Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. Az István Király Múzeum Évkönyve. 2.-3. 1961-1962 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1963)
Tanulmányok – Abhandlungen - Farkas Gábor: Az 1831. évi kolerajárvány Fejér megyében. – Die Choleraepidemie des Jahres 1831 und die Bauernbewegungen im Komitat Fejér. II–III, 1961–62. p. 91–94.
AZ 1831. ÉVI KOLERAJÁRVÁNY FEJÉR MEGYÉBEN Fejér megye népét a történelem folyamán gyakran pusztították járványos betegségek. A középkor századaiban, a 145 évig tartó török uralom idején, a XVIII. század egészében pusztító hatású betegségek zajlottak le, amelyek között leggyakoribb a pestis volt. Megyénk nagy része, de különösen Székesfehérvár környéke egészségügyi szempontból később sem volt megfelelő. A Mezőföld mocsarai, a Duna gyakori áradásai, a Székesfehérvárt körülvevő láp és mocsár a járványos betegségeknek melegágyai voltak. A múlt század első felében a mocsarak leesapolása és azok termőfölddé tétele érdekében sokat tettek, de bőven akadt még az egészségre ártalmas, esztendőkön keresztül vizenyős, lápos terület a lakott települések közelében. Székesfehérvár belterületén még 1831-ben is találunk mocsaras telkeket, rendezetlen a Sárvíz mindkét ágának partja, a Sárrét pedig a várost úgyszólván körülövezi. 1 Százharminc esztendővel ezelőtt pusztító erejű járvány dúlt Európában, amely Lengyelországon és Gálicián keresztül még az év nyarán eljutott Magyarországira s nein kerülte el Fejér megyét sem. Ez az új, nálunk eddig ismeretlen betegség a kolera volt, amely a városi polgárság, a falusi jobbágyság és szegénysorsú zsellérség közül egyaránt szedte számos áldozatát. A járvány elhárítására a hatóságok nem voltak felkészülve. A helytartótanács a Galíciában pusztító keleti epemirigy betegségre felhívta a vármegyék figyelmét, de védekezésre csak a gyakori pestisjárványok elleni régi, kipróbált és igen elavult rendszabályok alkalmazását ajánlhatta. 2 A megyében tevékenykedő orvosok primitív felkészültsége, a hathatós gyógyszerek hiánya, a falvak népének bizalmatlansága az orvos és a gyógyszerek iránt aura engedtek következtéim, hogy kemény adminisztratív rendszabályok alkalmazására lesz szükség a kolerajárvány okozta megbetegedések alkalmával. A járvánnyal kapcsolatos előzetes vármegyei intézkedések fokozták a jobbágyság elégedetlenségét a földesurak és az államhatalom képviselői iránt, abban a jobbágy elnyomás további jelenségét látták. Mindehhez járult még az^ hogy a nép életkörülményei 1831-ben a szokásosnál is kedvezőtlenebbek voltak. 1830-ban gyenge termést takarítottak be, és tavasszal már sok családnál kevés vagy egyáltalán nem volt élelem. A kortársak rámutatnak arra, hogy a betegség legfőbb előmozdítója a sanyarú élet, amely jellemzője volt az ezeriholdakon dolgozó uradalmak és jobbágyfalvak népének. Az egyik jelentésben olvasható, hoey a megyében „a nép az élelem rendkívül való szűkösségével küszködik". 3 A megyei hatóságok tisztában voltak azzal, hogy a nép élelemhiányban szenvedett. Javasolták a földesuraknak, hogy azoknak a jobbágyoknak, akik kérik, még a dézsmálás előtt engedjék meg, hogy gabonájukat a szántóföldekről behordhassák és 1 Magyar városok és vármegyék monográfiája. Fejér vármegye. 384 o. Bp. 1937. 2 Fejér vármegye kolerabizottságának jegyzőkönyve. 1831. Székesfehérvári Állami Levéltár. 3 Ibid. elnyomtathassák 5 hogy ezáltal élelemhez jussanak. 4 Ezt az intézkedést a hatóságok akkor hozták, amikor a felvidéki megyék népe felkelt urai ellen. Bár a járványvédelmi intézkedéseket Fejér megyében is meg kellett tartani, korántsem azzal a szigorral járták el, mint Zemplén. Abaúj, Sáros, Gömör és Szepes megyék esetében, ahol éppen ezek az intézkedések keltettek bizalmatlanságot a nép részéről a hatóságok iránt. A megyei hatóságok védelmi intézkedéseket foganatosítottak a járvány megakadályozása érdekében. Elzárták azokat a megyéket, amelyekben kiütött a betegség. Fejér megye polgárőrséget szervezett és a Duna mellé őrjáratokat rendelt Pest vármegye határától egé^ szén Tolnáig. Az őrség feladata volt, hogy a Duna túlsó partjáról minden átkelést megakadályozzon. Ennek érdekében elzárták a dunapentelei, adonyi, egyházai j rá с aim ás i réveket és az átkelő forgalmat egyedül az ercsi révre korlátozták. A megyében egészségügyi bizottság alakult, amely üléseit az első időkben Rácalmáson tartotta. A községekbe kolerabiztosokat küldtek ki, akiknek a körzetek orvosaival s más megbízott egészségügyi emberekkel közösen kellett dolgozniok a járvány leküzdése érdekében. 5 Július 10-én megtiltották az éjjeli őrlést a dunai molnároknak, nehogy a malomkerék zaját kihasználva az éjszaka sötétjében a túlsó partról emberek átlopakodhassanak. Megparancsolták, hogy a ladikokat, csónakokat az átkelőhelyeknél, réveknél az éj beállta előtt a polgárőrség felügyelete alá helyezzék, s hogy azokat csak a reggeli szürkületnél adják ki. 6 Ercsiben veszteglő házat jelöltek ki, hogy a járványveszélyes területről érkezőket tíz napig megfigyelés alatt tartsák, árujukat, ruháikat, okmányaikat pedig fertőtlenítették. Nyilvánvaló volt, hogy a polgárőrség nem elégséges a Dunapart őrzésére, ezért a megyében állomásozó Ferdinánd főherceg huszárezredének egységeit is bevonták a partok őrzésére. A polgárőrséget július közepén a nádor rendeletére felváltotta a katonai őrség, mert a polgári őrök feladatukat nem tudták teljesíteni. Egyik éjjeli szemle alkalmával többeket alva találtak, miközben egy ladik átszökött a Duna túlsó partjára. Olyan vélekedés is elhangzott az uralkodó, osztály körében, hogy az őrhelyekre azért sem lehet kirendelni a jobbágyságot, mert nem tud elég szigorral eljárni véreivel szemben. 7 Július 10-én megérkezett a hír, a kolera már Egerben dúl, sőt Pest vármegyében, Alpáron is jelentkezett. A megyei hatóságok a katonaság által vont kordonban bíztak, amely megakadályozhatja a járványnak Dunántúlra való kiterjedését. Megtiltották, hogy Fejér megyéből bárki kimenjen. Neim engedélyezték, hogy a ráckevei vásáron résztvegyenek a környékbeli falvak lakói, illetőleg tíz napi veszteglésre bocsátották azokat. 4 Ibid. 5 Ibid. t> Ibid. 7 Ibid.
