Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. Az István Király Múzeum Évkönyve. 10. 1969 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1969)
Tanulmányok – Abhandlungen - Farkas Gábor: Igar a jobbágyvilágban. – Igar im Feudalismus. X, 1969. p. 125–137.
seknek. 9 A Kanizsai család 1424-ben a sárvári uradalomért elcserélte Simontornyát. Az új tulajdonos itt Ozorai Pipó lett, de ennek halála után a Garaiak birtokolták. 1482-ben az uradalom királyi, 1488-tól mint királynői birtok szerepel. Igar és Vám az uradalommal együtt cserélt gazdát az évszázadok folyamán. Dád a Dádi család birtoka. Mátyás király 1467-ben utasította a fehérvári keresztes konventet, hogy a Dádi családot hűséges szolgálataiknak elismeréseképpen Dád birtokban erősítsék meg és erről nekik az oklevelet állítsák ki. 10 Igaron és Vámon a XVI. sz. első negyedében három birtokos is váltotta egymást. 1506-ban Batthyány Benedek, 11 majd a mohácsi vész előtti években Buzlay Mózes, és 1536ban Pesthyeny Gergely a birtokos. 12 A simontornyai uradalmat a török 1543-ban foglalta el. Ugyanekkor esett el Kelet Dunántúl legerősebb erődje, Székesfehérvár is. Ezen a területen királyi fennhatóság alatt csak Palota maradt. így a törökkel szomszédságba kerülő falvak, vagy azok, amelyek kettős adózás alá tartoztak, Palotának adóztak. Palotának fizettek az igari, dádi és várni jobbágyok is 13 Ugyanakkor a simontornyai szandsákság megszervezésével ezek a helységek a török fennhatósága alá kerültek, 14 és igazi végvidéki élet bontakozott ki. Ez állandó létbizonytalanságot jelentett, a lakosság egyre fogyott s így a falvak gazdasági erejüket szinte kétszáz évig nem is nyerték vissza. 1573-ban Igaron 7 egész telek és négy fél telek volt. A palotai kapitánynak 32 kepe búzát, 10 kepe árpát, 16 bárányt és egy kövér sertést szolgáltattak ebben az esztendőben. 15 Vámon 1571-1572-ben 23 ház állott, 16 Dádon pedig 15 házat talált az összeíró. 17 Vámon egy évvel később hat egész telket jegyeztek fel a palotai uradalom kiküldöttei, 18 Dádon viszont 10 egész telek után fizetnek adót Simontornyára a töröknek az ott lakó nemesek. Az 1578. évi összeírás részletessége bepillantást enged a végvidéken élő nép mindennapos küzdelmeibe, gondjaiba. Láthatjuk, hogy helyzetük is egyre romlott, az elviselhetetlen terhek miatt elmenekült a lakosság, s a néhány éve még meglévő telkek is pusztulásnak indultak. A palotaiak ennek ellenére fokozták a lakosok terheit. Igaron 1578-ban adót három egész és hét féltelkes jobbágy fizetett. Palotára 16 kepe búzát, rozsot adtak, azonkívül egy hízott sertést, tizedet a bárányokból, amely 20 darab volt, és a földi termények után kilencedet. Közösen szolgáltatott a falu egy vágott marhát, négy pint vajat, sőt kér egészséges rókabőrt is. A földesúri census évente 3 forint, amelyet Szt. György napján kellett fizetniök. Ugyancsak pénzért megválthatták a kövér sertést is. Ebben az esetben szintén három forintot szolgáltattak Palotára. Ebben az esztendőben két zsellér élt a faluban, és még négy elhagyott telket jegyeztek fel az összeírok. A faluban élt a földesúri tiszt is, akinek évi szolgáltatással tartoztak. 1578-ban szalonnát, 1 lótakaró pokrócot, vajat és takarmányt adtak a tiszti háznak. 19 Dádon nemesek éltek ebben az évben is, akik a palotai várhoz » Ibid.. 106, 885, és,520. 4244. sz. oklevél. 10 Székesfehérvári Állami Levéltár (a továbbiakban SzL) Fejér megye levéltára: Acta locorum, Igar. 11 Fejér vármegye és Székesfehérvár almanachja az 1932. évre, 222. 12 Ibid. 13 Országos Levéltár kiadványai, II. 7., Urbárium, (16 — 17. sz.), Bpest, 1959, 164. (a továbbiakban OL-Urbáriumok) 1 4 VELICS A.-KAMMERER E., Magyarországi török kincstári defterek, Bp.. 1886,11, 439. 15 OL-Urbáriumok, 164. " VELICS A. - KAMMERER E., o.e.,11, 439. « KÁROLY J., o.e., IV, 3. « Alba Regia 1, 1960, 79, 181. és., OL. UeC gyűjtemény, fasc. 36, Nr. 55. is OL-Urbáriumok, 164. évente 12 forintot adtak. 20 Vámon 5 egész és 2 fél telek volt. A vámiak csak kilenceddel tartoztak Palotára, censust nem fizettek, de a várni zsellérek az igariakhoz hasonlóan adómentesek voltak. 21 A XVI. századból az utolsó adatok 1581. évből származnak. Ekkor Igaron hét egész telek volt, Dádon pedig 6. 22 Ez utóbbi azért érdekes adat, mert korábban — az összeírások adatai szerint — ott nemesek laktak, és gazdasági erejüket lemérni nem nagyon lehetett az évi egyösszegben fizetendő censusból. A századvégi háborúk a határvidéket felperzselték. Ekkor elpusztultak a palotai uradalomhoz tartozó, hódoltsági részben fekvő falvak is. Igar, Dád és Vám hasonló sorsra jutottak. 1617-ben az uradalom megkísérelte számbavenni javait, azonban mindhárom helyen csak pusztaságot talált. 1647-ig még hat alkalommal próbáltak összeírást készíteni, de ezek is eredménytelenül végződtek, bár az élet nyomait fel lehet fedezni. Vámon egy fél portát talált az összeíró. 23 Ezt a pusztát 1650-ben Zichy István kapta, 24 de a birtok jövedelmét — a többi Fejér megyében fekvő jószágaihoz hasonlóan — ezekben a bizonytalan években a birtokos még nem élvezhette. Vámon néhány év múltán már telepesek éltek, akik legelőbérlet gazdálkodást folytattak. 25 Dád határát a század közepén ugyancsak legelő bérletben hasznosították a tulajdonosok. A birtok 1640-ben zálogképpen a Kossá, majd Vámos családhoz került. Ez utóbbiakból nőági örökösödés révén a Toldi család birtoka lett, akik Pápán éltek. A Toldiak megbízottja a birtokot 1672ben a várni rácoknak adta bérbe, akik szarvasmarhánként évente két dénárt adtak érte. 26 A rácok legelőbérlet gazdálkodása ezekben az évtizedekben általános jelenség az elpusztult falvak helyén. 1648-ban a cecei rác lakosok fizettek bérlet fejében a földesúrnak egy pár csizmát, papucsot és szőnyeget. 27 Dádról a rácokat 1673-ban Toldi Márton eltiltotta, s a következő évben a család tagjai Igar és Dád birtokokat egymás között felosztották. Meszlényi János négy esztendei birtoklásért 1500 forintot fizetett a családnak. 28 A felszabadító háborúk utáni évtizedekben a helységeket még nem telepítették be. Mindhárom pusztán gyér számú lakosság élt, akik a református valláshoz tartoztak, és a simontornyai református egyház látta el vallási szükségleteiket. 29 Természetesen templom vagy prédikátor a helységekben nem volt. A középkori templomok elpusztultak Dádon és Igaron is. Sőt a korábbi települések helyén az új lakosok nem is építettek házakat, hanem azoktól jóval távolabb létesítették az új pusztákat. A középkori Igar a mai Faluhelyi dűlőnek nevezett határrészen volt, Dád falu pedig a mai Újdád puszta határában levő Józan szőlőhegy nyugati oldalán terült el. 30 Igar és Dád, valamint Vám is puszták a XVIII. század első felében. Az 1715., valamint az 1720. évi összeírások fel sem tüntetik őket, és csak 1731ben kapunk hírt arról, hogy az uralkodó több Fejér megyei birtokkal együtt Igar, Dád és Vám pusztákat is az újraszerzeményezési bizottság elé utalta. 31 20 Ibid. 21 Ibid. 22 Alba Regia 1,1960,79. 23 OL-Urbáriumok 164. 2« KÁROLY J. ,o.c, V, 443. 25 Ibid. 443. 2« Ibid. IV. 3. 27 SzL Acta locorum. 28 KÁROLY J. ,o.c, IV, 235. 29 SzL Acta locorum, ua. a» Alba Regia 6/7, 1965/1966, 175. 31 KÁROLY J., o. c., III, 11. 126
