Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. Az István Király Múzeum Évkönyve. 1. – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1960)

Közlemények – Mitteilungen - Bóna István: Langobard temető Rácalmáson. – Langobardisches Gräberfeld in Rácalmás. I, 1960. p. 167–170. t. I–X.

167 LANGOBARD TEMETŐ RÁCALMÁSON 1958 október 14—25 között az ELTE Régészeti Intézetének ásatási tervében folytattuk a langobard! temető előző évben elkezdett feltárását.

1 Az ásatás továbbra is Ottinger József kertjében folyt. Ez alkalommal 16 sír került kibontásra, amelyekkel a temető sírszáma 20-ra emelkedett. Az ásatást a már 1957-ben jelentkezett négy sír kibontásával kezdtük. Valamennyi gyermeksír volt és a körülöttük talált további sírok is csecsemő vagy fiatalkorú temetkezésnek bizonyultak. Noha a temető ezen szakasza leletekben szegényes volt, mégis jelentős, mivel első ízben sikerült a Dunántúlon» langobard gyermektemetőt feltárni és temetkezési sajátságait megfigyelni. A gyermektemető a temető déli oldalához csatlakozik s mint a körülötte nyitott üres szelvények mutatják egyben a temető szélét is jelenti. A sírok, ellentétben a felnőttekkel, itt közel feküdtek egymáshoz. Irányításuk általában Ny—K-i volt, de ezt a tájolást nemi tartották szigorúan meg (ugyanez a helyzet számos avar temető gyermeksírjaival is), a kisebb-nagyobb eltérések mellett még É—D-i irányú is akadt. A gyermeksírok mélysége feltűnően nagy. Egyrészük 120—130 cm körül váltakozott, másik részük 170 cm körül, egyesek a 190 sőt 210 cm mélységet is elérték. Szerkezetük azonos a felnőttek sírjaival, vagyis akna és padkás sírok. A legmélyebbek az utóbbiak közé tartoztak és megállapíthatóan leánygyermek sírok voltak. A gyermeksírok (5—9, 11—13 sír) egy részébe, köztük mély padkás sírba is, olyan piciny csecsemőket temettek, hogy maradványukra csupán egy-egy tej fogból vagy csonttöredékből lehetett következtetni. Jelentős mellékletet csak a 6. padkás; sír 5—6 éves leánykájának sírjában találtunk: nyakában gyöngyláncot, mellén pedig két sokat viselt töredékes korongfibulát. A 7. és 11. sírba a fej jobb oldalára edényt tettek, a 13. sír 5—6 éves fiúgyermekének medencéjére keresztben jókora vaskést helyeztek. A felnőttek) temetőjének feltárását K-i és É-i irányban folytattuk. A sírok egymástól való távolsága itt a szokásos 4—6 m volt, irányításuk kivétel nélkül Ny—K-i. A 10. sírban viszonylag kis mélységben szegényebb ne feküdt, nyakán 3 szem gyönggyel, combja mellett 1 Az 19ö7-ben feltárt 1—4 sírról a Fejér megyei múzeumok évi jelentése az 13)57' évre ПСМК E/3 (I960), 70—81. lapján számoltam be. Az ásatásoknál jelen alkalommal Bandi Gábor egyetemi hallgató segédkezett. már eredetileg is fogatlanul sírba tett csontfésűvel. A 14. sírban fiatal férfit találtunk, övén tarsolyban viselt tűzszerszárnmal, késsel és szőrcsipesszel. A 15. számú 220 cm mély padkás sírban férfiharcos csontvázát tártuk fel (1. kép a). Bal karja mellé gyűrűs markolatú kardja (u.n. „Ringschwert") simult, medencéjén tarsolyban viselt tűzszerszámál, és késet találtuk. Lábához szabad kézzel készült, nagyméretű, ferde árkolással díszített jellegzetes elbai germán tálba húsételt helyeztek egykor. Az egyébként közepesen gazdag; harcos sírja jelentős ismerettel gyarapította tudásunkat. Feltűnő volt ugyanis, hogy pajzsdudorát és pajzsfogóját feje felett 60 cm magasan találtuk, mégpedig olyan helyzetben, amelyből kétségtelen, hogy a pajzsot a temetéskor a sír keskenyebb oldalához támasztották, illetve állították íel. Az 56 cm hosszú pajzsfogó a padka alatti 60 cm széles aknában helyezkedett el. Ez a pajzs szélességét 56—60

1 cm-ben határozza meg. Mivel a pajzsot az elhunyt feje mögé állították, a pajzsfogótól az akna aljáig: terjedő 65—70 cm távolságnak a pajzs hosszabb oldala felének kell megfelelni. Az akna aljának szűkülése és a két fenti méret alapján a rácalmási langobard harcos pajzsát mintegy 60x130 cm-es ovális alakúnak határozhatjuk meg (1. kép b). A 16. számú padkás sírból 260 cm mélységből előkelő nő vázát ástuk ki. Koponyáját a pontosan felette álló diófa gyökerei megsértették és elmozdították, egyébként teljesen ép volt. Ékszerei, ruhadíszei a szokásos módon helyezkedtek el. Nyakán gazdag gyöngynyakláncot viselt. Mellén egymás alatt nagyméretű S-alaku madárfibula fogta össze hajdan ruháját. A vörös ékkövekkel díszített fibulákhoz hasonló eddig a Dunavidékről nem ismeretes. Derekán nagy gyöngyök diszítették valószínűleg a tarsolyát, öve nagy bronz csattal záródott, a csatfogó szíját két bronzszegeccsel erősítették össze. Combjai között két gombkoszorus, kitűnő ezüstből készült, vastagon aranyozott jellegzetes pannóniai langobard fibula feküdt. Térdei közt kés került elő, amely eredetileg valószínűleg a bal comb mellett talált bronzkarikáról csüngött. A 17. kereksírba az elporladt csontok alapján talán kutyát temettek. Kutyatemetkezéseket itáliai langobard temetőkből ismerünk.

2 A 18. sírt feldúlták és kirabolták. Ezen a részen, a 2 R. PARIBENI—A. PASQUI, Necropoli bacrbairiea. di Nocera Umbra, Mon. ant. dei Linoei 25 (1019) 84. kép, 42. sir — kutya külön sírgödörben.