Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. Az István Király Múzeum Évkönyve. 6.-7. 1965-1966 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1966)
Tanulmányok – Abhandlungen - Farkas Gábor: A szabadegyházi Szeszgyár története (1912–1949). – Die Geschichte der Spiritusfabrik von Szabadegyháza (1912–1949). VI–VII, 1965–66. p. 111–126.
el nem halasztható javítási munkálatok adódtak. A szeszgyári üzemekben üzemszüneti napot nem is tartottak. A győri szeszgyárban naponta túlhaladták a 8 órás munkaidőt, a vasárnapokat pedig munkanappá nyilvánították, mert így kívánta meg ezt az üzem menete. 18 A szesztermelésnek a melasz mellett legfontosabb alapanyagbázisa a cukorrépa maradt. A szeszgyár igazgatója a cukorrépát a környező uradalmakból és a közép- és kisbirtokos parasztságtól szerezte meg. A cukorrépatermelésben bizonyos konkurrenciát jelentett az Ercsi Cukorgyár, amely megalakulása óta nagy mennyiségben vásárolta azt Fejér megye uradalmaiban. 1940-ben a cukorgyár a répáért métermázsánként 2 pengő 80 fillért adott, a Szolgaegyházi Szeszgyár viszont 10 fillérrel többet fizetett 1—1 mázsa cukorrépáért. A szeszgyár ugyanakkor gondoskodott jó minőségű vetőmagról is, amelyet métermázsánként 70 pengőért adtak a termelőknek, és hogy a termesztéssel a gazdák elégedettek legyenek, katasztrális holdanként 80 pengő termelési előleget fizettek. A cukorrépa feldolgozása után 60 %-os répaszeletet juttatnak vissza a termelőknek. 1940-ben gróf Esterházy László sárosdi uradalma és gróf Semsey Lászlón é nagylóki gazdasága termelt a szeszgyárnak nagy mennyiségben cukorrépát. A következő év tavaszán széleskörű szervezéssel vélik biztosítani a cukorrépa mennyiséget. A gyár igazgatója levélben fordult a környező uradalmak bérlőihez és a földtulajdonosokhoz. Az igazgató az egyedáruságivá fejlesztett szeszgyár támogatására hívta fel őket, mivel ez nem magán, hanem állami érdekeket szolgál. (Az uradalmak a szeszgyárat legjobb és nagy mennyiségű cukorrépaszállítmánnyal, támogassák.) Az igazgató mindent elkövetett, hogy a cukorrépa átvétele után a termelők elégedettek legyenek. A szeszgyár fejlesztése a környező uradalmakat valóban arra ösztönzte, hogy minél több cukorrépát termeljenek a szeszgyár számára is, mert ez jövedelmüket növelte, s a „jövőben is biztosíték lesz — ahogy dr. P e t hő Sándor írta —, hogy az uradalmak termelvényeit bő termés és nehéz értékesítési viszonyok mellett is átveszi a szeszgyár". 1941 tavaszán gróf Eszt e rh á z y L á s z 1 ó , g r ó f S e m s e y Lászlón é, Felsőőri Nagy Pál és Gyula gazdaságai szerződésben biztosították a szeszgyár részére termelendő cukorrépát. 19 N e deczky-Griebsch Viktor szolgaegyházi uradalmában 1938-tól átlagosan 100 katasztrális holdon termelt cukorrépát a szeszgyárnak, amely évente 130 vagon répa mennyiséget jelentett. A Nedeczky gazdaság mintaura18. PM 9035—1942 sz. OL. 19. Egyedárusági Szeszgyár iratai. Szolgaegyháza 1941. évi jelzetnélküli levelezés. SZÄL. dalma mennyiségileg a legtöbbet, minőségileg pedig a legjobb répát szolgáltatta a szeszgyárnak. 20 Ugyancsak szervezőmunka folyt a falvakban a kisgazdatársadalom körében is, hogy szerződéses termeléssel biztosítsa a gyár a megnövekedett alapanyag bázist. 1941. március 29-én a polgárdi gazdakör elnökét bízták meg, hogy a gazdák között a szerződéses cukorrépatermelést bonyolítsa le, ezért a gyár a gazdakörnek métermázsánként 5 fillért fizetett. 21 A Dég—Lepsény közötti birtokokon 100 q-án felüli répa termelésére kötöttek szerződést a kisgazdák, azonban csak azzal a feltétellel, ha a gyár a cukorrépát a földeken veszi át. A gyár egyezkedni kezdett gróf Festetich Sándor dégi nagybirtokossal, hogy 1941 őszén a szállítást gazdasági vasútján Lepsény állomásra engedélyezze. A gyár a szállítás költségét vállalta, és egyben kötelezte magát, hogy a bérlők terményszállítását nem akadályozza. A nagybirtokos azonban a gyár kérelmét elutasította. Arra hivatkozott, hogy a vasúti kocsik gyenge állapotban vannak, „ez már magábanvéve is kizárja azt, hogy a vasúton másoknak is lehessen szállítani". 22 A szeszgyár igazgatója 1941. szeptember 1-én szerződést kötött a MÁV pécsi üzletvezetőségével, mely szerint a sárosdi vasútállomáson szekérhídmérleget és mázsáló irodát állít fel. A vasútállomáson 30 m 2 területet igényelt a Szeszegyedárusági Igazgatóság, hogy ott a cukorrépaszállítmányokat tárolhassák. Hasonlóan a szeszgyár használta Somlyópusztán és Zichyújfalun felállított szekérhídmérlegeket is. A szeszgyár a cukoirépaszállítással kapcsolatos nehézségeket nem is tudta mindig megoldani, mert a környező uradalmak tulajdonosai és bérlői gátolták a szállítási munkálatokat. A kisgazdák által termelt cukorrépára pedig egyre nagyobb szüksége volt a szeszgyárnak. 1941-ben gróf Semsey Ferenc Sárosd-nagyhantospusztai uradalma — amely az előző években tetemes mennyiségű cukorrépát termelt — a megkésett tavaszi munkákra való hivatkozással nem kötött a gyárral cukorrépatermelési szerződést. A negyvenes években is intenzív levelezés folyt a szerződések kötése ügyében az uradalmakkal és a kisgazdákkal egyaránt. A szeszgyár igazgatója kereste a lehetőségeket a cukorrépatermelésnek mennyiségi növelésére. 1943. február 13-án Hagyó Kovács Gyulától, az előszállási uradalom jószágkormányzójától érdeklődött, hogy tavasszal a szeszgyár részére milyen nagyságú területen termelnek cukorrépát. A leszerződött területeket a gyárigazgató pénzügyőrrel állandóan ellenőrizte, aki felmérte a területet, előleget fizetett ki a termelőknek, és beszámolt 20. Ibid. 195—1946 sz. 21. Ibid. 1941. évi jelzetnélküli levelezés. 22. Ibid. 114
