Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. Az István Király Múzeum Évkönyve. 10. 1969 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1969)

Közlemények – Mitteilungen - †Csatkai Endre: Régi pásztorélet és a székesfehérvári juhász szegődtetés. X, 1969. p. 173–174.

RÉGI PÁSZTORÉLET ÉS A SZÉKESFEHÉRVÁRI JUHÁSZ SZEGŐDTETÉS ,,A pásztori élet távul se méltó olly magasztalásokra, mellyeket a Költök reá pazaroltak", így szól a Tudományos Gyűjtemény egy cikke legelső évfolyamánba, 1817-ben.

1 Az Y jelzésű író megihletett egy másik írót, aki viszont csak M jelzést használt, és még ebben az évfolyamban további sötét oldalait festi a pásztori életnek: „Jóllehet a természet által ...sa Magyarnak véle születetett rendje szerént, testi alkotmányukban csupa tökélességek van, de ellenben az esztendőnek nagyobb részeiben, éjjel, s a nappalki órákban, az emberi társaságtól távullak kuvasz kutyáik morgási, ugatási, s szamaraik nyihogási halgatásával, bottyokra magokat támasztva töltik az időt, s ez által nem sokat különbőz nyájjától. A midőn pedig az alkalmatosság ember-társaik közé vezeti őket, csupa tudatlanság, gorombaság, rossz erkölts dül ki belőlük. Tapasztalni ennek valóságát a Sz. Mihály napi gyülekezetekben... Székes Fehér Városa mondásomnak bizonyítója, a hol ritka Sz. Mihály napja töréssel, vérontással az ember életével nem végződik.

2 A székesfehérvári pásztorszegődtetés a következő évben, 1818-ban továbbra is foglalkoztatta a folyóiratot, a negyedik kötetben Nagy Márton a Birkatartásról című értekezésében

3 elmondja, hogy Szent Mihálykor e városba gyülekeznek a pásztorok a Bácskából, belső Somogyból, Veszprém és Fejér megyéből, magukkal hozzák a saját birkáikat, imígyen esetleg ragályt is terjeszthetnek. „Megrészegedvén, egymást iszonyúképpen meg-verik annyira, hogy némellyik helyben, némellyik pedig odahaza abban meg is hal." „Mások részegségükben, bár egyébként jóravalók, a régi helyet elhagyják és máshová szegődnek." „Ezekre nézve szükséges, sőt sokan nyilván könyörgünk a Felsőbbségnek, hogy ezen régi ártalmas szokást eltiltani méltóztasson."

4 Az író méltán nevezhette réginek ezt a szokást, mert megvolt a pásztorok évi összegyülekezésének szokása az ország legnyugatibb részében is. A Magyar Hírmondó po. 1796-ban írja Kismartonból:

5 „Valami hetven vagy nyoltzvan esztendőktől fogva rendes mulattságot vettek volt itt az Urnapi protzesszió után szokásba, a körül belől fekvő vidékbeli tsordások, kondások s egyéb marha-pásztorok. Összegyűltek t.i. a vár előtt való tágas i II. kötet, 15. lap. 2 A juhászlegényekről, TGY, 1817, XII 34. 3TGY, 1818, IV, 73. * 1930-ban MARSCHALL R., Székesfehérvári kalauz с munkájának 69. lapján igen szelídített képét kapjuk a szegődtetésnek. A felsővárosi Szent Sebestyén templomról van szó.,,Juhásztemplomnak is nevezik, mert a régebbi időkben itt gyűltek össze a dunáninneni és dunántúli juhászok ünnenélyes istentiszteletre, amelynek végeztével víg lakomát csaptak és megejtették a szegődtetést." s Magyar Hírmondó, 1796,

1, 717. piatzra, s ott karikába állíttatván a magos előljárójok által, egymástól mintegy két ölnyire, három huzombéli kemény tsergetést durrogatást vittek végbe igen nagy ostoraikkal, trombita- és hegedű szó alatt; annak utánna el-mentek muzsikával enni, s vigadozni. Ez a szokás félbe-szakadt vala azelőtt 13 esztendőkkel: de most ismét megújult, nem kevés örömökre magoknak a mezei pásztoroknak is, és az ő rendjékbéli egéssz népnek". A megújított szokás szinte napjainkig fennállt azzal a változással, hogy Úrnapja után következő vasárnap folyt le és már nem az Esterházy várkastély előtt, hanem az uradalom egyik közeli majorjában, egybe kötve a szegődtetéssel. Akkoriban, midőn a közlemény szerint a szokás keletkezett, tehát a XVIII. század elején, Sopron városában a szegődtetés szent Márton napján esett meg, azaz november 10-én, mégpedig a hatóság rosszallásával, mert a pásztorok a város szabadalmával ellentétben, hogy ti. falai közé idegen bort nem szabad behozni, öt akó borral szoktak megjelenni. 1714-ben nyomatékosan utolsó alkalommal engedélyezte ezt a tanács.

6 A kismartoni szegődtetés rendszerint, legalábbis az újabb időkben, verekedések nélkül folyt, és úgy látszik a pesti alkalmával sem gyakorolták már az ősi virtust. A Honművész 1834-ben erről értesíti az olvasókat: „Pesten szt. Mihálykor szegődnek a juhászbojtárok. Cifra öltözetben, az Üllői uti paradicsomkert melletti fogadóban 28/29-én tánczmulatság közt folyik a szegődtetés. 29-én 10 órakor pesti zászlójuk mellett muzsikával a József külvárosi templomban vonulnak misére. 30-án a vigadozás véget ér, elszélednek."

7 Sajnos a székesfehérvári esetek híre túlterjedt az ország határain, és a pásztornép révén később is rossz hírünk kelt. 1859-ben jelent meg Perty Grundzüge der Ethnographie с. könyve, ebben a magyarokról ez a jellemzés. A nép nagy része még most is régi foglalkozást, a pásztorkodást űzi, amely itt-ott a rabló-mesterséggel kapcsolatos, mint ahogy nevezetesen a Balaton körül a kanászok hirhedt rablók."

8 Az egyház és a hatóság már régen felvette a pásztornép ellen a harcot. Néha eleve a sikertelenség tudatában. 1634-ben Draskovics György győri püspöknek feltűnt, hogy Pozsony megyé6 Ibid., Martini trunck. Soproni tanácsjegyzőkönyv, 1714, 150. ' Honművész, 1834, 629. 8 Ibid., 155. „Ein grosser Theil des Volkes ist auch noch jetzt seiner alten Beschaeftigung, dem Hirtenleben treu, womit hie und da das Raeuberhandwerk verbunden wird, wie namentlich die Schweinehirten um den Plattensee die sogenannten Gonassen (!) berüchtigte Raeuber sind." Idézve: BSz, 120, 1904, 313. 173