Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. Az István Király Múzeum Évkönyve. 8.-9. 1967-1968 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1968)

Közlemények – Mitteilungen - Bánki Zsuzsanna – Fitz Jenő: Gorsium. Ötödik jelentés a táci római kori település feltárásáról 1965–66. – Gorsium. Fünfter Bericht über die Ausgrabungen in der römischen Siedlung bei Tác, 1965–1966. VIII–IX, 1967–68. p. 215–231. t. LIII–LV.

fal kőalapozásának ítélhető. Ezzel párhuzamosan, tőle D-re a III/A épület újabb fala került elő. A két fal között átégett, kormos rétegben nagy tömegű leletanyagot találtunk: egy keleti jellegű, anya-istennőt ábrázoló terracotta dombormű (LV. t. 1), számos csurgatott díszű és reliefdíszes világosszürke,sárgás edény, fedők, poharak, amelyekből több egyforma példány került elő. Esetleg a leletegyüttesben raktár-készletét láthatunk. Az átégett réteg alatt jelentkező szintben cölöplyukak figyelhetők meg. Az újabb ásatási megfigyelések alapján a feltárt területen a következő öt építési periódust különböztethetjük meg: AZ V. ÉPÜLET Az V. épület területén folytatott 1963. évi előzetes kutatás

6 alapján hozzá kezdtünk a legfelső római szinten (a középkori ház és rétegek alatt) megállapított IV. századi épület feltárásához. A középkori és a IV. századi szintek között mutatkozó feltűnően kis különbség — amelyet már 1963-ban is elsősorban a 175/800 szelvényben figyelhettünk meg, ahol a középkor a IV. századi rétegeket teljesen megsemmisítette és a szomszédos szelvényekkel összevetve mélyebben jelentkezett — a további feltárásban is nyilvánvalóan mutatkozott. Ennek hatása a IV. századi padló nagy részének elpusztításán, a falak kitermelésén, illetve — a legjellegzetesebb módon — a rómaikori falakra történt ráépítkezésen figyelhető meg. Ezek a jelenségek elsősorban a kötőanyag nélkül, sárba rakott középkori kőháznál szembetűnőek.A 170/795, 170/800, 175/795, 175/800 175/805, 180/800 és 180/805 szelvényekre kiterjedő egy helyiséges építményt a 170/795 szelvény tanúsága alapján az V. épület rossz minőségű téglapadlójára építették. A ház Ny-i fala a 170/800 szelvényben a római épület É-i zárófalához kapcsolódott, ugyanez a fal alkotta a középkori ház É-i falát is. A római fal koronáján tőle minőségben jól elhatárolható, sárba rakott középkori fal jellentkezik, az épület Ny-i és D-i oldalán lévő falakkal egyező magasságban. A középkori ház ÉK irányban azonban tovább terjedt, mint az V. épület. Mivel ennek K-i zárófala átvágta volna a középkori házat, a saroktól teljesen kiszedték. A római épület É-i falának folytatásában az említett helyeken megfigyelt sárba rakott falakhoz hasonló építkezés maradványai mutatkoztak. E kis épület D-i fala a DK-i sarkon ugyancsak római alapfalakhoz csatlakozott és római alapokat használtak fel K-i fal kiképzésénél is. Ezek a római falak azonban már nem az V. épülethez tartoztak, hanem lényegesen korábbi, Hadrianus uralkodásának idejére keltezhető nagy VII. épülethez. A DK-i sarkon a kis középkori ház a VII. épület 2. számú nagy pilléréhez támaszkodott. A II. századi hatalmas díszépítmény szintje lényegesen az V. épület alatt húzódik: ez a körülmény is azt igazolja, hogy a középkori építkezés — amelyet a bő leletanyag kétségkívül meghatároz —, az V. épület helyén nem talált említésre méltó feltöltést és annak rétegei alá ágyazódott. Ugyanezt « FITZ J.: Alba Regia 6/7 (1965/66) 155-157. a. Bennszülött házak az I. század második feléből; b. II. századi vályogfal-maradványok. Összefüggő épületet nem adnak; с Freskos III. századi épület a Severusok korából, hegyesszögben, illetve tompaszögben érintkező jóminőségű falakkal; d. vasolvasztó műhely; e. IV. századi bazilika. Az ásatási idény még nem zárta le a terület teljes feltásárát. Annak befejezése, a következő években, még kisebb módosításokat hozhat. Bánki Zsuzsanna ELTÁRÁSA (1965) juttatja kifejezésre az a körülmény is, hogy a IV. századi téglapadlót, amely a középkori házat kívülről körülveszi belül seholsem találtuk meg. Az V. épület K-i és D-i falait a későbbi, — középkori — építkezések teljesen elpusztították. A K-i oldalon a fal kiszedett helyét nyomon lehetett követni, a D-i oldalon ez az eddigiekben nem sikerült. Maga az épület a III. épülethez hasonlóan egyetlen nagy, téglalapalakú helyiségből áll, amelyhez az É-i oldal közepén kis méretű, de csaknem köralakú apszis csatlakozott. Az épület alaprajza alapján lehetséges, hogy a III. épülethez hasonlóan ezt is bazilikának használták. A rendkívül kevés IV. századi leletanyag rendeltetésére vonatkozóan semmiféle következtetést nem enged meg. Az épület eddig ismert hossza 18 m, szélessége 13 m, az apszis átmérője 6,30 m. A középkori háztól Ny-ra és D-re megmaradt a rossz minőségű, kockaméretű téglákból álló padló. A padlókkal borított területtől D-re már csak padló-alap nyomokat figyelhettünk meg. A téglapadló a középkori ház Ny-i fala mellett 4-315 cm magasságban

7 jelentkezett, a 175/ 795 szelvényben, a középkori háztól D-re ugyanez a padló +323 cm-nél volt. Itt a téglapadló D-i lezárása egyenes volt, utána erősen döngölt járószintet találtunk, amely köves alapozásba ment át. Az utóbbi +297 cm magasságban volt. Hasonló szinten találtuk azt a kis padlóalapozást a 170/790 szelvényben, az épület Ny-i zárófala közelében, amelynek magassága +295 cm. (2. ábra) Az épület korára a viszonylag kis számú éremanyagból vonhatunk le következtetéseket. A későbbi bolygatás miatt az érmek előkerülési szintje több esetben nem tekinthető korhatározónak, megbízhatónak. A 175/785 szelvényben +299 magasságban Traianus sesterciusa került elő, 22 cm-vel mélyebben, +277 cm-nél egy Valens kisbronz. Az előkerült érmek többsége azonban a korának megfelelő réteget jelezte. Még a középkori szintből származik egy II. Lajos denar +352 magasságban. A két legfontosabb és egyúttal az épület kora meghatározó darab a következő rétegből származik. Közülük Diocletianus sesterciusa a 175/795 szelvény téglapadlóján +317 cm-nél feküdt. Az érem körirata: IMP С С VAL DIOCLETIANVS PF AVG GENIO POPV LI ROMANI НТВ 7 Az I. villa Ny-i küszöbkövétől mért magasság. 218