Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. Az István Király Múzeum Évkönyve. 6.-7. 1965-1966 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1966)

Közlemények – Mitteilungen - Nagy Lajos: Pusztatemplomok Fejér megyében. – Ruinenkirchen im Komitat Fejér. VI–VII, 1965–66. p. 173–179.

21. M EN YÖD — 1269-ben említik először: Terra Menik, 1394-ben Mened, 1464-ben Menewd (Csánki III. 338). A török hódoltság alatt puszta: árendások legeltetik (Károly IV. 218). Ma Cecéhez tartozik. Templomromját az István Király Múzeum leletkatasztere nyilvántartja. A múzeum tulajdonában van 2 innen előkerült lelet: egy román stílű kereszt és egy XII. századi női szobor (Ltsz: 7464, 8824). 22. NAGYHANTOS — Boldizsár Gáspár nagylóki bíró írta Pesty Frigyesnek 1864-ben, hogy „sok helyen épületek alapjaira, sőt templomalapra és temetkezési helyre is akadtak... A mostani birkamajorhoz közeli térség pusztatemplomnak neveztetik, mivel ott akadtak a már említett templom alapjaira, az onnéd kiszedett építési anyagok, e puszta építésekor felhasználtattak". 23. NANA — 1379-ben possessio (С s á n к i III. 339). A török hódoltság alatt elpusztult, 1660-ban Puszta Nana faluhelyet a kócsiak használták (U et С 4-42). Pesty Frigyes tudósítója szerint az ondódi Kreutz-Dicket dűlőben, vagyis az Untere Wald dűlőben a Kálvária hegyen láthatók a nánai templom romijai. 24. NÉMETEGYHAZA — Csánki nem említi, de valószínű, hogy azonos azzal a Nemptivel, melyet 1325-ben a mai Németegyházával szomszédos Bodmerrel, Szoccsel, Csákánnyal stb. együtt, mint Fejér megyei birtokot sorolnak fel (Csánki III. 320). 1453-ban Vitány vár tartozékai között szerepel, mint puszta (Bártfai-Szabó L á s zj 1 ó, Pest megye okleveles emlékei, Bp. 1938. 201). 1652ben a bicskei job'bagvok Németh Egyház nevő pusztá"-ról írnak (OL. Batthyány lt. Miss. — bicskei jobbágyok levele Batthyány Ádámhoz 1652. július 29.) Templomának emlékét őrzi a Kisnémetegyháztól délnyugatra lévő „puszta templom dülö" (OSzK kataszt. — P e s t y). A templom romjait 1703-ban említi egy összeírás: ruder a etiam antiqüa Ecclesiae (OL. Batthyány lt. Senioratus 2-17-22.B.). Ez a rom azonos lehet a Károly János által itt az un. „templom földjén" említett templomrommal, mely terméskőből és római párkányos cserépből épült. A szentély félkör-apsissal végződik. A hossza 5, szélessége 3 öl, a falak vastagsága 2 és 1/2 lábnyi. Környéke régészeti leletekben gazdag (V. 47, Gen thon 193). 25. ONDÓD (Pusztavám) — 1440-1446. között említenek oklevélben Hozyowama és Eghazaswama possesislokat, 1450-ben pedig Kyswama-t (Csánki III. 356). A török uralom alatt elpusztult. 1660-ban Ondódot a szendiek, szákiak ós a dádiaik bírták áirendában, Pusztavámot pedig mint faluhelyet a császáriak (U et С 4-42). Károly János szerint 1715-ben szállták meg ismét a lakosok. Pesty Frigye s tudósítója szerint a Kákástói dűlőben hajdan templom volt romjai 1864-ben még láthatóak voltak. 26. RÉTI — Károly Róbert korában possessio Csánki III. 344: Reth). A XVI-XVII. században már néni említik. Ma puszta Inotától délre. A pusztától közvetlenül nyugatra az 1857-ben készült kataszteri térképén Szent Egyházi dűlő elnevezés található (OSzK kataszt.). 27. RÉTSZILAS — A középkorban besenyő telep volt (Károly V. 228-230). Neve oklevélben először 1384-ben fordul elő (Csánki III. 351: Zilas, Zylas). A defterek (V e 1 i с s - Ka m m e r e r I. 178, 254, 329) és a XVI. századi összeírások szerint (U et С 37-14, 15, 16) 1561-1582. között is lakott helység volt. Valószínűleg a 15 éves háború idején pusztult el. 1726-ban tanúvallomásban említik a rétszilasi pusztatemplom helyét, s vallják, hogy „azon Puszta Szentegyház, amely az Marha állason haiíason alul essik igazán való Reth Szilassi Szentegyház". Peti с s István siimontornyai lakos 2425 éve, árendálván a rétszilasi pusztát, a templom körül kaszált, В о r n i s János 25 éve Simontornyán laktában az alapi pusztán kaszált, s látta a rétszilasi puszta templom helyét (FM.Lt. AJIP 446). A templom a Czecze-Sárbogárdi út és Sárviz között volt. Ha figyelembe vesszük a Sárviz reguláció előtti állapotát, meglehetős pontossággal megállapíthatjuk a rétszilasi pusztatemplom helyét. 28. SÁRBOGÁRD — Az oklevelek 1323-1498. között említik (Károly V.234, — Csánki Ш. 321). A XVII. században nagy rác település volt (FM.Lt. Jankovich lt. Körtvélyes és Sismánd 82). A községtől keletre, a „pusztatemplom egy templom maradványairól neveztetik így, melyek nyomai még néhány év előtt is felismerhetők voltak" —i írta Pesty Frigyesnek 1864-ben Kraics Ignác sárbogárdi jegyző. Zách József szerint (78) a mai falutól negyed órányira kelet felé volt a pusztatemplom. 29. SÁRKERESZTES — Középkori adat nincs. Az 1660-as csókakői összeírásban már népes magyar helységként szerepel (U et С 4-12). Pesty Frigyes tudósítója szerint „az idősebb emberek meghallgatása után az mondatik, hogy a jelenlegi falutól délnek még mindig találhatók régi épület alapkövei. Ügy adják elő, hogy az valamikor keresztes barátoké volt." 30. SÁRSZENTÁGOTA — 1342-1502. között előfordul oklevelekben (Csánki III. 346: Sancta Agatha, Zent Ágota, Zenthagatíia). A török hódoltság alatt elpusztult, csak a XIX. században alakult ismét önálló községgé. A falutól keletre, 1852-ben a Sárkereszturról Sárbogárdra vezető út jobb oldalán a Sárkereszturral határos dűlő neve: Szentegyházi dűlő (OSzK kataszt). '31. SÁRSZENTMIKLÓS — 1324-1496. között fordul elő oklevelekben, 1376-ban Szent Miklósról elnevezett kőtemplomát is említik (Csánki III. 349: Zenthmyclos, Besenew Zentmiklos). A XVI. században is lakott helység (U et С 37-13, 14, 15, 16), а 15 éves háború idején pusztult el (U et С 37-19). А XVII. században rácok lakták, s a fehérvári török pasának volt itt majorsága (FM.Lt. Jankovich lt. Körtvélyes és Sismánd 82.). 1772-ben németek és magyarok telepedtek le (UT). 1864-ben Keszte Károly jegyző írta Pesty Frigyesnek: „A mostani Sár szentmiklós helységtül nyugatra hajdan volt egy rác falu, mi a most is rác temető helyiségnek ismert helyről bizonyítatik be. Különösen egy 83 éves életben lévő öregember állítja, miszerint ő ott ismert templomfalakat is." 32. SISMÁND — Neve a török időkben Hiszárloczi volt. 1701-ben Mihalo Mikelicz 40 éves pentelei lakos úgy tudta, hogy Hiszárloci Karácsony hoz tartozott. Szántották, vetették, s az árendát Pápára, a ciszterci szerzet adminisztrátorának adták (FM.Lt, CC XV. 416). A XVII. század közepén 1669. körül) a sismándi falu „templomhelye nyilván látható kepén megh is teczett". Ekkor már nemcsak a templom, h-nrm a falu is puszta volt (FM.Lt. AJIP 5-9. — 1717.). 33. SOMLYÓ — 1397-1436. között előfordul oklevelekben mint possessio (Csánki III. 345: Somlyó, Wegsoimlyo, Bukensomlya et Sarsomlya). A török uralom alatt és után Polgárdihoz tartozó puszta (U et С 7-32). Monostorromjának falmaradványait 176