnek látszik tehát, hogy a domináns rítus mellett i meglevő rendhagyó esetek, a rna még általános törvényszerűségeiben ismeretlen, de minden bizonnyal meglevő házassági kapcsolatok és az abból következő leszármazási rend bizonyítékai. 3. A mellékletadás törvényszerűségei. Ez a kérdéscsoport a csontvázas temetőknél, — a nemek és életkori i adatok birtokában, — különös jelentőségű, hiszen a temetőelemzés kulcsát képezi. Ennek módszerbeli lehetőségeit kitapogatni a hamvasztásos temetőknél, megszüntetni a : temetők ún. „vakvizsgálatát", igen nagy fontosságú. Az i alacsony esetszámú környei lelőhely ilyen irányú feldolgozását tehát még korlátozottnak, indulásnak kell tekintenünk. Legeredményesebbnek az életkor és a kerámia mellékletek számának összevetése bizonyult, a lehetséges vizsgálati kérdések közül. Ezek szerint határozottan kimond; ható, hogy a mellékletek számának alakulása az életkor L függvényében értelmezhető. Környén az Inf. I —II. korcsoporthoz tartozó egyének minden esetben sok edénnyel ; kerültek eltemetésre. A biológiai érettség korától egészen I az Aduitus korcsoport felső határáig, tehát 40 éves korig, ; minimálisra csökkent az edények száma. A Maturus korcsoporttól fokozatosan ismét nő a mellékletek száma, a temetőben jelentkező legmagasabb életkorig. E kimutatható törvényszerű összefüggés mögött tehát etnológiai, Szokásbeli törvények állhattak. A Környe-fácánkerti temető két sírcsoportjának itt vázolt feldolgozása természetesen eltér a klasszikus régészeti gyakorlattól. Az itt mutatkozó eredmények, sőt maguk a módszerek is, olyan egy lelőhelyre támaszkodó kísérletek maradnak, amelyek megkövetelik a több ponton végrehajtott kontrollt, sőt az eredmények változását is. i Meggyőződésünk, hogy a húsz feltárt sírból álló temető, — vagy a népesség lelőhelyeiből bármelyik kiválasztott anyag, — önmagában nem alkalmas, leleteinek tipológiai összehasonlítására épülő feldolgozásra. A környei temető egy, az azon vegyesrítusú hamvasztásos temetők között, melyek a mészbetétes edények népe északdunántúli csoportjának fiatalabb időszakát képviselik az EsztergomSüttő közötti dunamenti területeken és a Duna balpartján Szlovákiában. Bandi Gábor — Nemeskéri János (50) G. BANDI, JPMÉ 1967, 25-33. (51) M. DTJSEK, Gräberfelder aus der älteren Bronzezeit in der Slowakei I. Bratislava I960, 211 - 214. A KÖRNYE-FÁCÁNKERTI BRONZKORI HAMVASZTÁSOS TEMETŐ U
