Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. Az István Király Múzeum Évkönyve. 6.-7. 1965-1966 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1966)

Tanulmányok – Abhandlungen - Farkas Gábor: A szabadegyházi Szeszgyár története (1912–1949). – Die Geschichte der Spiritusfabrik von Szabadegyháza (1912–1949). VI–VII, 1965–66. p. 111–126.

az igazgatónak a cukorrépaterületeken folyó munkák elvégzéséről.

23 A legnagyobb mennyiségű cukorrépát a szolgaegyházai, perkátai* seregélyesi gazdaságoknak sikerült a szeszgyárba szállítani. G r óf Hunyady Imre perkátai nagybirtokos 1943—1944. gazdasági évben 117 kh-on termelt cukorrépát, amit a gazdasági vasúttal összekötött gazdaságból be is szállított 1944 december 3-ig — Par ragpusztáról 151 532 kg-t és Bárányjárasból 518 880 kg tisztasúlyú cukorrépát. A Hunyady gazdaság 1944 őszén 96 640 kg répaszeletet szállított el a gyárból. — A szeszgyár a bevetett földterület után 1944 tavaszán 1872 kg cukorrépamagot, 3860 kg péti sót és 585 kg cukrot adott a gazdaságnak.

24 A nagy cukorrépa kampány ellenére sem tudtak elegendő mennyiséget termelni, így "a melaszból történő szeszgyártás is folyt párhuzamosan. 1942 november 7-én a Baranyavári Cukorgyár Részvénytársaság 400 q melaszt szállított a gyár részére.

25 Az őszi cukorrépa szállítással kapcsolatosan megnövekedett munkát a gyár szállítómunkásai nem tudták elvégezni, így idénymunkásokat fogadtak a cukorrépa szállítás időszakára. 1943 szeptemberében Lázár Pál Sárbogárd.—Alsótöbörzsök illetékességű lakos 20 fős munkacsapatával szerződött a gyárba a cukorrépa ki és átrakására, valamint a répaszelet berakási munkáinak elvégzésére. A munkacsoport akkordmunkában vállalta a munka elvégzését, a szerződés szerint azt „nappal és éjjel egyaránt kötelesek végezni". — Megállapodás jött létre az igazgató és a csoportvető között, hogy cukorrépát a MÁV kocsiból az úsztatóba vagy prizmába rakják. A kirakott 100 q répáért 500 pengőt kaptak a munkások, a MÁV kocsikba berakott répaszeletekért 100 q-ként pedig 350 pengőt. Kötelezték a csoportot arra is, hogy akkordmunka hiányában szeszgyári napszámosmunkát végezzenek, aminek ellenértékeként minden megkezdett óra után 50 fillért és 60 %-os napszámbért fizettek. Az OTI és öregségi] árulék 50 %-a a munkaadót, 50 %-a a munkásokat terhelte. A munkásoknak ezenkívül fizetniök kellett a kereseti különadót, rokkantadót és a hadfelszerelési adót is. A szeszgyár ekkor már hadiüzem volt, a gliceringyári építkezések és kísérletek következtében a hadiüzemi munkásokra vonatkozó rendelkezéseket a szállítómunkásoknak is be kellett tartaniok. A gyár igazgatója a munka biztosítása érdekében a csapat egy heti keresetét visszatartotta, amelyet csak az akkordmunka teljes befejezése után fizettek ki. A hadiüzemi rendelkezés az élelmezésben is megmutatkozott. A szeszgyár naponta 1 kg krumplit, 10 dkg szalonnát utalt ki a csapat tagjainak.

26 23'. M4I4. évi jelzetnélküli levelezés. 24. Ibid. 414—1946 sz. 25. 1942. évi jelzetnélküli levelezés. A Szeszegyedárusági Igazgatóság a fennhatósága alá tartozó összes szeszgyárak részére történő vasúti szállítási problémákat 1938 őszén megoldotta. Az egyedárusági szeszfőzdék és gyárak üzemeltetése az eddiginél jóval nagyobb mennyiségű cukorrépa, melasz, szesz- és szénszállítást igényelt. Az érvényben lévő MÁV szállítási szabályok szerint a fuvardíjat az egyes feladó állomásokon kellett kiegyenlíteni, amely a szállításokat csak bonyolította. A szállítás számos különböző vasútállomásról történt, a fuvardíjak azonnali kiegyenlítése céljából az; egyes szállító helyeken nagyobb készpénz összeget kellett tartani. A szállítási fuvardíjfizetésének egyszerűsítését azzal oldották meg, hogy a MÁV és a Szeszegyedárusági Igazgatóság 250 000 pengő megállapodást kötött és a szállítási költségeket havonta egy alkalommal fizették. Később fuvarhitelt — a MÁV-on kívül — kötöttek a Győr-Sopron-Ebenfurti Vasúttal, majd a Mohács—Pécs Vasút, a Szeged—Csanádi Vasutak, a Budapesti Helyiérdekeltségű Vasutak, a Debrecen—Nyírbátori Helyiérdekű Vasút, az Alföldi Első Gazdasági Vasút, a Bodrogközi Gazdasági Vasút, és a Nyíregyházavidéki Kisvasutakkal is.

27 A szállítási nehézségek leküzdése után az igazgatóság az egyes szeszgyárak fejlesztésére tért át. Lényegében elavult, a korszerű szeszgyártáshoz nem megfelelő a berendezés Szolgaegyházán, ahol elsődleges teendők közé tartozott a termelés intenzitásának biztosítása. Alapvető feladatokat kellett megoldani, mint a vízhiány leküzdése, az elektromos energia termelése, majd néhány elavult gépi berendezés kicserélése. A megyei hatóság is tudomásul vette, hogy Szolgaegyházán állami vállalat létesült. Megyei hatóság járta be a szolgaegyházi vízfolyást, majd adott engedélyt, a vízművek építésére. A sárbogárdi járás főszolgabírája 1942. április 18-án tartott helyszíni szemlét, és az 1884. évi XVII. törvénycikk 25. és 26. §-a alapján adott iparhatósági telepengedélyt arra, hogy az állam által kisajátított Kisperkátai Szeszgyár és Finomító Rt területén és épületeiben, valamint az e célra emelt új és toldalék épületekben a műszaki leírásoknak megfelelő kivitelben és berendezéssel, gőzerővel előállított villamos árammal hajtott munkagépekkel szeszgyárat létesíthessenek, és azt a jövőben is üzemben tarthassák.

28 A szolgabíró helyszíni szemléje ekkor már csak formalitás volt, hiszen negyedik esztendeje már államilag irányított szeszgyártás folyt, sőt a II. világháborúba történt bekapcsolódással a gliceringyár felépítésére is megtörténtek az előkészületek. 26. Ibid. 1943. évi jelzetnélküli levelezés. 27. PM. Ibid. 28. Ibid. 115