Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. Az István Király Múzeum Évkönyve. 8.-9. 1967-1968 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1968)

Tanulmányok – Abhandlungen - Éry Kinga, K.: Reconstruction on the tenth Century Population of Sárbogárd on the Basis of Archaeoloogical and Anthropological Data. – A sárbogárdi X. századi közösség rekonstrukciója régészeti és embertani adatok alapján. VIII–IX, 1967–68. p. 93–147. t. XXVI–XLV.

A tárgyi anyag megoszlása a 3 fő leletcsoport között az alábbi: leggyakrabban (25%) ruházati felszerelést és ékszert (II. csoport), valamivel kevesebbszer (19%) rituális vonatkozású tárgyakat (III. csoport), s legritkábban (10%) gazdasági eszközöket temettek a halottak mellé. Ez a sárbogárdi eloszlás Povádhoz hasonlít a legjobban (10. ábra). A többi temetőhöz képest figyelemre méltó, hogy a sárbogárdi halottak ruházati felszereléssel és ékszerrel való ellátottsága aránylag alacsony, aminek lehet gazdasági, de lehet viseleti vagy rituális oka is. Ugyanakkor feltűnően magas a rituális tárgyak sírbatételének szokása (11. ábra). Ali. ábrán egyébként megfigyelhető, hogy a keresztény vallás térhódítása legkevésbé a II. leletcsoport előfordulási mértékét befolyásolta. Az I. leletcsoport leginkább férfiak sírjából ismeretes, gyermekeknél egyáltalán nincs. A II. leletcsoport leginkább nők sírjaiban található, míg a III. leletcsoport leggyakrabban gyermekek sírjaiban fordul elő. Utóbbihoz hasonló jelenség még Szentes-Szentlászlón észlelhető (12. ábra). Jóllehet a síroknak csak 40,6%-ban volt melléklet, az előkerült tárgyak azonban igen sokfélék. Sárbogárdon 32 féle tárgy ismeretes, ami a korabeli temetők között kiemelkedő érték (13. ábra). Legtöbb tárgyfajta a II. leletcsoportban található, legkevesebb a Ill.ban (14. ábra). Érdekes jelenség, hogy a legtöbbféle tárgyat férfiak mellett találni, legkevesebb félét nők mellett. Ez szintén sárbogárdi sajátosságnak látszik (15. ábra). Legtöbb féle tárgyat a férfiak 40—60 éves korukban kaptak, s a nők 60 éves koruk után (16. ábra). Az egyes tárgyak előfordulási sajátosságai közül csupán néhány esetet emelünk ki (2. táblázat). Gyöngyöt csak gyermekek viselhettek, 14 éves korig. Ezzel szemben Kérpusztán és Zalavár-Kápolnán a nők 40 éves korukig viseltek gyöngyöt. Tojás melléklet szintén csak gyermekek sírjából került elő. A tojásokat a halott ízületi végződéseihez és a nemi szervek tájékára helyezték. Férfi-, női- és gyermeksírban egyaránt előfordult csiga melléklet. A csigákat hasonló helyeken találjuk, mint a tojásokat. A sírleletek alapján joggal következtethetünk a sárbogárdiak ló, szarvasmarha, juh és tyúk-tenyésztésére. A sárbogárdi temetőben van néhány jelenség, amely külön elemzést igényel. A 33. sírban, melynek sajátos helyzetéről fentebb már szó volt, egy 42—46 éves férfi feküdt, derekán kétszer körülcsavarva a temető egyetlen veretes öve. Erre az övre kést és tarsolyt függesztettek, s a tarsolyban csiholó és kova volt. A tarsoly bőrből készült, s megmaradt fedőlemeze megőrizte az eredeti, ún. intarziás technikával készült mintázatot (17. ábra). A lelet egyedülálló, s a díszítési mód ezideig csak turkesztáni eredetű bőrcsizmákon ismeretes. A sírban az említetteken felül egy juh tibia volt még. A tárgyak és a sír helyzete alapján a férfi a sárbogárdi közösség honfoglaló generációjának a feje lehetett. Az 5. sírban egy 47—51 év közötti férfi feküdt, aki a temető egyetlen fegyverrel eltemetett halottja volt. Sírjában 7 nyíl, tegez, íj, kengyelpár, zabla és nyereg volt. Az adatok különböző szempontú mérlegelése alapján ez a férfi lehetett a közösség 2. generációjának a feje, a 33. férfi halála után. A temető északnyugati szélén egy fiatal szarvasmarha sírja került elő, benne az állat teljes csontváza, levágott mellső lábakkal. E sírt a hazai emlékanyagban egyedülálló volta következtében Kralovánszky A. már ismertette. Véleménye szerint az állat a közösség fejének vagy magának a közösségnek jelképezhette a totemállatát. A temető középső szakaszán két önálló lósír került elő teljes lététemmel, s az egyik mellett agyagfazék és két kova volt. Valószínűleg áldozati állatok voltak. Egy másik sírban két teljes igáslovat temettek el felkantározva, felettük pedig fiatal férfi teteme feküdt. E különféle lótemetkezéseknek sem ismeretes hiteles hazai előfordulása. A temető északkeleti szélén egy nagyméretű négyszögletes, mély akna került-elő, benne nagyobb kövek voltak» déli sarkában pedig egy nagyméretű faoszlop cölöplyuka. Mint à gödör, mint a hatalmas bálványfa kultikus jelentőségű lehetett, s párhuzamai ezideig nem ismeretesek» Régészeti elemzések alapján a temetkezés kezdete a honfoglalás korára tehető, kereken véve 900-ra. A temetkezés felhagyása pedig a X. század utolsó harmadára, a 970—990-es évekre keltezhető. III. Demográfiai elemzés Sárbogárdon a születéskor várható átlagos élettartam 32,1 év volt, mivel azonban a csecsemő- és gyermeksírok egy részét a földmunkák elpusztították, ez az érték reálisan 28—30 év között lehetett. Rendkívül ritka az a jelenség, hogy a férfiak halandósága nagyobb, mint a nőké. A 20 éves kort megélt férfiak csak további 22,7 év megélését remélhették, míg a nők 33,5 évet (3. táblázat). Ennek következtében a felnőtt férfiak 50%-a csupán a 40. életévét érte meg, míg a nők 50%-a megérte az 55. évét is (20. ábra). Ezekből az adatokból talán a férfiak és nők biológiai ellenállóképességének eltérő voltára, feltehetően eltérő eredetére is következtethetünk. A közösség 3 generáción át temetkezett a temetőbe. Egy generáció alatt 31—36 fő élhetett a telepen, ami 4—5 kiscsaládnak felel meg (5. táblázat). IV. Embertani elemzés A sárbogárdiak csontanyaga aránylag rossz megtartású. A csontok minőségi reprezentációs értéke mindössze 0,48. Ebből következően a belőlük levonható következtetések mértéke és érvénye is korlátozott, elsősorban a nőkre vonatkozóan. A férfiak és nők koponyáinak metrikus nemi különbségei több sorozathoz viszonyítva átlagosak, vázcsontjaikon ez valamivel kifejezettebb (7—8. táblázat). A koponyán a nemi különbség főként az arcváz-szerkezeten kifejezettebbek (9. táblázat). A morfológiai bélyegek nemi dimorfizmusa különféleképpen fejeződik ki az egyes életkori csoportokban. A juvenis korban (15—22 év) a nők feminin karaktere igen kifejezett, míg a férfiak masculinitása jóval gyengébb. Az adultus-maturus korban (23—59 év) a nők feminin karaktere a fiatal korúakhoz képest a felére csökken, q. férfiak masculin karaktere viszont megkétszereződik. 9* 131