Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. Az István Király Múzeum Évkönyve. 1. – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1960)

Tanulmányok – Abhandlungen - Pesovár Ferenc: Fejér megyei népi táncok. I. Alapi táncok. – Dances folkloriques du comitat de Fejér. I. Danses d’Alap. I, 1960. p. 99–145. t. XLIV–XLVIII.

116 gyűjtik. Ezeket is, de meglehetősen durván, söprűvel hajszolják ki. Az is megtörtént, hogy csonthalmazt hoztak be és összetörték, mint előzőleg a dióstortát. Ez volt a jel a tréfás megasszonytánc befejezésére. Utána reggelig folyik a tánc. Hajnal felé főleg csak a férfiak, házasemberek mulatnak, ilyenkor kerülnek elő a virtuskodó tréfák és esetleg a régi táncok. Felcsendülnek az ugrós dallamok. Fűrészbakot kapnak a hátukra és úgy táncolnak. Felkapaszkodnak a lakodalmi sátort tartó keresztfákra és a zene ritmusára rugdalják azokat. Föllépnek a sátor vagy a ház tetejére és a cigányt is magukkal viszik. A hangulatnak megfelelően ugróst játszanak a zenészek. Megfigyelhettük, ha már nem is táncolnak, de ezeket a tréfás virtuskodó játékokat ugrós dallamokra végzik. Ez a jelenség arra mutat, hogy régen is a hangulat tetőfokán jelentkezett elsősorban ez a tánctípus. Az ugrós mellett a lakodalmakban reggel felé előkerül a polka, vagy annak tréfás, játékos változatai.

112 Havalaki reggel hazamegy, „késéről" húzat magának. Ha kétféle hangszeren, tehát fúvós vagy vonós hangszeren játszó zenészek vannak a lakodalomban, akkor a rézhangszerekkel kísérik a vendéget. Elkísérik a kapuig, sarokig vagy csak a konyhaajtóig, ahogy az illető kívánja. Ma már a megrendezett táncalkalmak száma megnövekedett és azok főleg a kultúrház helyiségében zajlanak le. Az éjfélig tartó, tehát nem engedélyhez kötött szabad bálokat szintén ott tartják. A májfatáncok ma is elevenen élnek. A kultúrház udvarán állítják fel a fát. Minden vasárnap tartanak ott májfatáncot és május utolsó vasárnapján táncolják ki. Az egyéb táncalkalmak közül legjelentősebb a lakodalom. A hagyományos táncok főleg itt kerülhetnek elő. A falu egyes jelentős eseményeit is tánccal ünnepelik meg. (Pl. iskolaavatás, T. Sz. alakulásának évfordulója stb.) 4. TÁNCZENE A nem kötött, spontán táncalkalmak zenéjét citera vagy harmonika szolgáltatta. Azokat ezért „citorás" „hermonikás" báloknak is nevezték. A harmonika — a zenekart pótló erősebb hangzása miatt — fokozatosan kiszorította a citerát, bár az néha még a kisebb házi mulatságokon előkerült. A citerát a harmonika megjelenése után már sokan lenézték. Előfordult az is, hogy a két hangszert együtt használták. A citerát a harmonikához hangolták, „összeszedték". A vasárnap délutáni táncokon, ha nem volt más zene, egy harmonikás játszott talp alá. A faluban és a pusztákon már az 1900-as évek elején többen értettek ehhez a hangszerhez. Ha valahol táncra készültek — vasárnap délután vagy tollfosztók, kukoricafosztók alkalmával — elhívtak egyet vagy többet és azok muzsikáltak. Ezt a haromikás legények szívességből, barátságból tették. Legfeljebb megvendégelték őket a tánchelyen — kaptak „egy ital bort". 111 Megfigyelésem az 1959 május 3-iki lakodalmon. Áz idősebbek emiítik, hogy citera vagy harmonika mellett kísérőhangszerként használták a köcsögdudát. Bőgőztek, „zuhultak" azzal. A köcsögduda később már csak a karácsonyi köszöntők és a húshagyókeddi „bolondozok" hangszere lett. Ismerték a kíséretritmus adásának azt a módját is, hogy a ládára helyezett ujjukat „sodrófázták". Tányért tettek a ládára, hogy így még nagyobb zajt okozzon. Az eddigi ismeretek alapján megállapíthatjuk, hogy a bőgőzésnek ez a formája Dunántúlon általános lehetett. A megrendezett bálokra, továbbá a lakodalmakra bandát fogadtak, amelynek összetételét cigány, illetve paraszt-muzsikusok alkották. A parasztokból álló zenekart — mint mindenütt az országban — „magyar bandának" nevezték. A falu tánczene szolgáltatásában jelentős szerepet töltött be a cigány Kúti család. („Kúti Franci"). Ezek Alapon telepedtek le, de a múltban nem laktak itt állandóan. A szomszédos Cecéiől — ahol a 30-as évekig tartózkodtak — rendszeresen átjártak Alapra muzsikálni. Az idősebbek táncemlékei e család három utolsó generációjának a zenéjéhez kapcsolódnak. Jelenleg is ők a falu muzsikus cigányai. Rendszerint 6 tagú bandájuk van. Szükség esetén a szomszédos községekből (Cece, Vájta) hoznak erősítést. Meg kell említenünk, hogy a régi lakodalmakban gyakran két szál hegedűre táncoltak. Erre utal a közölt régi leánytánc dallamának egy verse. (6. sz. tánc, 2-ik dallam. Táncdallamgyűjtemény 25. sz. 3. vers.) Gyere be rózsám gyere be. Csak magam vagyok ide be, Két cigán legén hegedül Csak magam járok egyedül. Már a múlt század végén, a 90-es években játszott Alapon egy „hegedűs magyar banda". Ez 7 tagból állott. A prímás id. Szabó György volt. Működött egy cigánybanda is Bakonyi Antal („Tóni bácsi") prímással. Az 1900-as évek elején alakult a „trombitás magyar banda", amelyet Timár Vince vezetett. Mindhárom bandában a sipos Vámosi István volt (sz. 1873, megh. 69 éves korában), aki e zenekarokban vezető szerepet töltött be. Sok esetben az anyagi ügyeket is ő intézte. „Ö vállalt báldot, ő vállalt lakodalmat, ő vette fel a pénzt, a báldba is őneki attak és akkor aztán, mikor vége volt a bálnak, szépen elosztozkodtak." A fúvós-zenekar hangszerösszetétele a következő volt: 2 síp (Esz, В klarinét), 1 „figlihornis" (B szárnykürt, a német flügelhorn eltorzítva), 1 „paxtiglihornis" (basszus szárnykürt), 1 „kontrás" (Esz trombita), 1 „kiskontrás" (basszus В trombita), 1 „bumberdós" (a bombardon eltorzítva) és 1 dobos. A „hegedűs magyar banda" 1910 körül oszlott fel, a cigánybanda és a „trombita banda" az első világlágháború után. A 30-as évek elején alakult egy rézfúvós hangszereken játszó magyar banda. Hatan vagy tizenketten játszottak benne. A zenekar összetétele a következő volt: 2 síp (esz, b klarinét) 2 szárnykürt, 2 „basszárnykürt", 2 „kis kontra", 2 „nagy kontra", 1 helikon és 1 „bumberdó". Ezek a helyi bálokon, tánciskolákon, lakodalmakban, de a szomszédos községekben is mu-