Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. Az István Király Múzeum Évkönyve. 2.-3. 1961-1962 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1963)

Közlemények – Mitteilungen - Sergő Erzsébet, B.: Dunaújvárosi (pentelei) népi bútorok. – Alte Volksmöbel von Dunaújváros. II–III, 1961–62. p. 182–196.

ládájában a hálóruháját. A fiatalabb generáció a kamráiban vagy a fal aljában élelmiszert vagy rossz ruhafélét tart benne. Nézzük meg ezeket a ládákat közelebbről, nagyságuk, díszítésük, rendeltetésük szerint. Területünkön a legrégibbnek tartott és datált darabok a múlt század közepéről valók. Ezek rámaszerkezetes, függőlegesen tagolt előrészüek.

5 A tagoláson belül faragott, festett díszítésűek. Az ornamens minden esetben virágdíszítés, A láda maga asztalosmunka, az oldalak fecskefarok-csapolásisal készültek, a teteje kovácsoltvas csukópánttal csukódik. Középen, elől van a kovácsoltvas kulcspajzs, vagy csak egyszerűen a kulcs helye. Ép zárat idáig még nem sikerült találnom. A későbbi, már kevésbé díszített darabokon belül rendszerint van egy ládafia, amiben iratokat őriztek. Ezeknek a ládafiáknak titkos részük nem volt, hanem alattuk egy vagy két kisebb polc volt beszögezve. Amikor a láda még eredeti funkcióját töltötte be, a papírok mellett értékeket is tartottak benne, és az asszonyok ékszereit, gyöngyöt, gyűrűt stb. Múzeumunkban többféle láda van, de azokat is megemlítjük, amelyek nincsenek a Múzeum birtokában, de így teljesebbé tesszük a felsorolást, Rekenye Mártanék birtokában van az a pénzesláda, amelyben nagyapja, a falu egykori pénztárnoka 1848-ban elrejtette a falu pénzét. Ez egy kisméretű fenyőfaláda, az egykori ládafiának nyomával, zárószerkezete a korabeli céhládákéhoz hasonlít, mert a kulcs elfordításával kétfelé nyílik a zár. Ma már a kamrában lomot, vasat, ócskasiágot tartanak benne. A Múzeumban lévő két legrégebbi dara/bon a díszített mező szélét még faragással is hangsúlyozták. Ehhez hasonló darabokat találunk Győr és a Rábaiköz vidéken.

6 (A vésett és a festett díszítést 6. és 7. ábránk mutatja be.) A véséssel három oldalról bezárt négyszögben van a festett virágminta. Virágcserépből nő ki a különböző levelekből és száras virágokból álló bokor. A két mezőben elosztva, pirossal festve: ANNO 1843 felirat (8. ábra). A múzeumi láda (Lt. sz.: 57.191.1.) alapszíne angolvörös, melyet később az oldalain világoskékkel átfestettek. A virágiminta piros, zöld, kék és fehér színezéssel készült. A rajzon ismertetett láda méretei a következők: magassága 53,3 om, hossza 100 cm, szélessége 53,7 cm. A másik, hasonló jellegű múzeumi láda 1834-ből való, mintái azonban nem vehetők olyan szépen ki, mint az előbbinek. Ennek a ládának az első lapja hasonló beosztású, mint az ismerte tetté, azzá.

1 a különbséggel, hogy a felső vízszintes rész kétsoros hornyolt bevágásokból áll. Ezenkívül a függőleges pántok erősebben bevésettek, és a virágbokor legfelső két szélső virága benyúlik egészen a mező két sarkába. Középen belső virága nincs. Ennek helyét az ANNO felírás, ületve az évszám foglalja el. Ez a láda is angolvörös alapszínű, a virágok színei a következők: piros, zöld, kélk és fehér. A többi színt már neun lehet pontosan felismerni. A láda (Lt. sz.: 58.110.1) méretei: hossza 95 cm, szélessége 53,3 cm, magassága 45,2 cm. Mindkét láda megegyezik abban is, hogy már nem ez elsődleges funkciójukat töltötték be a gyűjtés idején — menyasszony kelengyéje, vagy általában ruhanemű tárolása —, hanem a kamrában és konyhában élelem vagy rossz ruhanemű tárolására szolgáltak. Az első ládát Barát István kamrájából hoztam be, a másodikat hagyatékból vettem meg a Múzeum számára Mindkét ládának volt négy négyszögletes, lefelé keskenyedő lába, de ezek az idők folyamán részben már letörtek. A két ismertetett láda a múlt század 30—40-es éveinek általánosan ismert, Fenteién is elterjedt formája. Korabeli ládáknak általában ez a mérete. шшжштмммт 8. ábra 190