Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. Az István Király Múzeum Évkönyve. 11. 1970 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1971)
Tanulmányok – Abhandlungen - Kovács László: A honfogaló magyarok lándzsái és lándzsástemetkezésük. – Die Lanzen der Landnehmenden Ungarn und ihre Lanzenbestattung. XI, 1970. p. 81–108. t. XXXI–XXXIV.
A lándzsás temetkezés szokása nem szorítkozott Magyarország területére. Eredeti vagy időközben megváltozott alakban, történeti és néprajzi adatokból egyaránt kimutatható. Az első Nyugatról indult, Ázsiát bejáró követek: Piano Carpini, Rubruquis, Jean de Mandeville megfigyelték, hogy a mongolok a betegen fekvő vagy a halott ember sátrának megjelölésére használták a szállás tetejéről kinyúló, nemezzel becsavart nyelű lándzsát; ezt meglátva senki oda be nem lépett (333) . Háromszáz évvel korábban a volgai bolgárok ugyanígy jelezték ha betegük volt, a beteg halála után a lándzsajel még két évig a helyén maradt. Egy másik lándzsát viszont emlékjelként a sírra tűztek (334) . Ibn Fadhlan feljegyzése az első — a lándzsát sírjelként említő — adatunk (335) , a későbbiek már a szokás fejlődéséről, szerteágazásáról tanúskodnak. Az így kialakult változatokat — H a r m a 11 a J. nyomán — négy csoportra oszthatjuk: 1. Mongol temetkezési szokás: Megbetegedéskor vagy halálesetnél lándzsát erősítettek a beteg, vagy a halott sátrára, majd a temetés után a sírra álllították (336) . Kínai források szerint a kök-türkök lándzsa helyett póznát használtak. 2. Kazah-kirgiz temetkezési szokás: A halott képviselőjének tekintett lándzsát a nagy gyászünnepig a lakóhelyen hagyták, majd széttörték és elégették ; nagyritkán a széttört lándzsát a sírra állították. Mivel a volgai bolgárok a gyászünnepig szintén a szálláson hagyták a lándzsajelt, de a sírra is tűztek egyet, temetkezési szokásuk az 1. és a 2. változat közé sorolható. 3. Kalmük, burját, szagáj temetkezési szokás: A lándzsa szerepét zászló vagy papírcsíkokkal felékesített pózna vette át. Ez a forma a lándzsás temetkezés egyik ősi változata lehet. 4. Csuvas temetkezési szokás: A sír fej- ós lábvégéhez egy-egy rudat tűztek. A zászlós temetkezés maradványa lehet az, hogy a halottvivő kocsi rúdjára kendőt kötöttek, és a szertartás végeztével a kocsihajtónak adták (337) . Bár a felsorolt népek és a magyarság halottas szokásai teljesen külön úton fejlődtek, az azonosságok és a hasonlóságok száma olyan nagy (338) , hogy ellenvetés nélkül kell elfogadnunk Harmattá J. (333) „Ha valaki közülük megbetegszik, szállásán egy lándzsát állítanak fel, fekete nemezzel tekerik körül, s ettőlfogva semilyen idegen nem merészkedik be a szállás ajtaján." Piano Carpini III. 11 ; Ugyanezt írta Rubruquis és Mandeville is. MUNKÁCSI В., A régi magyar lovastemetkezés keleti változatai. Ethn 7, 1896, 302-307; LÁSZLÓ GY., Honfoglaló, 462; J. HARMATTÁ, o. c, 368 - 369. Gy. R u i t z I. fordításában lándzsa helyett „pózna" ill. „jel" szerepel. GYÖRFFY GY.; Napkelet, 64, 131. (334) J. HARMATTÁ, о. c, 362-363, 368, 373. (335) Nem sírjelként, de sírépítményként már Herodotosnál is szerepel. MUNKÁCSI В., о. с, 299. (336) P. S. PALLAS, Voyages en différentes provinces de l'Empire de Russie et dans l'Asie septentrionale. Paris 1793, VI, IL T. X.-en két tatár templomot ábrázoló metszet látható, körülvéve kis sírhalmokkal, melyek közül néhányat alacsony kerítés köt össze. Minden sírhalom zászlós lándzsa áll. BálintCs. adatát ezúton is köszönöm. (337) Cf. J. HARMATTÁ, о. c, 362-373. végkövetkeztetését : ,, A magyar lándzsás temetkezésre vonatkozó adatok és a török-mongol lándzsás temetkezés több mint egy évezredet átfogó leírásainak összehasonlítása, s feltűnő egyezése V i s к i К. feltevését erősíti meg, miszerint a lándzsás temetkezést nagyon régi, még a honfoglaláskor előtti időből származó temetkezési formának kell tekinteni. .."<88W Történeti, néprajzi adataink, s azok keleti párhuzamai tehát, az ősmagyarok lándzsás sírjelölését tanúsítják ; mégis régészeti módszerrel eddig nem sikerült meglétét bebizonyítanunk, hiszen mindössze egyetlen ásatási megfigyelésre hivatkozhatunk : 1939 őszén, Koroncón G a 11 u s S. gazdag mellékletú női sírt tárt fel, melynek földjében a felszíntől 30 cm-re, 4 db függőlegesen álló vastárgyat találtak az ásatás munkásai. A tárgyak hossza 10,4 cm, mindkét végük hegyes (340) . Rendeltetésüket a sír anyagát feldolgozó László Gy. nem akarta erőszakoltan megfejteni (341) , s párhuzamok híján erről ma sem dönthetünk ; kopjavég szerepüket csak új, hiteles lelet erősítheti meg. A X —XI. sz.-i magyar sírok lándzsaszegénysógóről már szóltunk, ehhez a megfigyeléshez is kapcsolhatunk keleti párhuzamokat. A szaltovói típusú temetőkben — újabb összetevőként a honfoglaló magyarság régészeti anyagával való sok rokon vonáshoz — feltűnően kevés a lándzsa. A szaltovói temetőben mindössze hármat találtak (342) . A zmejszki katakomba-sírokból egyetlen egy került elő (343) . A többi fegyverhez viszonyított ritkaságára B. S r a m к о is felfigyelt' 334 ', s csekély számuk késztette Sz. A. Pletnyovát arra a megjegyzésre, hogy a „közelharc olyan fegyverei, mint a kopja és a kindzsál, valószínűleg kevéssé voltak elterjedve a szaltovoiak között. A síregyüttesekben mind az egyik, mind a másik igen ritkán kerül elő" (345) . Talán hasonló jelenséget figyelhetünk meg a volgai bolgároknál is, ami természetesen jól kiegészítené a már idézett Ibn Fadhlan adatot. A Bolse-tarhani 1. (338) Harmattá J. összehasonlításaiból : a gyász színek összefüggése a halott korával ; a négy pózna, mint a sírra tűzött négy lándzsa emléke ; a láb és fej végre állított egy-egy pózna; a ravatalnál felállított lándzsa ; a sátorra tűzött betegség-halál jel emléke stb. Ibid., 378-379. (339) Ibid., 379. Ősi hagyománynak tartja : LÁSZLÓ GY., Honfoglaló, 490-n is. (340) LÁSZLÓ GY., Koroncó, 7, 11. (341) „Nem hiszem, hogy kopjavégek lettek volna, az azonban kétségtelen, hogy félig fába voltak verve. Talán újabb korban kerültek véletlenül a sír fölé, s így semmi összefüggésük sincsen a temetkezéssel. Esetleg további leletek megoldhatják ezt a kérdést. " LÁSZLÓ GY., Koroncó, 28; ID., Honfoglaló, 490. (342) A 14. Sz. kamra folyosójában (V. A. Babenko 1903. évi ásatása), egy lósírban (13. Sz. kamra,V. A. Babenko 1911. évi ásatása), és egy adatokkal nem rendelkező sírban. Szabivá 8 db került elő. N. JA. MERPERT, Isztorija, 142-143, 142. p: 4. jegyz(343) V. A. KUZNYECOV, К voproszi о pozdnyealanszkoj kulture Szevemogo Kavkaza. SZA 1959/2, 104. (344) B. A. SRAMKO, Drevnosztyi Szeverszkogo Donca. Harkov 1962, 283. (345) SZ. A. PLETNYOVA, Ot kocsevij, 160. 104
