Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. Az István Király Múzeum Évkönyve. 6.-7. 1965-1966 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1966)
Szemle – Rundschau - Kovács Péter: In memoriam Ybl Ervin. VI–VII, 1965–66. p. 219.
IN MEMÓRIÁM YBL ERVIN A művészettörténetírás „nagy öregjei" közül néhány hónap leforgása alatt ketten haltaik meg,. Először Lyka Károly, nemzedékek irányítója és nevelője, majd Ybl Ervin. Megrendülten hallottuk a hírt, hogy 1965. augusztus 11-én, hosszú szenvedés után, életének 76. évében meghalt dr. Ybl Ervin kandidátus, művészettörténész. Halála fájdalmas vesztesége a magyar tudománynak, ismerőseinek, barátainak és nem utolsó sorban a közönségnek, művei sok-sok olvasójának. Ybl Ervin édesatyja Ybl Lajos építész volt, unokatestvére a múlt század egyik legnagyobb építőművészének, Ybl Miklósnak. Ybl Ervin így már ifjú gyermek korától a családban tanulta meg szeretni a művészeteket. Egyetemi tanulmányait Budapesten és Párizsban végezte. Jogi, majd filozófiai doktori címet is szerzett, A francia nyelven kívül csaknem egyenlő módon értett és beszélt németül, olaszul és angolul is. Fiatal korától kezdve sokat utazott, látott és olvasott. A művészet iránti érdeklődése az első pillanattól kezdve egyszerre volt a tudósé és a szépet szerető emberé. Ezért van az, hogy írásai ma is frisseik, érdekfeszítőek, a nagyközönség számára, s ugyanakkor kutatási eredményei, munkájának módszerei, rendszeressége és gondossága példa lehet az új művészettörténész generáció számára. Gyermekkora a századforduló liberális légkörében telt, s erre az időre esik felnőtté válásának kora is. Ez a liberalizmus nyomta rá bélyegét egész működésére is. Fiatalon került be az akkori Kultusz Minisztériumba, ahol később Majovszky Pál örökét vette át a művészeti osztályon. Hivatali munkájában és írói tevékenységében egyaránt a liberalizmus objektivitása vezette. Nem volt „harcos" egyéniség. Írásaival, tetteivel nem bántott meg senkit, kerülte az összeütközéseket. — Talán ez a magyarázata annak is, hogy az egyetlen volt a minisztériumban, aki 1919 előtt, alatt és után is hivatalban maradt. Nem volt harcos egyéniség, de ha megszólalt, akikor mindig a jó ügy mellett szólt. Kritikusi tevékenységét a Budapesti Hírlapnál kezdte, amelynek sokáig volt képzőművészeti rovatvezetője. Később — egészen haláláig — állandó szerzője volt minden jelentősebb művészeti lapunknak, írásai a művészetet szerető-, értő, s az újat objektív, megbízható módon értékelő tudósnak mutatják. Első önálló műve („Az ornamentika") 1914-ben jelent meg. Máig a legfontosabb magyar nyelvű kézikönyvek közé tartozik 1930-ban' megjelent kétkötetes műve, a „Toscana szobrászata a quattrocentoban". Nevéhez fűződik a magyar és külföldi művészettörténetírás nem egy fontos attribuciója. Sokat dolgozott élete utolsó évtizedeiben is. 1957-ben jelent meg nagyszerű monográfiája Ybl Miklósról. Az ő érdeme az első jelentős összefoglalás megírása Csontváry Kosztka Tivadar művészetéről is (1958). Egyike volt Európaszerte a középkori és reneszánsz olasz szobrászat legjobb ismerőinek. De ugyanígy értett az európai barokk építészethez, vagy a 19—20. századi magyar művészet kérdéseihez. Utolsó éveiben szerencsém volt őt személyesen megismerni. Minden beszélgetésnél újra és újra meglepett friss tájékozottsága, fiatalos érdeklődése a legújabb,legaktuálisabb művészeti kérdésekben. Betegsége már rég megnehezítette mozgását, mégis szinte egy pillanatra sem szűnt meg dolgozni. Nevével, cikkeivel állandóan találkozhattunk a művészeti folyóiratok lapjain. A művészet iránti szeretete nem merült ki adatok kutatásában, eredmények és értékelések közikézre bocsátásában. A szüleitől s családjától örökölt szép 18—19. századi képző- és iparművészeti gyűjteményt hosszú élete folyamán állandó vásárlásokkal gazdagította, így a modern magyar művészetet nemcsak szóval és írásaival, hanem mecénási tevékenységével is támogatta. Az ő gyűjtőtevékenységének köszönhetjük, hogy megmenekült a pusztulástól Fémes Beck Vilmos egyik főműve is, mert nem sajnálta a fáradságot a MÉH-telepek felkutatásától sem. 1962-ben kelt végrendeletében képző- és iparművészeti gyűjteménye, valamint levelezése, kéziratos (tudományos) hagyatéka örökösévé az István Király Múzeumot tette meg. (A hagyatékot részletesen az Alba Regia következő kötetében ismertetjük.) Székesfehérvárra azért gondolt első sorban, mert innen származott családja, itt született Ybl Miklós is. — Ezért, amikor utolsó búcsút veszünk Ybl Ervintől a munkássága iránti tisztelet az ember iránti szeretet mellett e sorokat nem utolsó sorban diktálja a hála is. Ybl Ervin hagyományozása nagyszerű alapot teremtett múzeumunknak további gyűjtőmunkájához a 19—20. századi magyar művészet körében, másrészt lehetővé teszi egy várostörténeti múzeum létrehozását is Székesfehérvárott. Kovács Péter 219
