Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. Az István Király Múzeum Évkönyve. 8.-9. 1967-1968 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1968)
Tanulmányok – Abhandlungen - Farkas Gábor: Adatok a földreformok történetéhez Fejér megyében. – Beiträge zu der Geschichte der Bodenreformen im Komitat Fejér (1920–1946). VIII–IX, 1967–68. p. 155–170.
ADATOK A FÖLDREFORMOK TÖRTÉNETÉHEZ FEJÉR MEGYÉBEN 1920 Fejér megye 1945 előtt a nagybirtokosok vármegyéje volt. A földbirtok-megoszlás igen aránytalan és eltérő az ország többi megyéjéhez viszonyítva. A nagybirtok területi aránya 1935-ben 42,2%-kal múlta felül az országos átlagot. Latifundiális nagybirtok mindössze kettő volt a megyében, de az ezer kh-at meghaladó nagybirtokok száma jóval több, mint másutt. A nagybirtok területi fölényét növelték a 100—1000 kh közötti gazdaságok is, amelyek 19,2%-kal haladták meg az országos átlagot. Még 1944—1945 fordulóján is a megye földterületének 62%-a volt a 100 kh-nál nagyobb földingatlannal rendelkezők tulajdonában. Ez a magyarázata annak, hogy a megyében élő törpe- és kisbirtokosok jóval az országos átlag alatt birtokolhattak csak földingatlant. 1935-ben az ellenforradalmi rendszer által végrehajtott földreform után a következő birtokkategóriák voltak Fejér megyében: 50.210 törpebirtokos tulajdonában mindössze 65.952 kh föld volt. Valamivel jobb a helyzet a kisbirtokosok esetében: 13.672 gazdaság 196.860 kh-t birtokolt. 382 középbirtokosnak 121,337 kh és 91 nagybirtokosnak pedig 308,622 kh föld jutott. Székesfehérvárt a város megművelhető 20 823 kh területén egyetlen nagybirtok működött, az 5498 katasztrális holdas városi földvagyon, amelyet a harmincas években majdnem teljes egészében kisbérietenként hasznosítottak. Középbirtok a városban 500 kh-nyi volt, amely három tulajdonos között oszlott meg, viszont a 766 kisbirtokos 11 358 kh-t mondhatott magáénak. 4081 törpebirtokos földbirtokkal nem rendelkezett, tulajdonuk csak házból belsőségből állott. A törpebirtokosok a város határából 16,6%-ban részesedtek, amely mindössze 3467 kh-t jelentett. Ez a réteg napszámosmunkákból és egyéb alkalmi munkákból tartotta fenn családját. A megye lakosságának legnagyobb része mezőgazdaságból élt. Ipari munkát kisiparosoknál, kisvállalkozóknál, valamint a gyári jellegű ipartelepeken találtak, de a húszas évektől megindult proletarizálódással a mezőgazdaságban feleslegessé vált munkaerőt a megye 43, a város 19 üzeme nem tudta befogadni- Székesfehérvárt volt a munkaerőfelesleg elhe1946 lyezése a legnehezebb. 1936-ban a város üzemeiben átlagosan 495 munkás dolgozott, amelynek felét a Felmayer féle kékfestőgyár alkalmazta. A többiek a villany telepen, a bőrgyárban, az élelmezési iparban, a kő, föld- és agyagiparban dolgoztak. A megyében az élelmiszeripar dominált, jelentős még a szeszgyártás, Ercsiben a cukorgyártás, valamint a malomipar. 1 Az ellenforradalmi rendszer alatt végrehajtott földreform körülbelül 10 évig húzódott. Fejér megyében 1923 végéig Százhalombatta kivételével minden községben megtartották a bírói tárgyalásokat, és 30 községben birtokbahelyezték a juttatottakat. 2 Mindez a földbirtokosok nem csekély ellenállásával találkozott. A megye további 70 községében a bírói tárgyalások lefolytatása után a juttatottakat éppen a nagybirtokosok ellenállása miatt — akik az államrendnél védelmet találtak, — nem lehetett azonnal birtokbahelyezni. A földkövetelő mozgalom pedig erős volt a megyében. Székesfehérvárt 200 olyan napszámos és törpebirtokos igényelt földet, akiknek egyáltalán nem tudtak juttatni. A város vezetősége ezeket Báránd pusztára akarta telepíteni. Ez az elgondolás megegyezett a seregélyesi, sárabai községi vezetők tervével is, mert földhiány miatt ezekben a községekben több családnak nem tudtak ingatlant juttatni. Báránd pusztán a telepesek új falut alapítottak volna, ahol a Magyar Katolikus Vallásalap 5000 kh-as birtokát kívánták felosztani. A Vallásalapot hasonló nagyságú területtel az Alföldön kártalanították volna. 3 A telepítést a földmüvelésügyi, a vallásés közoktatásügyi miniszterek ellenezték és meghiúsították. 1929-ben a város polgármestere a mezőgazdasági lakosság szegénységéről számolt be a főispánnak. „A város lakosságának zöme kisgazda, akiknek megélhetését a mezőgazdaság nem biztosítja egész éven át. Tekintélyes a földműves napszámosok száma is. Székesfehérvár határa kicsiny a kevés föld nem nyújt existentiát a kisbirtokosoknak, a földműves-napszámosoknak." A város kőművesei, ács és 1 Magyar Statisztikai Szemle, 16. 266-267. és 283. (1938.) 2 Fejér vármegye Alispánjának iratai, 50/1924. sz. (Továbbiakban: Alispáni iratok). Székesfehérvári Állami Levéltár. (SZÁL). 2 Székesfehérvári város Tanácsának iratai, 5076/1923. sz. SZÁL.
