Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. Az István Király Múzeum Évkönyve. 6.-7. 1965-1966 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1966)
Közlemények – Mitteilungen - Gorsium. Vierter Bericht über die Ausgrabungen in der römischen Siedlung bei Tác, 1963–1964. VI–VII. p. 161–164.
elő. A csontkarköitők azonos, máshelyen nem ismert díszítésmódja (egyes körülhatárolt területek kitöltése azonos pontkörös mintával) és a pontkörös díszek köreinek azonos méretei szintén helyi műhelyre utalnak. A pasztagyöngyök helyi előállítására eddig mindöszsize három teljesen azonos színű és mintájú (a mintát máshonnan nem ismerjük) szemesgyöngy utal. Az apró gyöngyök egész Valeria és Pannónia Príma területén azonos formájúak, tehát a műhely létéről sem. pozitív, sem negatív adatot nem szolgáltatnak. Minde:zek a megállapítások az eddig előkerült anyagon alapulnak, a további ásatás ezeket természetesen mcldosíthatja és megváltoztathatja. Lányi Vera A MARGITTELEPI BENNSZÜLÖTT TELEPÜLÉS FELTÁRÁSA A II. villa 14 és a IV. századi temető feltárása közben 1960 óta á legalsó rétegben számos gödör, földbevájt ház, kemence került elő, amelyek az I. század végi, II. századi lakosság településére vetettek fényt. A villa falai, padlói a temető sírjai azonban a korábbi periódus jelenségeit nagyrészt tönkre tették, a részletfeltárások összefüggő képet nem adtak. 1963-ban nyílt először lehetőség arra, hogy a II. villától Ny-ra, a temető szélső sírjai között egy teljes épületet feltárhassunk (1. ház). j 1964-ben a IV. századi temető Ny-i végét sikerült meghatározni. A bennszülött település valamivel tovább terjedt Ny felé, ez lehetővé tette, hogy széles sávban, összefüggő területen tíz lakóházat és a házakhoz tartozó gödröket tárjunk fel. A telep eddig ismert része egy rétegű. Egyedül a DNY-i sarokban egymás fölé rétegeződve metszik egymást a 3. ház, az 1. árok és a 2. ház. Ezek egymáshoz való viszonyát a következő év vizsgálata és a leletanyag elemzése határozza meg. A lekeritett sarkú, téglalap alakú házak egy része kis eltérésekkel К—Ny irányú (2, 5, 7, 8, 10) másik része É—D tájolású (3, 4, 6, 9) volt. Nagyságuk megközelítőleg 3X2 m, egyedül a 7. ház jelentősen eltérő : 5,40 X 3,60 m. Ez mélyebb is, mintegy méterrel, mint a többi, négy sarka hegyesszögben kiugró. A 4, 5, 7, 10. házak feltehetőleg egységet alkottak. Rendkívül nagy és egyöntetű kerámia anyaguk arra enged következtetni, hogy e helyen kerámia raktár lehetett. E különleges felhasználás mellett szólhat a 7. ház mérete is. Valamennyi ház agyagtapasztású volt, egyedül a 7. ház alján nem találtunk tapasztást. A házak felmenő falai a 4. és 10. háznál talált maradványok alapján szürke vályogtéglából készültek. A tetőszerkezetet tartó cölöplyuk a 10. ház két rövidebb oldalának közepén, a 2. ház sarkain van (az egyik sarkot IV. századi sír dúlta fel). A 7. ház alján téglalap alakot kirajzoló cölöplyuk-rendszert tártunk fel. A 2. és a 3. ház egyik hosszanti oldalához körtealakú verem csatlakozott, amelyet a 2. háziban hamu és kerámia, a 3. házban néhány cserépdarab töltött ki. Az előkerült leletanyag csaknem kizárólag kerámia és állatcsont. Igen változatos a bennszülött pecsételt és a sigillata utánzatú kerámia. A 7. házban 3 érem jött elő, közöttük egy Traianus középbronz. Néhány bronz tárgy között több szárnyas- és térdfibula akadt. A IV. századi temető területén végzett ásatások a bennszülött településhez tartozó leletanyagában több Vespaianus dénár található. A település anyagának feldolgozásáig a telep korát csak hozzávetőlegesen határozhatjuk meg az I. század közepe és a markomann háborúk között eltelt évszázadra. Kocztur Éva GORSIVM VIERTER BERICHT ÜBER DIE AUSGRABUNGEN IN DER RÖMERZEITLICHEN SIEDLUNG BEI TÁC, 1963—1964 FREILEGUNG DER GEBÄUDE III/A (1963) Die Freilegung des unter der altchristlichen Basilika gelegenen Bauwerks III/A, das auf das 3. Jahrhundert datiert werden kann, setzten wir auf dem Gelände westlich von der Basilika fort, dort, wo im vergangenen Jahr die vielen Wandmalereibruchstücke zutage gekommen waren. Die diesjährige Ausgrabung lieferte ebenfalls zahlreiche Wandverputzreste: grössere Partien der Fresken haben sich in situ, auf der stehenden Mauer erhalten. Auch diese Wandmalerein schmückten eine Lehmziegelmauer, wie wir es im Vorjahr beobachtet hatten. Oberhalb der Freskenschichte kam ein Ziegelsteinboden — der Fussboden einer quadratischen Bretterbude aus dem 4. Jahrhundert zum Vorschein. Eine ähnliche Bude fand sich in einer etwas tieferen Lage, südlich von der ersten. In der kleinen Mörtelrinne, die den Fussboden umrandete, waren die Abdrücke der Bretterwand gut sichtbar, östlich von den beiden Bretterbuden entdeckten wir einen kleinen, mit Steinen umlegten Schmelzofen mit einem ziegelsteinernen Unterteil, und einer Menge herumliegender Eisenklumpen. Dem Anschein nach wurde im Ofen Eisen geschmolzen. An der Südseite fanden wir auch das Ende der Doppelmauer des Bauwerks III/A, die wir 1962 auf dem Gelände der Basilika freigelegt hatten. Die südliche Sperrmauer berührte die Doppelmauer in einem schiefen Winkel. Zwischen der Doppelmauer kamen in gerader Linie mit der Südmauer elf Münzen zutage. Den Münzfund schloss ein Antoninianus des Philippus iunior. 4 Eine weitere Mauer des Bauwerks III/A — gleichfalls eine Doppelmauer — entdeckten wir westlich von der Basilika. Oberhalb der Mauern, im Schnitt des Segments, konnte eine dünne Brandschichte beobachtet werden, die das Fundmaterial, das mit der Mitte des 3. Jahrhunderts abgeschlossen werden kann, überlagerte. 14. BANKI ZS.: Alba Regia 4/5 (1963/64) 126. 11. Alba Regia 161
