Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. Az István Király Múzeum Évkönyve. 8.-9. 1967-1968 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1968)

Közlemények – Mitteilungen - Bánki Zsuzsanna – Fitz Jenő: Gorsium. Ötödik jelentés a táci római kori település feltárásáról 1965–66. – Gorsium. Fünfter Bericht über die Ausgrabungen in der römischen Siedlung bei Tác, 1965–1966. VIII–IX, 1967–68. p. 215–231. t. LIII–LV.

tett pillérsor nagy részét tönkretette. A pillérsor Ny-i és K-i végén levő pillérek ÉNy—DK irányúak, alapozásuk lényegesen mélyebb, mint a hozzájuk csatlakozó félpilléreké és a kettőjük között elhelyezkedőké. A pilléreknek csak alapjai maradtak meg, egyedül a támfal feljárójától K-re látható eredeti helyén egy nagyméretű, gondosan faragott téglalapalakú, alsó részén vakolattal fedett pillér. A két szélső nagy pillértől D felé keskeny kerítésfal indul ki, amelyet a támfaltól D-re, azzal csaknem párhuzamosan haladó fal kapcsol össze. E D-i kerítésfalat kövezett bejáró szakítja meg, amely kissé keletebbre helyezkedik el, mint a támfalról ÉNy felé nyíló feljáró. A kerítésfalat a Ny-i és a D-i oldalon egy másik fal követi párhuzamosan, amely lényegesen mélyebben alapozott és felső szintje is alatta maradt a kerítés felmenő falánál. E fal fölött az ásatás során kerek átmetszetű, valószínűleg fából készült vízvezetékcső helye állapítható meg. A kerítésfallal párhuzamosan az alsó fal is ÉNy irányba fordul el a második díszkút előtt, a csatorna helye — alapozás nélkül — kis DNy irányú töréssel továbbra is megfigyelhető volt. Tehát nem a második díszkút vízellátást szolgálta. A második díszkút K-i oldalán, éppen úgy, mint az első díszkútnál, ÉNy—DK irányú csatorna halad el, részben ráépítve az utóbb említett alsó, ÉK—DNy irányú szakaszán csatornát hordó falra, majd beleköt a nagy DNy—ÉK irányú csatornába, amelyet a díszépítmény teljes hosszában megtaláltunk. A díszkút mellett húzódó csatorna, eltérően a nagy csatornától, az első díszkutat érintő csatornától, téglalapokból készült. Egy harmadik ÉNy—DK irányú csatorna a támfal, illetve a kerítés K-i vége mellett húzódik és köt be a nagy csatornába. Ez a csatorna szintén kőből készült és a kerítés mellett íves görbülete van. A kettős támfaltól ÉNy-ra levő domboldalon a feltárás során több nagyarányú épület maradványai kerültek elő. Ezek közül legnagyobb arányban került feltárásra a VII. épület. Tájolása megegyezik a támfaléval, Ny-i hosszú fala a támfal Ny-i lezáródásának vonalában fekszik, tengelye egybeesik a támfalon felvezető lépcső tengelyével: nem kétséges, hogy ez a hatalmas méretű építmény a támfal építési korszakába tartozik. Rendeltetését a teljes feltárásig nem lehet meghatározni. Falai szokatlanul vastagok, az alapozásnál meghaladják az 1,20 m-t, a felmenő falak 90—100 cm-esek. A támfal felé eső keskeny oldala 13 m széles, a DK-i sarok kivételével falait csaknem az alapozásig kiszedték. Az ásatási időszak végéig nem sikerült az épület teljes hosszát megállapítani. A Ny-i fal feltárt szakasza 41 m. Ezt a falat külső (Ny-i) oldalán hatalmas méretű pillérek erősítik. Az eddigi feltárás három pillér helyét állapította meg. A középső pillér az V. épület ÉK-i részébe beépült középkori ház DK-i sarkát alkotta és a pillértől ÉNy-ra induló falra épült rá a középkori ház K-i fala. A pillér 140 cm széles, amelyhez az É-i oldalon kis oszlopalapzat csatlakozik. A pillér hatalmas alapzata fölött a középkorban megbolygatott felületen nagyméretű oszlop körvonala sejthető. Az építmény K-i falának nagy részét kiszedték, csak a domb magasabb részén maradtak meg a felmenő falrészek. Az építmény belső részén padló nyoma sehol sem került elő. A D-i oldalon a kiszedett fal felső szintje alig egy ásónyomnyira jelentkezett a mai szint alatt és a kultúrréreg nem haladta meg az 50 cm-t. Az É-i részen a feltöltésből kialakult domb vastag réteget alkot az épület fölött s fölötte később periódusok figyelhetők meg. Az épület e részében a két fal között vastag pusztulási réteg figyelhető meg, igen nagy mennyiségű téglatörmelékkel, amelyet egy későbbi tereprendezés során egyenletesen teregettek szét. Különösen nagy mennyiségű tetőfedő tégla került elő a feltárt Ny-i fal ÉNy-i végében, ahol egy bélyeges tégla is napvilágra került, LEG II AD bélyeggel. A légiónak ezzel teljesen azonos típusú bélyege

8 a támfal K-i végénél is előkerült (240/795 c—d szelvény). Valószínű, hogy a nagyszabású középítkezés a légió közreműködésével történt. A VII. épület e felső szakaszán, részben a megmaradt alapfalakra helyezve, egy későbbi építmény maradványai állapíthatók meg. Az épületből a két É-i sarok maradt meg legjobban, ezt gondosan rakott kváderkövekből építették. Az épület falainak nagy részét később kitermelték. Erre a sorsra jutott két DNy—ÉK irányú felső fala és folytatása D felé. E VIII. épület felthetőleg a II. századra keltezhető VII. és a IV. század elejére megállapított V. épület közötti periódusból, feltehetőleg a III. századból való. Rendeltetése a feltárás befejezéséig nem adható meg. (2. ábra) Kis töredéke, DNy-i sarka került elő a IX. épületnek, a VII. épület DK-i sarkának ellenpontjaképpen. Kétségtelennek látszik, hogy ez az építmény, amely irányában, falainak vastagságában megegyezik a VII. épülettel, a támfal korszakába, a „díszépítmény"-periódusba sorozható. Falait a feltárt szakaszon, éppen úgy, mint a VII. épületét, kiszedték. Az első díszkút K-i oldala mellett húzódó csatorna az épület D-i falát keresztülvágta, éppen úgy, mint a kettős támfalat. A két díszkút közötti szakaszon egy nagyméretű IV. századi épület D-i homlokzatához tartozó négy pilléralap és e pillérekhez tartozó terrazzopadló került elő. A pillérek a két támfal között helyezkedtek el, a Ny-ra eső két pillér részben a belső támfalra épült. E X. épülethez tartozó falakat az ásatási szakaszban nem sikerült találni. Periódusok. A támfaltól É-ra és D-re eső területek az építkezési rétegek tekintetében erősen elütőek. Ennek részben a támfaltól É-ra eső rész lekopása az oka, de úgy látszik, eredetileg sem volt meg valamennyi építési korszak, amely a támfaltól D-re a támfal egész hosszában szinte egyöntetűen megfigyelhető. Éppen a szintek azonos jelentkezése miatt csak az első díszkúttól K-re és a második díszkút környékén készített metszetek leírásait adjuk. A 205/780 b—d szelvény K-i tanufala. A támfalhoz tartozó járószint az érintetlen talaj fölött jelentkező legalsó réteget jelenti. A támfal mellett magasabban kezdődött (+52), majd meredek eséssel a +42 szintig mélyült. A fal melletti magasabb rész a fal előtt húzódó ólomcsövet takarta. A szint vastagsága 10—15 cm között váltakozik, a fal mellett elvékonyodik. Felül kavicsos, agyagos, alul kövek vannak. A szint összetétele lényegesen eltér az első díszkúttól Ny-ra eső szakasztól, ahol nagy, egészen puha homokkő lapok alkották a járószintet. A kavicsosagyagos szint fölött helyenként égési maradványok, faszén darabok figyelhetők meg. Az 1. szintnek a támfal melletti magas indításához szintben csatlakozik egy vastag sóderes réteg, amelyen egyenletesen mutatkozik az egész metszetben. A két szint között sötétszürke, agyagos feltöltés van, a fal felőli részen sok hamu, faszén törmelék. Ez a 2. szint 8 SZILÁGYI J. : Inscriptiones tegularum Pannonicarum. Diss Pann II/1 (1933) 59. variánsa 221