Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. Az István Király Múzeum Évkönyve. 4.-5. 1963-1964 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1965)

Tanulmányok – Abhandlungen - Dani Lukács: A dunaújvárosi (dunapentelei) osztályharc 1918–1919-ben. – Der Klassenkampf von Dunaújváros (Dunapentele) in den Jahren 1918–1919. IV–V, 1963–64. p. 155–159.

léma rendezésének felvetésével a helyi közép­birtokos-kulák összetételű Nemzeti Tanácsnak átmenetileg sikerült a „törvényesség" helyre­állítása, az elöljáróság ellen indított akció le­szerelése. A forradalmasodott falusi szegénység várta a Nemzeti Tanács ígéretének megvalósítását. A tanács viszont a karhatalom létrehozásával igyekezett elejét venni a további kilengések­nek. A konszolidálódás érdekében azonban kénytelen volt beleegyezni abba, hogy a nem­zetőrség zömét a földet váró leszerelt katonák alkossák. A tanács a csendőrség csatlakozásá­tól és parancsnok személyétől várt támogatást. 7 A nemzetőrségen belül a Nemzeti Tanácsnak egyelőre nem sikerült támaszt találnia. A fegy­veres testület magatartását alapvetően a lesze­relt katonák határozták meg. A parancsnok sze­mélyéről pedig rövidesen kiderült — mint a visszaemlékezők állítják —, hogy a ,,nép em­bere volt". Ezért a tanács fő célkitűzése arra irányult, hogy ettől a karhatalomtól és a le­szerelt katonák zömétől megszabaduljon. Káro­lyi Mihály sikertelen belgrádi tárgyalásait kö­vetően a haza megvédésének jelszavával akarta célját elérni. November végén gyűlést hívtak össze a köz­ségháza elé. Itt Szávics Miklós középbirtokos, a Nemzeti Tanács elnöke arra bíztatta a le­szerelt katonákat, hogy mentsék meg a hazát. Agitáció ja ellenkező hatást váltott ki. ,,A hadi­milliomosok, a felmentettek is jöjjenek!" — kiabálták a gyűlés résztvevői. A Nemzeti Ta­nács nem érte el célját. Sőt ezzel a fellépésével eredeti szándékai is lelepleződtek. Erre enged­nek következtetni a gyűlés olyan közbekiáltásai, mint: „Megyünk, ha maguk is mindannyian jönnek I" 8 A tanács, hitelének megmentése érdekében és a nemzetőrség nyomására, kénytelen volt konkrét intézkedéseket tenni a sürgetett föld­kérdésben. Ehhez a ténykedéshez a Károlyi kormány december elejei bizalmas körlevele is indítékot adott. 9 Ez arra hívta fel a földbirto­kosokat, hogy a „nép hangulatának pillanatnyi lecsendesítése érdekében engedjék át földjeik egy részét haszonbérbe, vagy részes gazdálko­dásra. A törvényesség látszatára ügyelő Nemzeti Tanács, az elöljáróság közreműködésével, a Pajzs-féle birtokon megkezdte 1 hold terjedel­mű bérletek juttatását. Elsősorban a leszerelt katonák számára. 10 A bérlők kiválogatása (amely a proletariátus megosztását célozta), a bérlet nagysága és a várt földosztás ilyen meg­oldása csak részben érte el célját. A proletá­7 HORVÁTH FERENC visszaemlékezése. 8 BÁNKUTI JÁNOS (Dunaújváros, Óváros, Attila-u.) vissza­emlékezése. 9 NÉMETH MIHÁLY visszaemlékezése. 10 NÉMETH MIHÁLY és BÁNKUTI JÁNOS visszaemlékezései. riátus öntudatosabb rétegében szétfoszlottak a Nemzeti Tanács irányában még megnyilvánuló illúziók is. A földkérdés megoldatlansága a Nemzeti Ta­nács elleni szervezkedésre késztette a legöntu­datosabb proletárokat. Ezt a szervezkedést azonban befolyásolta a földbérlet juttatásának ténye. Az a kérdés, hogy ki juthasson bérlet­hez, alkalmas volt a proletariátus erejének a megosztására. A földkérdés radikális megoldá­sának igénye a Nemzeti Tanács ellen, a bér­lethez juttatás elsőbbségének, illetve jogossá­gának problémája pedig a megosztódás irányá­ban hatott a proletár szervezkedéseken belül. December közepén szinte egy időben újjá­szerveződött a Földmunkások Szövetségének helyi csoportja, Petrovics István vezetésével, és megalakult a Szociáldemokrata Párt szerve­zete Asztalos István irányításával. 11 Mindkét szervezet tömegét agrárproletárok alkották. A szövetség vezetői az 1905—1906-os sztrájk szervezői, akik megnyerték maguknak — a földbérlet igényeik elismerésével — az üoaros segédek egy részét is. A Szociáldemokrata Párt élén iparos mesterek és segédek álltak, de vol­tak agrárproletár vezetői is. A kisiparosok je­lentős része a pártba tömörült. A két szervezet között egyetértés volt abban, hogy a földkérdés radikális megoldására szük­ség van. Hogy ezt elérhessék, helyet követel­tek maguknak a Nemzeti Tanácsban. Ugyanak­kor gyakorlatilag elodázták a bérletek juttatá­sát, annak vitatásával, hogy ki jogosult bérlet igénybevételére. A két proletár szervezet szembenállását a reakció nemcsak, a bérletek kiosztásának be­szüntetésére használta fel — méghozzá úgy, hogy a felelősséget a szervezetekre hárította —, hanem az ellentétet kihasználva, kísérletet tett a nemzetőrség lefegyverezésére is. 12 1918 ka­rácsonyán — a szomszédos Rácalmás nemzet­őrségét segítségül híva, megkísérelték a helyi nemzetőrség lefegyverezését. A nemzetőrség proletár tagjainak ellenállása és a parancsnok (Kallós Dezső főhadnagy) szilárd magatartása következtében a terv kudarcba fulladt. A nem­zetőrség elleni fegyveres támadás közelebb vit­te egymáshoz a két proletár-szervezetet. De­cember utolsó napjaiban együttes fellépésükkel akadályozták meg a Nagyatádi pártja helyi szervezetének létrehozását. 13 A Nemzeti Tanács ugyanis — a nemzetőrség elleni sikertelen ak­ció után — pártalapítással tett kísérletet tö­megbázisának kiszélesítésére, és ezzel pozíciói a megerősítésére. (A pártszervezetet január végén nyilvános gyűlés mellőzésével alakították meg.) 11 ASZTALOS ISTVÁN, PETROVICS ISTVÁN és NÉMETH MIHÁLY visszaemlékezései. 12 HORVÁTH FERENC visszaemlékezése. 13 NÉMETH MIHÁLY, ASZTALOS ISTVÁN és PETROVICS ISTVÁN visszaemlékezései. 156

Next

/
Oldalképek
Tartalom