Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. Az István Király Múzeum Évkönyve. 11. 1970 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1971)
Irodalom – Beschprechungen - Fitz Jenő: R. Saxer, Untersuchungen zu den Vexillationen des römischen Kaiserheeres von Augustus bis Diokletian. XI, 1970. p. 133.
IRODALOM- BESPRECHUNGEN R. SAYER, Untersuchungen zu den Vexillationen des römischen Kaiserheeres von Augustus bis Diokletian. Epigraphisehe Studien 1, 1967, 147 p. Az Epigraphische Studien kitűnő sorozatának első kötete nélkülözhetetlen összeállítást ad a principatus korának katonai történetét kutatók kezébe. Nemcsak a római katonai szervezés és annak változásai szempontjából alapvető R. Saxer munkája, de a háborús események, a provinciák belső építkezései áttekintésében is. A gazdag és jól kommentált forrásanyagot a kötet végén talán kissé rövidre fogott elemzés fogja össze : a vexillatiók összetételéről, vezetőiről, a vexillatio fogalmának változásairól. A Dunavidék ókori történetével foglalkozók számára a kötet bő összeállítást ad, ha az egyes feliratokhoz fűzött értelmezésekkel nem is lehet minden esetben egyet érteni. A munka értékét legkevésbé sem kívánva csökkenteni, vagy kérdésessé tenni, álljanak itt az egyes megállapításokkal kapcsolatban felmerülő ellenvetések közül a lényegesebbek : A szerző nem tesz említést a 166/167 tájára datált langobard-obius betörésben győztes római alakulatokról. Az akcióban Cassius Dio híradása alapján (LXXI, 3, la) egy lovas és egy gyalogos különítmény tartóztatta fel a támadó germánokat. A lovas sereg feltehetően aZa-kból tevődött össze, a gyalogos csapat cohorsokat, vagy legios különítményt jelenthet, az ala-vexillatiot vezénylő praefectus equitumn&k megfelelő lovagi tiszt parancsnoksága alatt. M. Aquilius Felix (75 — 76. sz.) mint a legio XI Claudia primus pilus'A kapta a vexillatio parancsnokságra szóló megbízatást. Ez értelemszerűen az alsómoesiai különítményt jelenti, amely az itáliai hadjárat gyors lefolyása következtében nem lehetett nagy számú. Azt nem látjuk bizonyíthatónak, hogy Felix a felsőmoesiai légiók felett iö parancsnokolt volna. Ti. Claudius Claudianus (80 — 81. sz.) praepositusi megbízatásáról cf. az Alba P^egia 10. 1969, 74, nézetemet, amely korábbi megállapításomat helyesbítette. Ulpius [Victor] (85. sz.) az alsópannóniai auxiliaris csapatok — nyilvánvalóan csak cohorsokról lehetett szó, mégpedig Pannónia Inferior déli feléből, ahol nem állomásoztak milliariak, amelyek parancsnokai rangidősek lettek volna [Victor]-ral szemben — feltehetően 202 előtt, a légiók távollétében vettek részt egy katonai akcióban. Belső felkelésről nem tudunk ezekben az években, nem is valószínű, hogy ilyesmire sor került volna. A Kárpátmedencében lakó barbár népekkel azonban több helyi küzdelmet tartunk számon (A military history of Pannónia from the Marcomann Wars to the death of Alexander Severus, 180 — 235. AArchHung 14, 1962, 92-96.). C. Iulius Septimius Castinus (86 — 88. sz.) pályafutásában nem szükséges szokatlan előlépésre, vagy a kőfaragó tévedésére gondolnunk. A descendens cursus honorumóknál ismételten előfordul, hogy a gondolati egységet alkotó hivatalok, megbízatások természetes sorrendben követik egymást. Például Ti. Claudius Claudianus: consul, provinc. et exerc. Pann. inferior, et superior., továbbá: leg. leg. XIII gem. et V Macedonicae piae (GIL. VIII, 7978 -D. 1147). L. Funisulanus Vettonianus: [leg. Aug. pr. pr. provi]nc. Delm[a]tiae item provinc. Pannóniáé [item Moesiae supper. (GIL, X. 571 = ÂÉ 1946,205. sz.), L. Dasumius Tullius Tuscus: legato pr. pr. provinciar. Germaniae superior, et Pannóniáé superior. (GIL, XI, 3365 — D., 1081). E kiragadott példák hosszan folytathatók. AlföldyG. szóbeli közlését, mindaddig, amíg azt bizonyítékok nem támasztják alá, kétellyel fogadjuk. Mint a szerző által felsorolt feliratok is igazolják, megbízatás vexillatio, vagy nagyobb katonai egység vezetésére mindig a különítményben részt vevő (ott többségben levő) alakulat tisztjét, parancsnokát érte. Ez Septimius Severus alatt sem történt másképpen (cf. az Alba Regia 10. 1969 kötetében idézett cikkemet). Clodius Celsinus (92. sz.) feliratának értelmezésében a szerző R. E g g e r datálását és magyarázatát fogadta el. A nagy osztrák kutató szellemes fejtegetése a III. század közepének új kutatásai után kevésbé látszanak meggyőzőeknek. Valószínűbb, hogy az aquincumi legio akciója Viminaciumban, ahol az alsó moesiai haderő vexillatioi is tartózkodtak, arra az időre keltezhető 248 — 260 között, amikor a dunai provinciák katonai erejének összevonása Sirmium tágabb körzetében nagyobb, vexillatiokból álló hadsereget hozott létre. (Die Vereinigung der Donauprovinzen in der Mitte des 3. Jahrhunderts. Studien zu den Militärgrenzen Roms. Köln-Graz, 1967, 113-121.). Flavius Aper feliratai (103— 106. sz.) Gallienus uralkodásának 260 — 268 periódusából valók, mint azt a szerző helyesen megállapította. A Poetovióban nyilván nem átvonuló, hanem hosszabban tartózkodó csapatok bizonyosan nem Regalianus ellen vonultak fel, akit nem a császári csapatok, hanem a roxolánok buktattak meg (Ingenuus et Régalien. Collection Latomus 81, 1966, 58 — 63.). A brigetiói tábort felépítő vexillatiók (259 — 262. sz.) értelmezését a szerző E.Ritterling összefoglaló munkája (Legio, RE 12, 1924, 1753— 1754.) alapján adta meg. A csaknem fél évszázaddal ezelőtt közölt tanulmány óta azonban néhány újabb összefoglalás is megjelent. így Barkóczi L. monográfiája Brigetióról (Brigetio. DissPannII/22, 1951, 19 — 20.), valószínűleg a helyes megoldással. Az újabb pannóniai irodalom ismeretének hiánya nemcsak a kiemelt esetekre jellemző. Fitz Jenő 133
