Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. Az István Király Múzeum Évkönyve. 10. 1969 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1969)

Szemle – Rundschau - Fitz Jenő: Epigraphica III. X, 1969. p. 181–183.

EPIGRAPHICA III. 7. Szilágyi János: Kőfeliratok az Aquincumi Múzeum régi gyűjtéséből lí. AÉrt, 94, 1967, 70-79. 1. Az egykori dohánygyár területén előkerült felirattöredék 7—8. sorában a szerző Aur(elio)] Casto / [fratre(centurione) lejg(inonis) feloldást ad. Ez a kiegészítés magában véve is önkényesnek látszik, de még inkább az a felirat többi részével összefüggésben. Az Aurelius nomen esetleg elfogadható lenne a 3 — 4. sorban említett libertus neve alapján — bár az [Aujr(elius) R-jéből csak töredék maradt meg —, feltéve, hogy Castus valóban a halott testvére volt. Ez azonban éppen annyira bizonytalan, mint az, hogy Castusban láthatunk-e legios centuriot. A szerző a halottban a legio II adiutrix egyszerű veteran usât látja. Elképzelhető ugyan, hogy két testvér közül az egyik egyszerű katona maradt egész pályáján, a másik jelentős karriert futott meg, az ilyen eset azonban inkább kivételesnek és nem szokásosnak tekinthető. Olyan esetben tehát, amikor két feltételezett testvér nevéből és katonai rangjából mindössze egy cognomeni ismerünk és azt a tényt, hogy ugyanannak a légiónak keretében szolgáltak, ezek a megállapítások elsietettnek látszanak. Castus cognomennel a legio II adiutrixben egy centuriot ismerünk: L. Artorius Castust (CIL, III, 1919). Ez a kitűnő tiszt azonban hosszú pályafutása során, a legio VI Ferrât a és a legio V Macedonia között csak átmenetileg katonáskodott az aquincumi légióban s Epetiumban állított síremléke alapján nem látszik valószínűnek, hogy pannóniainak tartsuk. Mindezek alapján semmiféle indokot nem láthatunk arra, hogy Castusban L. Artorius Castust, sőt egyáltalában centuriot lássunk. 2. M. Aurelius Stratonicusnak a III. Bécsi út 102/a alól előkerült kökoporsóján az 1 — 2. sorban a szerző a következő beosztást olvassa: milfiti f leg(ionis) I adi(utricis) a re(bus ?) sup(eriore ? -erioribus?) of(ficii) co(n)s(ularis). A helytartói officiumban szolgálatot tevő katonák és tisztek beosztásait nyilvánvalóan még nem ismerjük teljességgel (cf. A. DOMASZEWSKI, Die Rangordnung des römischen Heeres, 2. kiad. Köln—Graz, 1967. Brian Dobson kiegészítéseivel). Ennek ellenére a szerző feloldási kísérletét kétkedéssel fogadjuk, mint olyat, amelyhez semmiféle analógia, semmiféle gyakorlat nem kapcsolódik. A feliratot Mócsy A. revideálta és megállapította, hogy a Szilágyi J. által olvasott ARESVP-ban a V csak a kő tö •' rése. A megmaradt betűket ennek megfelelően a resp(onsis)-nak oldotta fel, habár ilyen hivatalt eddig a helytartói hivatalokban nem ismerünk (A. Arch. Hung. 21, 1969, 347—348.). A feloldásra azonban tehetünk más fajta kísérletet is. A helytartói officiumban ismert principálisok közül az AR SP betűk a haruspex-hen is megvannak. Sőt az aresp(ex) feloldáshoz egészen közeli analógia kínálkozik Chiusiból: C. Baebius L. f. arrespex (A, DONÁTI: Epigráfia Cortonese, testi greci e romani. Annuario dell'Accademia Etrusca di Cortona 13, 1965—1967, 47 — 48, 39. sz.). Ha ez az egyszerű feloldás helytálló, a felirat szövege: (h)ar -« и >• sp(ici) of(ficii) co(n)s(ularis). 3. Cikkének 7. sorszámú feliratát a szerző először a Budapest Régiségeiben tette közzé (BpR, 11, 1950, 451.). Most az erősen hiányos építési emléktábla kiegészítésére új kísérletet tett. A próbálkozás néhány nem igazolható, de számításba vehető javaslatával (így: I. O. M. mellett Iuno neve is ott lett volna az első sorban, vagy: Egnatius Victor a helytartó a 4. sorban) nem érdemes bővebben foglalkoznunk. A 2 — 3. és a 6 —7. sor feloldására tett kísérlet azonban semmiféle képpen nem fogadható el. A L. Sefpt. Severus] / Anftoninifil.] feloldás két okból is elhibázott. Azokon a feliratokon, amelyek feltüntették Septimius Severus fiktív leszármazását, az egész családfát megtaláljuk, Commodustól visszafelé haladva Nerváig. Erre a felsorolásra ezen a feliraton kétségtelenül nem került sor. De ha fel is tételeznénk, hogy ezúttal különleges esettel állunk is szemben, nehéz lenne elfogadható magyarázatot találni arra, miért hiányzik a feliratról Caracalla neve — ha a feliratot a szerzővel a III. század első évtizedére datáljuk? A 3. sor elején levő AN töredék értelmezése e kifogásaink alapján aligha lehet vitás : nem Marcus Aureliusra, hanem Caracallára vonatkozik: [M. Aur(elius)]/An[toninus]. Kevésbé adható egyértelmű helyreigazítás a 6 —7. sorokban javasolt feloldásra. A szerző ezt a két sort a következőképpen egészítette ki: Fe(sto) eft Imp(eratore) Anto]/nin[o III co(n)s(ulibus)J. Az ellentmondások egész sorozatát a szerzőnek az a véleménye okozza, hogy a 6. sor elején az egyik consul nevét találjuk. Ettől a nézetétől az sem riasztotta el, hogy egyetlen Festus, vagy Felix nevű consult nem ismerünk Septimius Severus uralkodása alatt, sem az, hogy a consul-név ilyen formában történő rövidítése teljesen szokatlan lenne. A Severus-kori consulok listáját meglehetősen hiányosan ismerjük, így — ha nem ütköznék további nehézségekbe —, elképzelhető lenne, hogy egy eddig nem ismert consul neve bukkant elő. A consul párjában azonban a szerző Imp. Antoninust jelölte meg, aki ez alkalommal harmadszor volt consul. Ez a társítás ilyen formában teljességgel lehetetlen. Ismeretes, hogy a consul-párokat mindig rangsorban említették. Elképzelhetetlen, hogy egy harmadszor consulatust viselő senatort megelőzhetett volna valaki, aki először volt Ordinarius. De arra egyetlen példát nem ismerünk az sgész császárság időszakában, hogy a császár neve egy senator nögött a második helyen állott volna. Imp. Antoninus III Septimius Severus uralkodása alatt kizárólag Caracalla 3. consulatusát jelentheti, aki ezt a méltóságot 208-ban viselte harmadízben, de nem egy bizonyos Festus-szal, hanem öccsével, P. Septimius Getával, aki ez alkalommal másodszor volt consul. E közismert adatok alapján a Fe(sto) e[t Imp(eratore) Anto] nin[o III co(n)s(ulibus)] feloldást nem mondhatjuk sikerültnek. A felirathoz fűzött megjegyzéseiben maga a szerző is a kiegészí181