Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. Az István Király Múzeum Évkönyve. 6.-7. 1965-1966 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1966)

Kiállítások – Ausstellungen - Weiner Piroska: Mátyás király kincsei kiállítás. VI–VII, 1965–66. p. 142–143.

'utánuk már sok mindent másképp látunk, mint az­előtt. A rendezés tanulsága volt az is: mekkorát nőtt Kon­dor életműve 1959 óta. Akkori kiállítása inkább egy páratlan tehetségű és felkészültségű grafikust muta­tott be, mint festőt. Itteni képei a ma talán legjelen­tősebb fiatal festő művei. Micsoda biztonsággal, len­dülettel, s nagyvonalúsággal van megfestve a ^Repü­lés szimbóluma," c. kép óriás felülete. Nincs egyetlen centimétere sem, amelyik ne lenne megoldva. A rendezés ezúttal valóban tisztán csak öröm és izgalom volt. Élvezet még az is: egy gyengébbnek lat­szó falat szétbontani, majd újból összerakni. Világo­san látszott, hogy ezzel az anyaggal semmit sem kell „csinálni", vagyis a lehető legegyszerűbben kell ren­dezni. A táblaképeket igyekeztünk a középpontban tartani, az olajpasztellek, litográfiák és rajzok kerültek a pe­remre, így a középső, belső térben önálló kis egység alakult ki: a hosszanti falakon egymásnak felelve a két nagy vászon (A repülés szimbóluma 1964, Êpiick 1959), a két keresztfalon a táblaképek és a Bosch után készült színes tusrajzok. A képek folyamatos sorát csak helyenként bontot­tuk meg, ahol a képsor értelmezése úgy kívánta. A legszebb kis táblaképeket, köztük az ikont, nem egyen­letesen akasztottuk, hanem kissé ritmizálva, el választ­va-összekapcsolva a szomszédos képek szereplőit, ez­által játékos — színjátékszerű — dialógus alakult ki közöttük, amelynek szelleme talán nem volt idegen Kondor művészetétől. K. Kovalovszky Mória Mátyás király kincsei kiállítás* Félezeréves történelmi évfordulóra emlékezik ma az ország- Félezeréves eseményt köszönt ma megnyitó kiállításával Székesfehérvár és az István Király Mú­zeum, s ezt nem tehetné méltóbb eszközzel, mint az eseményt felidéző dokumentumok, műalkotások be­mutatásával, ünnepélyes kiállításával. Az 1458-ban királlyá választott Mátyás törvényes koronázására 1464 év nagypéntekjén került sor Szé­kesfehérvárott, királyok koronázásának, királyok te­metkezésének ebben a városában, mely látta hazánk történelmének kezdetét. Mikor Mátyás királyt meg­koronázták,— amint Bonfini írja: „a nép nagy örven­dezése közepette", — Székesfehérvár már akkor régi történelmi emlékek jelképe volt, hiszen itt emelke­dett István király ősi bazilikája. Hogy ez milyen volt, az ma már legendák homályába vész, de az bizonyos, hogy már Mátyás királynak is egy rég letűnt magyar történelmi korszakot idézett Székesfehérvár, úgy, mint ma nekünk, és őneki is v a multat, a történelmet, a művészeti emlékek gazdag gyűjtőhelyét is jelentette Ezek a művészeti emlékek már régen bevonultak a művészettörténelembe. Ismerik, csodálják, tanulmá­nyozzák, magyarázzák őket, —a mai kiállítás Székes­fehérvár és az ország története egy későbbi nagy eseményének: Mátyás király koronázásának szól, «в a személyéhez kapcsolódó magyarországi reneszánsz művészeti korszak emlékeit gyűjti össze az igaz mű­vészetnek szóló hódolatital, kegyeléttel, a történelem nagy alakjának szcjló tisztelettel. Mert Mátyás fél­ezeréve lépett /trónra, de emberi és uralkodói egyéni­ségének ragyogó vonásai közelhozzák őt a mai em­berhez. Erőteljes egyéniségében a reneszánsz diadal­mas szellemi áramlatának világa tört be a középkori Magyarországra. Társadalmi és politikai koncepciójá­3. A Csók István Képtár előcsarnokában rendezett kiállítást Weiner Piroska, az Iparművészeti Múzeum főigaz­gatója nyitotta meg. 1964. március 28— április 5 között 7650 ban, pénzügyi, közigazgatási, honvédelmi és kultúr­politikájában céltudatosan törekedett olyan központi hatalom megerősítésére, amely a főurak mellett a köz­nemességre és a városi polgárságra támaszkodik és a jobbágyot is segíti, embernek tekinti. Sőt egész szo­katlan módon támogatta a városok fejlődését, lehető­vé tette, hogy polgári, paraszti egyének m-gas hiva­talokba kerüljenek. Kivételes tehetséggel teremtett rendet, fogta össze a pozitív erőket és érit el nagy győzelmeket. Magyar vezetés alatt álló hatalmas birodalom lebe­gett a szeme előtt. Szellemi központ alakult ki körülötte, s az új rene­szánsz műveltséget sugárzó irodalom, művészet vi­rágzott uralkodása alatt, mely latin jellege mellett sa­játos magyar vonásokat is tartalmazott és udvara az újkor kibontakozó magyar szellemének biztató elód.ié­vé vált. Újszerű vonása volt kultúrpolitikájának, hogy alkotásaival, alapításaival, műgyűjtő munkássá­gával nemcsak a maga, hanem a nemzet dicsőségét kívánta növelni. Okmányai fogalmazásában új szem­pont jelenik meg: az uralkodó dicsősége előtérbe he­lyezése helyett gyakran alkalmazza az „országunk haszna", „országunk dicsősége" szavakat, — a Corvi­na könyvtárat is „országunk dicsőségére" hozta létre, — s ez akkor szokatlanabb nézőpont volt uralkodó ré­széről, mint ahogy ezt ma felfogjuk. A kiállításon elsősorban Mátyás személyéhez kap­csolódó művészeti alkotások szerepelnek, hiszen min­den emberi alkotás között a leghosszabb életű és ha­tású a művészet, aminek az a sajátossága, hogy töre­dékeiben, is tükrözi, sugározza, kifejezi a kort, amely­ben készült. Látni fogjuk Mátyás király jelentős me­cénás!, műpártoló tevékenysége emlékeit, néhány pa­zar vásárlását, — idehivatott külföldi mesterek, a ha­talmas olasz reneszánsz küldötteinek, képviselőinek alkotásait. De Mátyásnak a hazai művészet és művészi kézmű­vességek alakításában enné] nagyobb és szintén újító tette volt: hazai műhelyek; könyvmásoló, könyvkö­tő, kőfaragó, bronzöntő, kerámia- és intarzia-műhe­lyek létesítése, melyek segítségével a reneszánsz szel­leme a művészi művességek útján terjedt hazánkban, alakította, gazdagította a hazai művészetet, ezeket az emlékeket is látjuk a kiállításon, — hatásuknak jeleit sokszáz év multán is megtaláljuk. Ma, ennyi idő után egyre tisztábban látjuk Mátyás tetteit, nagyszerű kezdeményezéseit, de a távlat meg­mutatja a súlyos nehézségeket is, amelyekkel meg kellett küzdenie, látjuk uralkodása után a sötét felhő­ket is. Tudjuk, hogy halála után ismât a feudális reak­ció lett úrrá az országban, és Mátyás alkotásai igen gyorsan a, semmibe foszlottak. Háborús, sötét évszázadok következtek, melyek vi­harai még nyomait is eltörölték Mátyás uralkodása fényes korszakának. Pazar építkezéseiből, amit csodáit az egé'Siz világ, ma a régészelt tudománya tárja fel a még egyáltalán fellelhető maradványokat. Mi maradt meg könyvtárából, kincsestárából, palotái mesés be­rendezéséből? Morzsák, foszlányok, sok megsemmi­sült, sokat széthordták, a megmaradt töredékeket mú­zeumaink, könyvtáraink igyekeznek megőrizni, meg­menteni a jövő számiára, Az ország tíz nagy múzeuma adta legféltettebb kin­cseit erre a kiállításra, a nagy politikus uralkodó, mű­vészetpártoló humanista király emléke iránti tiszte­letből, a kiállítást kezdeményező város iráni szeretet­ből. Ritkán láthatclak együtt az Országos Széchenyi Könyvtár, az esztergomi Főszékesegyházi Könyvtár és Kincstár Corvinái, ötvösművei, — az esztergomi Ke­látogatója volt. Az alábbiakban Weiner Piroska megnyitóbeszédét közöljük. 142

Next

/
Oldalképek
Tartalom