Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. Az István Király Múzeum Évkönyve. 2.-3. 1961-1962 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1963)
Új szerzemények – Sammlungen, Neuerwerbungen - Fitz Jenő: Régészeti gyűjtemény. II–III, 1961–62. p. 116–117.
mozzanata van itt még a lakodalomnak. Sajátságos eszköze a vőfélynek a cserépből faragott „vőfénysíp", amellyel a jelzéseket végzi. A szakácsasszonyok készítik még a hagyományos kulcsoskalácsot. Foglalkoztunk a húshagyókeddi alakoskodó szokásokkal, amelyet „tikverőnek", „majmozásnak'^ „bolondozásnak" neveznek. (Előszállás, Alap, Gárdony, Sukoró, Pá kőzd). Meg kell említenünk a pázmándi „sibálás" szokását. Húsvét hétfőn a legények locsolás helyett kilenc ágból font vesszőkorbáccsal járnak a lányos házakhoz ,ahol jókívánságok közt megütögetik őket. Ugyanezt a szokást Tordasról is ismerjük. Az anyagi kultúra területén a következő témakörökben végeztünk adatgyűjtést. Alapon a vadászat eszköiianyagát, a különböző csapdákat figyelhettük meg. Ugyancsak ott a kisvízi halászattal (Sárvíz, Malomcsatorna) foglalkoztunk Főbb hálótípusok a következők: kerítőháló (2—3 m hosszú), emelőháló, bokrászháló, háromkarikás egyszárnyú varsa és a dobó vagy pendelyháló. Fényképfelvételeket készítettünk a téli nádvágásról Pá к ózdon és a népi építkezés néhány tárgyáról Magyaralmáson és Velencén. Népművészeti felderítő munkánk során Baracson és Magyaralmáson találtunk faragó pásztorokat. Alapon és Előszálláson is végeztünk pásztorművészettel kapcsolatos megfigyeléseket. Részletesen lejegyeztük a Székesfehérvár— Felsőváros parasztságának népviseletét, így a városbajáró, otthoni és az ünneplő viseletet. Lovasber én у ben kiegészítettük a Múzeum régebbi időkből származó viseletgyűjtését. A csákvári fazekasok munkáját is tanulmányoztuk. Jelenleg 6 fazekas műhelyében folyik a munka. Ezek közül a következő 4 mint iparos dolgozik: Alsó Horváth Sándor, Felső Horváth István, Vas Kálmán és ötvös József Az utóbbi egyúttal kályhás mester és kb. 12 évvel ezelőtt még tűzálló edényeket is készített. Használati tárgyakat, tejesköcsögöket, vizescserepeket, csibeitatókat stb. készítenek. Nagy János és József fia, valamint Csizmadia János népművészeti tevékenységet Régészeti gyűjtemény A gyűjtemény 1958—59-ben 12 619 tárggyal gyarapodott Ennek túlnyomó része ásatásaintóból, elsősorban a táci római település feltárásából származik. Ezekről a leletekről különböző ásatási jelentéseinkben és beszámolóinkban szó esik, az alábbiakban ezért nem térünk ki rájuk. Űj szerzeményeink között csak azok a vétel, ajándék, gyűjtés formájában bekerült tárgyakat soroljuk fel, amelyek nem szerepelnek az említett jelentésekben. Bronzkori gyűjteményünk Sorál János ajándékaként Igar—Vámszlőhegyről egy sötétszürke kis füles bögrével (Inv. 58.42.1) gyarapodott. Rosner Gyula Válról kis függeszthető edényt (Inv. 58 43.1), Bandi Gábor Velence-Fürdőről urnatöredéket (Inv. 59.34.1), Pesovár folytatnak. Más vidékek díszítőelemeit is felhasználva iparművészeti jellegű munkásságot fejtenek ki. Székesfehérvárott az utolsó fazekas mester munkásságával foglalkoztunk részletesebben. Posfai Ferenc fazekas- és kályhásmester és fia e mesterségnek utolsó székesfehérvári képviselői. A század elején kb. még 8 fazekasmester dolgozott. (A mai Ybl. utcát Fazekas utcának nevezték régen). Posfai Ferenc kályhacsempéket, vázákat, aratókorsókat, boroskancsókat, tejfelesedényeket, itatókat stb. gyárt. Áruit a székesfehérvári piacon értékesíti. Több műhelyben (Székesfehérvárott» Sárbogárdon, Móron) részletesen lejegyeztük a késes-mesterség hagyományos munkamozzanatait, összehasonlító anyagot gyűjtöttünk Szekszárdon Vanitsek János és fia műhelyében. A tánckutató munkaközösség keretén belül az ország más vidékén a már említett Tolna megyei községeken kívül a következő helyeken végeztünk kutatómunkát. Folytattuk a gyűjtést Szabolcs-Szatmár megyében. Kisszekeresen, Nemesborzován felderítettük a táncokat, majd egy későbbi időpontban filmre vettük azokat. Nagyszekeresen résztvettünk egy húsvét hétfői táncmulatságon, Nemesborzován is megfigyeltünk egy táncalkalmat. A nagyszekeresi parasztbanda és a nemesborzovai cigányzenekar hagyományos tánczenei tudását megörökítettük. Ugyancsak magnetofon-szalagra vettük az azóta elhunyt egyik legöregebb szatmári cigányprímás („Hosszú Miska") tánczenei tudását. Ezeken kívül Tunyogmat о 1 с s о n cigány táncokat és dalokat gyűjtöttünk. Méhkeréken (Békés m.) román néptáncokat filmeztünk. Megfigyeltünk itt egy vasárnap délutáni táncházi mulatságot. A gyulai Országos és Nemzetközi Táncfesztiválon d e с s i (Tolna m.), nagyecsedi (Szabolcs-Szatmár m.) és szebényi (Baranya m.) parasztáncosokat vettünk mozgófilmre. Budaipesten ócsárdi (Baranya m.), m áros boga ti (Erdély, Román Népköztársaság) és ungi (Zempléni) táncokat gyűjtöttünk. A Duma—Tisza közén Kunszentmiklóson végeztünk részletes táncfilmezést. Pesovár Ferenc Ferenc Lovasberényből kis füles bögrét (Inv. 59.38.1) hozott be. Kora vaskori leletanyagunk R Ratkai Ida gyűjtéséből az ercsi középkori apátság területéről származó edénytöredékekkel szaporodott. (Inv. 58.2.1 — 58.3.1, 70 db.) Késő vaskori gyűjteményünkbe Szabadbattyánból került be egy sír leletanyaga: nyaklánc két bronz fibula, urna, bögre, két bronz lábperec (Inv. 59.8.1—6), amelyet Rosner Gyula szerzett meg. Rómaikori leleteink dr. Kisari Sándor Mór—Felsődobosről származó ajándékával, egy vas fejszével gyarapodott (Inv. 59.35 1) Avarkori sírlelet Igal—Vámszőlőhegyről Sorál János ajándékából került gyűjteményünkbe. A sírban ÜJ SZERZEMÉNYEK 116
