Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. Az István Király Múzeum Évkönyve. 6.-7. 1965-1966 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1966)

Új szerzemények – Neuerwerbungen - Kovács Péter: Képzőművészeti gyűjtemény. VI–VII, 1965–66. p. 136–137.

Az állattartás eszközanyaga főleg a juhászat tár­gyaival gyarapodott. Szorosan ehhez a gyűjtemény­csoporthoz tartoznak a pásztorművészkedés összegyűj­tött tárgyai, a használatra készült pásztorfaragások is. В а г а с s-K iss zentmik lós telepről „sindő"-ket, „szurkoló"-kat és egy csacsinyerget szereztünk (lelt. sz. 63.1.1-63.10.1). A „sindő" a birka törött lábának sínbe rakására szolgált, a „szurkolókat" pedig a bárányok jelölésére használták. Nagylókon és a hozzátartozó Erdőmajorban 4 db remekbefaragott juhászkam­pcsbothoz (lelt. sz. 63.14.1, 63.22.1, 63.25.1, 63 114.1), választóostorhoz és dohánytartó „kostökzacskók"-hoz, azok elkészítésének eszközeihez jutottunk, (lelt. sz. 03.107.1-63.113.1). Az egyik rövid kaimpós'bot vége a tüs­ke böködésére szolgáló irtóvassal van ellátva, a másik három db bot faragott kampóját külön illesztették vá a somfanyélre. Ugyancsak innen került be egy négy­lábú fejőszék, ívelő ülőkével. (LV t. 2) Savanyú Géza és Németh István csákberényi juhászok egy-egy kampósbotot ajándékoztak a múzeumnak. Mindkettőt Savanyú Géz a faragta 1962-ben (lelt. sz. 63.23.1-63.24.1.) Horgos József volt páko zdi, lovasberényi ju­hásztól egy rézkampós botot vásároltunk, (lelt. sz. 64.167.1). Ugyancsak tőle ajándékozás révén egy sa­játkészítésű, teljes bárányjelölő készlethez jutottunk (lelt. sz. 64.168.1.1.-64.168.1.13). A pásztorművészet tár­gyai közül ki kell emelnünk egy spanyolozott tükröst (lelt. sz. 63.29. 1) és egy lószőrből font óraláncot (lelt. sz. 64.164.1). Az utóbbi Pető Mihály enyingi pásztor munkája és ajándéka. A zsákmányoló gazdálkodás tárgyköréhez két M a­g y a r a 1 m á son gyűjtött vasbádog lemezből készült, rugós szerkezettel működő ürgecsapdát szereztünk (lelt. sz. 64.40.1-64.41.1). Megemlítünk még egy Pá­k ózdról gyűjtött régi típusú kosárvarsát és egy vesz­szőből font csikvarsát „csíkkosarat" is (lelt. sz. 64.32.1­64.33.1). A táplálkozás témakörének újszerzeményű tárgyai közül legjelentősebbek: egy p á к о z di háztartásból származó konyhaeszközök (lelt. sz. 63.243.1-63.249.1, 63.196.1-63.217.1) és a Sárkesziről gyűjtött ilyen jellegű anyag (lelt. sz. 63.72.1-63.106.1-8). A bútorgyűjteményünk, néhány kiemelkedő értékű objektummal gyarapodott. Ezek közül említésre mél­tó egy 1860-as dátummal jelzett feliratos, festett szek­rény (LV t. 1) és egy vésett, festett, komáromi típusú, 1831-es dátummal jelölt tulipános láda (lelt. sz. 63.267.1). Mindkettőt Pák ózdon találtuk, egy helyen. Ugyancsak P á к о z dról két támlásszéket és egy böl­csőt is vásároltunk (lelt. sz. 63.255.1, 63.269.1-63.270.1). Viselet-textil gyűjteményünk a j e n ői meny­asszony- és férfiviselet darabjaival (lelt. sz. 64.223.1­64.227.6) és Székesfehérvá r-F elsőváros női viseletével bővült (lelt. sz. 64.228.1-64.228.14). Az egyik legszebb, legértékesebb ruhadarabunkat, egy rátétes, hímzett subát „bundát" Csákvá ron vásároltuk meg. (LIV t. 1-2) Ezt Sáfrán István, hajdani csákvári bíró viselte a századforduló idején, és az anyagban talált jelzés szerint Dunaföldvárról került tu­iajdonosához. Kerámia gyűjteményünket főleg P á к о z dról és S u к о r óról egészítettük ki jelentős anyaggal. Leg­nagyobb részét a házak padlásain találtuk meg már használaton kívül, esetleg magvak, termények tárolá­sára hasznosították azokat. A legkülönbözőbb formájú és rendeltetésű edénytípusokat gyűjtöttük össze: la­kodalmi fazekakat, dagasztótálakat, nagytálakat, tá­nyérokat, csikós-, mintás-, mázas-, mázatlön fazeka­kat, poharaikat, „bugyoga" korsókat, csutorákat, „szá­jasokat", ikeredényeket, kuglófsütőket, tarkedli sütő­ket, zsírszűroket, lábasokat, dohánytartókat stto. P á­k о z don egy 1812-ben készült, M. I. monogrammal ellátott mázatlan gyertyamártó edényt találtunk. A cserépedények nagyobbrésze С s á к v á ri műhelyek­Ш bői származik, és a készítésük a múlt század második felére datálható (LVI t. 3-4). Csizmadia János a „nép­művészet mestere" címmel kitüntetett csak vári fa­zekasmester a múzeumnak ajándékozta édesapja múlt század végén készített festéktartóját és cukortartóját (lelt. sz. 63.116.1.1-63.117.1.4). Ugyancsak megkaptuk tőle édesapja mázmérő edényét (lelt. sz. 63.122.1). Sze­reztünk néhány értékes darabot К i s 1 á n gról, T á c­ról és Csős zről is. A kis-mesterségek tárgyköre néhány fazekas szer­számmal gyarapodott Csizmadia János ajándékozása révén (lelt. sz. 63.268.1-63.268.8). A textil készítéssel kapcsolatosan Pák ózdról, a kendermegmunkálás teljes eszközkészletét szereztük meg egyhelyről. Mán­gorló fa gyűjteményünk is több szép faragott darabbal egészült ki (LVI t. 1-2). A közlekedés gyűjteménye részére T á con egy könnyű kocsit vásároltunk meg. Népszokásaink emlékanyagát a moh ai farsangi szokás ruházatával, álarcával, felszerelésével bővítet­tük (lelt. sz. 63.30.1.1.-63.30.1.4, 64.162.1-64.163.1). Mór­ról egy kerekes kereplőt szereztünk meg, amelyet a múltban nagyhéten használtak (lelt. sz. 64.192.1). A csákvári kovács-, bognár-lakatos egyesült céh zászlója és asztala Kovács László révén került a mú­zeumba. T á con 5 db gyermekjátékot gyűjtöttünk (lelt. sz. 63.31.1-63.35.1). Néprajzi gyűjteményünk 1964. év végén 4970 db­ból állott. Pesovár Ferenc Képzőművészeti gyűjtemény 1963-ban a Csók István Képtár képzőművészeti gyűj­teménye két tárggyal gyarapodott, összesen 500 fo­rintért két Székely Bertalan vázlatot szereztünk. 1964-ben a tanácsosítás után első ízben komolyabb összeget kaptunk képzőművészeti vásárlásra. Ez volt az első év, amikor gyűjtési elképzeléseinket legalább részben valóra válthattuk. Lehetőségeinkhez mérten törekszünk az élő magyar művészet minél átfogóbb jellegű anyagának, a megyei festők képeinek, s az e területről indult nagy mesterek (Mészöly Géza, Csók István) alkotásainak megszerzésére. Tervünknek legnehezebben megvalósítható része az utóbbi. Tekintve, hogy képzőművészeti vásárlásra csak az év végén kaptunk pénzt, már nem gondolhattunk arra, hogy aukción nézzünk körül, s ezért ez évben le kellett mondanunk az ilyen irányú gyűjtésről. Alkalmi vételként szereztük meg Pietro Rivetti olasz művész 9 guache-ból álló albumát, amely a csákvári Eszterházy kastély parkjáról készült, a XVIII. szá­zad végén. XX. századi gyűjteményünket a következő tárgyak­kal gyarapítottuk vásárlás útján: 1. Kondor Béla: Az idő múlása (olajpasztell, 1963) 2. Ferenczy Béni: Dévi (bronz, 1920) 3. Laborcz Ferenc: Életvágy (bronz, 1963) 4. Áron Nagy Lajos: Kazaldombok (olaj, 1964) 5. Ballagó Imre: öreg hölgy (akvarell, 1964) в. Francsics József: Építők (olaj, 1964) A Művelődésügyi Minisztérium két al­kotást ajándékozott képtárunknak: 1. Áron Nagy Lajos: Hazafelé (olaj, 1963) 2. Gross Arnold: Kertvárosi álom (rézkarc, 1963) Pátzay Pál szobrászművész ajándékaként Job­bágyi Gaiger Miklós öt képe került birtokunkba, va­lamennyi az 1930-as évekből: 1. Virágcsendélet (pasztell) 2. Félakt (pasztell)

Next

/
Oldalképek
Tartalom